The Book (H.S.)

7. rész:

Arra ébredek fel, hogy valaki dörömböl a szobám ajtaján. Akkor sem mászok ki, hanem fejemre húzom a párnámat ezzel tompítva a hangot. Majd nyikorog az ajtó, láb dobogás és lehúzza a takarót.

- Te jó ég. - kiált fel a jól ismert hang, Scott.

- Mi van? - nyöszörgök, közbe alig jön valami hang a torkomból, mivel a sok rókázás, alkohol fogyasztás de leginkább száraz torkom miatt berekedtem.

- Mi lett a hangoddal? Miért vagy csak tangába és melltartóba? - követel szintén kiabálva.

Nagy nehezen, de felültem az ágy szélére és szúrós tekintettel nézek rá.

- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán.

- Hogy mit? Neked áll feljebb? Te nő, nézz már magadra. Fogadni mernék, hogy este folyamán már jó fel csináltattad magad. - morogta.

Itt be telt a pohár, felálltam és gyilkos tekintettel néztem rá.

- Azt csak szeretnéd. - mondtam gúnyosan.

Karjait össze fonja a mellkasa előtt és végig mér.

- Szóval igen... - hitetlenkedve de még is lenézően végig mér.

Itt nálam még jobban be telt a pohár, feszült lettem és ideges. Megindultam felé de ő állta a tekintetemet, erre én behúztam az orrán szinte reccsent és tökön rúgtam. Mikor legörnyedt, hajába markoltam és felemeltem.

- Na, most már te is érzed? Egyetlen egy ujjal se nyúltak hozzám. - morogtam a képébe ő meg csak védekezően felemelte mindkét kezét. Elengedtem, majd a szekrényemből kivettem a szabadidős ruhámat aztán leindultam a közös fürdőbe.

Teli kádban fekszem szinte élvezem a jó meleg vizet. Lelkem mélyén érzem, kezdek megnyugodni. Ha valaki fel mer ébreszteni miközben félálomban vagyok, ne várjon tőlem jót. Igen indulatos tudok olyankor lenni, de oly szinten akár a szeretteimet is megtudom vele bántani. Van mikor nem is emlékszek rá, csak mesélik mit csináltam vagy mondtam. Sokszor olykor elsüllyedek a szégyenemtől. De ha épp olyan állapotban mint Scott vagy az a göndör tette, arra emlékszem és nem nyitom ki "feleslegesen" a számat. De tettekkel jelzek, ne merjenek hozzám szólni, mert képes vagyok a torkukat is átharapni. Nem hiába vagyok én agresszív kis majom, de nyugalom, ha jól kialszom magam akkor kedves kis vidám aranyos "kicsilányka" tudok lenni. Már ha mikor.

Viszont beugrott valami. Még pedig az, hogy ki adott nekem szájra puszit? Csak nem a göndör? De hisz ő nem lehetett mivel csak felrángatott, hogy haza hozott. Akkor ez csak egy álom volt? Képzeletbeli álom ami göndörtől kaptam? Miért Ő róla álmodtam?

Sok gondolkozásomat egy halk kopogás zavart meg.

- Lei, jött valaki hozzád. - mondta Scott, de a hangjából ítélve félelem volt.

Nem válaszoltam. Nem igaz, hogy egy perc nyugtom nincs míg fürdök. Kimásztam a kádból, gyorsan megszárítkoztam aztán felvettem a mackó nadrágomat és egy szürke pólót. Konyha felé mennék, mikor Scott meglát döbbenve és látom rajta próbál megszólalni de inkább hagyja. El megyek mellette, majd karon ragad. Rá nézek és megbánás jeleit látom a szemeiben.

- Sajnálom. Csak aggódtam érted, mivel már sokadjára hívtalak tegnap. - magyarázta szégyenében.

Felsóhajtva megöleltem, hol ott nem csak ő de inkább én vagyok a hibás.

De belém áll a felismerés. A telefonom a táskában volt, és a táskám a kocsiban hagytam mikor mentem bulizni. És az a kocsi a göndöré. Mikor haza hozott, nem volt semmi a kezembe, ami azt jelenti a kocsijába hagytam. "Nem is te lennél Leila" - morogta a tudatalattim.

Elváltunk egymástól homlokon vágtam magam majd óvatosan az orra hegyére adtam egy gyógyító puszit. Igaz hátrált, mert félt tőlem nem is tudom miért, illetve de. De ez most mellékes.

- Ki keres? - kérdeztem.

- Menj a nappaliba, azt mondta fontos és ismer. - válaszolta majd ment a dolgára, azaz ment a szobájába ami tiltott terület még nekem is.

Mentem a nappaliba és háttal ült nekem egy göndör hajú srác. Egyből felismertem.

- Mi szél hozott? - kérdeztem.

- Látom túl élted. - szemet forgattam majd szembe lévő fotelba leültem.

Egy ideig szemeztünk egymással, de ahogy jobban szemügyre veszem, sötét szűk nadrág, fehér póló és napszemüveg van a feje tetején. Ilyen hétköznapiasan öltözve mégis rossz fiúsan, de a cipő, kimaradhatatlan barna kis magasított csizma féle cipő van rajta. Szemei amik engem pásztázzák, most kristály tisztán látszik a gyönyörű smaragd zöld ami kis csillogást látok, férfias arc ami enyhén látszik a borosta. Ajkai pedig cseresznye színű csókos száj. De meg kóstolnám őket.

Megrázom a fejem, hogy még is miket gondolok róla. Hisz a buliban egy szőke ciklonnak smacizot, aztán a halálomat kívánta, most meg itt van, valami oknál fogva.

- Tudom, tetszik amit látsz de... - abbahagyta a mondani valóját majd elnéz más fele. Hirtelenjében meglepődtem, hogy zavarban van, látom rajtam. Erre kénytelen voltam elmosolyognom, így lehajtottam kicsit a fejem majd az alsó ajkamba haraptam.

- Miért van szerencsém a látogatásodnak? - törtem meg végül a csendet.

Rám néz majd megköszörüli a torkát. Feláll hirtelen majd a bejárati ajtó felé megy.

- Ezt a kocsiba hagytad. - nyújtja át nekem a kis táskámat ami benne volt az irataim meg a mobilom. Felsóhajtoztam majd hálásan rá néztem.

- Tudsz te normális is lenni, ha akarsz Göndör. - mosolyogtam rá.

Meglepődött eme becenév hallatán és mintha a szája sarkán bujkálna az a bizonyos kisfiús kis mosoly.

- Csak nem veled. - vigyorgott féloldalasan. Kösz szépen de kedves. Kicsit láthattam a kis besüllyedést az arcán. Kis gödör? Mosolygás közben vannak gödrei az arcán? Anyám de aranyos, csak kár, hogy rohadt beképzelt pöcs.

Hátat fordított, félig meddig kinyitja az ajtót, készül elmenni. Épp mondani akartam valamit, de inkább hagytam, hogy menjen.

Mikor kilépett és az autójához érve rám nézett, kis mosoly keretéig. Én meg megszeppenve nézek rá, hogy most kivételesen ebben a pillanatban normális és kedves, de vajon meddig? Ez itt a kérdés. Kinyitja a volán oldalról az ajtót és még mielőtt beülne, szólásra nyitja ki a száját.

- A nevem, Harry Styles.

Sziasztok!

Mi a véleményetek róla? Már mint kettőjük közt?

Remélem tetszett nektek ez a rész is. ^^