The Book (H.S.)

26. rész:

Belépve a helységbe pont a közepén az asztal mellett közbe hallom, hogy három férfi nyomomban vannak és beesve néznek körbe. De én ledermedve néztem egyenesen előre, még a szusz is megállt bennem, egy olyan személy előtt állok akiről még álmomba sem gondoltam, hogy ismét össze futok vele. Azzal az alakkal aki tönkre tette a felnőtté válásomat. Azzal az nyomorulttal, az Ördöggel nézel farkas szemet.

- Nocsak, nocsak. Szervusz Morgan...

----------------------------------------------------------------------------------

Sosem gondoltam, hogy ennyi év után is össze futok olyas valakivel akiről már évek óta próbálom kitörölni az emlékeimből. Kávézóban össze futok egy mogorva kinézetű húszas éveiben járó pasassal aki mindenáron azzal jött, hogy nézzek az orrom elé. Persze hosszas ideig nem tudtam a nevét csak akkor mikor hirtelen bedobban azzal az üggyel, hogy a kocsiba hagytam a kis táskámat. Aztán ismeretlen zaklatni kezdett de én hülye bele mentem a játékba. Majd később találkozó aztán kiderült, hogy mind végig Harry volt.

Elrabolt majd egy hónapon keresztül nem láttam ami nem is baj, mert csak jobban felébresztette bennem a félelmet és a múlt sebeit, ez egybe a gyűlölet szélén állok vele szembe. De még is ahogy megláttam, megbánást láttam a lelki szemei előtt. Már ha van lelke és szíve. Mikor feldühített aztán ide csöppentem a nagy semmibe, velem szemben az átkozott ördöggel, aki kis héján agyon vert, éheztetett, és hülyét csinált belőlem. Senkinek nem kívánom azt amit én átéltem még az ellenségemnek se. Várjunk csak, van nekem egyáltalán ellenségem? Nincs, illetve lenne de ő férfiból van és ki tudja, lehet élvezné is.

Próbálom össze szedni magam és eljátszani az amnéziát és hülyének nézni, hogy ki is ő. De ha már a nevem mondta akkor lebuktam? Egy próbált megér.

- Na mi az, elvitte a cica a nyelvedet? - törte meg a csendet az előttem álló ördög.

Most erre mit mondjak? Csak pislogok és lesek egyenesen a félelmetes szemeibe mint a borjú a kapura. Nagyot nyelek majd szólásra nyitnám a szám erre valaki mögülem megszólal valaki.

- Mit akarsz itt Alan? - szólalt meg Harry.

Most az egyszer hálás vagyok, hogy nem én szólaltam meg és nem én izzadok vért ezzel szemben.

- Nocsak, nocsak, csak nem zsákmányod lett ő? - mutatott rám a féreg utána diadalmasan tapsolt egyet kettőt.

- Ti ismeritek egymást? - szólalt meg Louis az ördög mellett és értetlenkedve cikázva nézett hol rám, hol a mellette álló személyre.

Az említett személy csak kaján vigyorgott de inkább hasonlított vicsorgásnak. Semmit nem változott az elmúlt évben de inkább izmosabb testalkat és félelmetesebb lett a tekintete. Erősen férfias állkapocs és enyhén borosta díszíti az arcát, emellett dús ajkai csak felfelé görbül és teljesen hasonlít egy elvetemült őrült emberre. Rövid barna haj és fele más színű szemek. Az egyik pirosas sárgás míg a másik kékes zöld. Egyáltalán nem szép és még a Harry szemeinél is ridegebb és fájdalmat okozó tekintetű.

- De még mennyire. Ne tereljük a témát, honnan is szerezted ezt a prédát Styles? - mutatott ismét rám és az említett személy egyből mellettem dermedt és a jobb karjával a derekamat szorongatta, persze magához húzott ezzel jelezve, hogy csak is az övé vagyok.

Magamban nem is tudom hányszor háláltam meg, hogy most jelen van Harry. Hazudnám ha az mondanám elbánok ezzel az ördög fajzattal, de inkább nem is próbálkozok vele, mert tudom én lennék az aki a mély gödörben feküdne a koporsóban.