Arra ébredezek fel, hogy kegyetlenül szomjas vagyok és nagyon gyenge. Mintha valamilyen betegségben szenvednék annyira az ágyhoz húz, vagy inkább a földre? Tulajdonképpen hol is vagyok?
Hiába próbálom az érzékszerveimmel tapogatózni, hogy vajon hol is fekszem épp, de sajnos mind csődbe mentek. Egy járdányi erőm nincs, viszont hangfoszlányokat hallok ami számomra ismeretlen, szinte nem lehet kivenni ki mit mond és kik azok akik körülöttem vannak.
Egy meleg kéz melegíti a jobb kezem ami a szívemet megmelengeti. Ki lehet ő? Scott? Értem jött? Ha igaz, akkor megmenekültem és akkor végleg vége mindennek és akkor rábeszélhetném, hogy költözzünk el erről az átkozott mocskos helyről, sőt még a városból is. Azonban nem csak egy személyt érzem a jelenlétét, vajon ki lehet a másik? Talán az a férfi az álmomban? Újra látni fogom a balesetemet? De hisz nem vagyok szellem ahogy akkor - bármennyire is hülyén hangzik - és most megtörtént megint? Hangok kezdenek erősödni de a hangjuk alapján nem tudom beazonosítani ki lehet az. Scott nincs itt velem azt megtudtam. Azonban a kéz ami a kezemen van nem tűnt el és biztonságban érzem magam. Vajon ő is érzi ezt? Próbálnám ki nyitni a mázsás szemhéjaimat de egyszerűen nem megy. Kíváncsi vagyok ki az aki fogja a kezem, így csak nyöszörögni tudok tudatára adni, hogy érzem a jelenlétét; már ha sikerült bármilyen hangot kiadni magamból.
- Kezd magához térni. - boldog hang harsogja a fülemet, bár tudnék én is mosolyogni akár ki is az illető, viszont a hangja igen erős akcentusa van, jönnék rá, hogy milyen.
- Nyugi már, hagyatok neki levegőt ti fürgék. - közbe avatkozott egy harmadik hang ami mély és mégis megnyugtató.
- Leila, nyisd ki a szemed kérlek. - az a vékony és aggodalommal teli hang annyira szívszorító, hogy én magam is elsírom magam. Csak van valaki aki aggódik értem Scott-on kívül? Nem tudom elhinni.
Nagy erőt vettem magamon és hunyorítva bár erősen pislogva próbáltam a homályos körvonalakból tisztán látni, kik vannak mellettem. Egyből egy jéghideg kék szemű és szőke herceg jelent meg a szemeim előtt. Kicsit meglepődtem, de hál' az Istennek emlékszem rá. Niall a haspók.
- Szia. - mosolygott le rám.
Viszonozni próbáltam de lehet abból csak vicsorgás lett.
Ekkor ismét egy jéghideg szemű barna herceget látok meg jobb oldalamon és ezért még a kezem felé is néztem. Ő fogta és most is fogja kezem, lelkierőt adva nekem kicsit jobban mosolygok.
- Végre... - megkönnyebbülten felsóhajt, szinte látom leesett a kő a szívén.
- Na jól van elég már, hagy kapjon már levegőt az istenit neki. - panaszkodott egy harmadik fél is akiről a hirtelenben a hangját nem ismertem fel, szerencsére látókörömbe esett így tudtam ki az. A barna herceg.
Próbálnék felülni de mind a két oldalamon belenyilallt az erős fájdalom mellé a fejem is lüktet. Mi a franc?
- Hol vagyok? - kérdeztem keservesen a fájdalom miatt.
- Először is, fáj valamid? - kérdezte Liam. Erre csak bólogatni tudtam a fájdalom miatt ami ő egyből kiviharzott a szobából és pillanatok előtt mellettem termett kezébe a gyógyszerek és egy pohár víz kísérletével.
Ezt hogy csinálta? Meglepődve bár de elfogadtam, majd hálásan néztem rá.
- Másodszor pedig, egy főhadiszállási kórházban. - adta a fel nem tett kérdésemre a választ Louis. Ez aztán igen, gondolatolvasó.
- Mi történt? - kérdeztem újból, de a fiúk inkább lehajtott fejjel hallgatnak mint a sír.
- Súlyosan megsérültél. Agyrázkódásod volt és sok vért vesztettél. - mondja el az ír manó, erre Liam oldalba böki csendbe maradásért.
أنت تقرأ
The Book (H.S.)
أدب الهواة- Megmondanád mi a neved? - kérdeztem kicsit dühösen. - Minek, úgy sem fogsz emlékezni rá. - vállat von. Nálam egyre jobban fel megy a pumpa majd hirtelen ok nélkül pofon vágtam. Meglepődött, majd dühösen elém áll szorosan, szinte az orrunk hegy...
