The Book (H.S.)

18. rész:

Még mindig ledermedve ülök mellette és csak kidülledt szemekkel és tátott szájjal nézek rá. Ő viszont inkább levakarhatatlanul vigyorog magában és hol rám néz, hogy körbe néz. Nem tudom elhinni, hogy ő lenne az. Edward. Kizárt dolognak veszem, lehet csak szívat vagy épp jót röhög rajtam a reakcióm miatt.

Nagyot nyelek majd össze szedve magam szúrós tekintettel nézek rá.

- Na jó, hol vannak a kamerák? - dühöngök.

Ő csak értetlenül néz rám, még is miről beszélek aztán mintha leesett volna neki a tantusz így olyat tesz ami a szívem majd kiugrik a bordáim börtönéből.

Közelebb hajol hozzám szinte a lehelete súrolva a fülem mögötti bőr rész ami ezt kiváltja a jól eső borzongás.

- Ez nem kész átverés show kislány. - suttogta majd gyöngén megharapja a fülcimpámat.

Még a levegőm is belém szorult, szívem rögvest a tejútrendszeren van, ha álltam volna rég össze esnék akár a karjai közt.

Szaggatottan fújom ki a levegőt és lehunyom a szemem miközben arra koncentrálok, hogy ez csak átverés, megjátssza magát és még sorolhatnám. Gondolkozni sem tudok eme tettei miatt, hiszen szó szoros értelemben ide fagytam a padon, pedig hőség van bőven.

- Imádom, hogy így reagálsz rám. - kajánul elvigyorgott, szinte a hangjából hallom, hogy valamit tervez.

Eközben a karomat két ujjával simogatni kezd és amit tesz jól esően kirázz a hideg, szinte borzongok az érintése miatt. Többet akarok ebből. "Térj már magadhoz Leila!" - ordította a tudatalattim ami ezzel megráztam a fejem majd felálltam hirtelen mintsem törődve a beképzelt göndörön.

- Ha nem az, akkor minek vagy itt? Mit akarsz? - keresztbe tettem a karjaimat a mellem előtt majd néztem mélyen a szemeiben, hogy bármit amit csak tudok leolvasom, de szinte hiába mert semmi nincs a csillogáson kívül.

Edward illetve Harry csak értetlenül nézett fel rám, végre nem kell nekem egy toronyra felnéznem és nem törik ki a nyakam ami ezen kicsit elmosolyogtam. Hirtelen ő is felállt és előttem termed, pedig alig volt nagy távolság de ő megszüntette.

- Gyere velem. - gyengéden suttogta.

Nem tudtam mire véljem ezt az egészet, bár most kivételesen semmi rosszat nem tett, semmilyen szúrós megjegyzéseket nem tett, de még is érzem itt nem stimmel.

- Nem. Várok valakit. - toporzékoltam, úgy viselkedtem mint egy öt éves gyerek aki nem kapja meg azt a kiszemelt játékot.

- Hiába várod a lovagod, mivel mind végig Én voltam az. - hangsúlyozta majd magára mutat, de a vigyor még most is levakarhatatlan.

Szemet forgatva léptem hátra, majd flegmán végig mértem. Tudtam, hogy ettől ideges lesz.

- Hahaha, higgyem is el. Mit akarsz tőlem, Styles? - kérdeztem majd hirtelen bátorságom miatt - én magam is meglepődtem, - oda mentem hozzá és mutató ujjammal bökdöstem a mellkasát. - Előre figyelmeztetlek, nem vagyok az a nő aki a lábaid előtt hever. Nem fogsz bekebelezni azt garantálom.

Meglepődött eme hirtelen bátorságom és a cselekedem miatt, de amit már említettem, csillogás a szemeiből eltüntettek helyette sötét tekintettel nézett rám. Nem bírtam állni a tekintetét így elnéztem róla majd hátat fordítva mentem volna, ha nem kapja el a karomat.

- Látom a szép szavakkal nem lehet téged megkaparítani, de én is garantálom, hogy ez nem lesz fájdalom mentes. - ahogy befejezte a mondandóját egyből a derekamat szorosan fogta és úgy mentünk a kocsijához.