13. rész:

2.8K 69 0
                                    


Mikor már haza értem, épp, hogy csak beestem a lakásba már egyből csörgött a telefonom. Elő kotorásztam majd boldogan fogadtam a hívást. Scott érdeklődött, persze aggodalmasan. Komolyan kezdem úgy érezni mintha apja-lánya lennénk, pedig szó sincs erről. Mikor közölte, hétvégén nem egyedül fog majd haza jönni, hozni fogja a munkatársát. Természetesen persze, hogy a forró gőzölgő kádban ülök és gondolkozok még is milyen vacsorát készítsek hétvégére. Igaz lassan már egy órája áztatom a bőröm még sem vagyok hajlandó kimászni. Tudom, nyár van így még melegebb lesz mikor már ki szállok, de ez cseppet sem érdekel. Bevallom izgatott vagyok, még is milyen munkatársát hozza ide. Nőt? Ha igen akkor igen ki kell csípnem Scott-ot, hogy legalább ő legyen boldog. Ha férfi, akkor óvatos kell, hogy legyek, mert különben a "bátyókám" kiheréli szó szoros értelemben.

Eme gondolkozás módomat egy göndör ugrott a lelki szemeim előtt. Már azt hittem nem fogok rá gondolni de egyszerűen nem tudom ki verni a fejemből a mai történteket. Majd nem megcsókolt. Nyakig érő habos vízben még jobban lejjebb csúsztam zavaromban, pedig eszem ágában sincs megfulladni. Viszont egy lapáttal rá tesz a gőzölgő meleg pára a zavaromnak a kipirosodó orcáimnak. Hirtelenben Harry ajkai jutott eszembe, hogy majd nem megcsókolt. Így nyöszörögve két kezeimmel kicsit megpofoztam magam, de ezt nem kellett, mivel még jobban éreztem a vérrel felszökött orcáimat.

- Szedd össze magad Lei. - hangosan magamba beszéltem, hogy végre észhez térjek, de nem sok sikerrel. Nyöszörögve kiszálltam a kádból és épp tükör előtt állok, bár igaz nem látom magam - a párának köszönhetően - ami jobb is, mert ha meglátnám magam, csak jobban Ő rá gondolnék.

Megszárítottam magam, fel vettem a pizsamaként szolgáló hosszú pólóm - ami térdem felett ér - és francia csipkés fehérneműmet, aztán mezítelen talpaimmal csoszogtam a szobámig.

Semmivel nem foglalkoztam csak a telefonomat fogtam a kezembe - ami az éjjeli szekrényen volt - majd hason fekve bedőltem az ágyra mint egy zsák krumpli. Valami nagyon hiányzik, de magam sem tudom bevallani, hogy mi. Annyira hiány érzetem van, és nem jövök rá, hogy mi.

Hirtelen eszembe jutott, hogy ma kivételesen nem zaklat Edward "a vámpír" a sok idegesítő és megfejthetetlen üzeneteivel. Bár igazat megvallva, kicsit hiányzik, legalább jól esik valakinek a vérét szívni. Akarom mondani, felidegesíteni. Vajon az ismeretlen Edward milyen pasi és hogy néz ki? Remélem nincsenek hátsó szándékai, mert már elegem van a folytonos rettegésekből és már szeretnék én is valahára boldog lenni. Már ha megérdemlem én ezt.

Eme gondolkodásomat telefon rezgés zavart meg, mikor bal oldalamra feküdtem és megnéztem jól sejtettem, hogy üzenetem érkezett. De jó ég, Hayley-nak nem köszöntem meg, hogy a magányos de mégis depressziós komfortzónából kirángatott, remélem ő írt, bár nem mintha én nem tudnék írni rá. Hiányzott a társasága, de akkor is akárkivel vagyok valakinek a hiányát éreztem és fogalmam sincs kiét.

Mikor megnyitottam, közben gondolkoztam, hogy lehet Scott az aki későn ér haza, de mikor már megnyitottam, se nem Hayley és nem Scott. Vajon ki is lehetett?

Niall: "Nagyon sajnálom a múltkorit nem tudom mi ütött belém, nem szabadott volna, remélem megbocsájtasz és továbbra is jó barátok leszünk..."

Kicsit elszomorkodtam, lehet más üzenetére vártam? Edward idegesítő üzenetei hiányoznak? Miért? Miért ő? De Niall a haspók igen tele van meglepetésekkel, bár tudom nagyon jól, nem tett semmit rosszat annak ellenére, hogy szájon puszilt. De legalább ő is belátta, nem lehet köztünk semmi csak szimpla barát.

Örülök neki, hogy legalább gondolt rám és ez engem boldoggá tett. Írtam vissza neki "semmi baj, csak ilyen ne forduljon még egyszer elő." mondat mellé mosolygós smile-al.

Mikor az időt néztem, tudom nagyon jól, hogy korán van az alváshoz, de egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal, így betakarózva le oltott kis lámpa fényét elhelyezkedve néztem az Edward - al való beszélgetésünket. Vicces ahogy írt de még is volt valami mögöttes tartalom amit nem tudok megfejteni. Ki vagy mi lehet ő. Fogalmam sincs, mit addig míg meg nem rezzent ismét a készülék a kezeimben kisebb szívroham után megjelent az üzenet. Egyből fülemig ért a szám és enyhe pírt éreztem az arcomon. Hogy lehet ennek örülni?

Edward: "Találkozhatnánk baba!"

Eme becenév miatt a szívem nagyot dobbant. "Baba." Senki sem becézett engem így, persze David és Scott-on kívül, persze Louis. Ők inkább kicsilány, kislány vagy ami számomra hátborzongató a cicamica. Hirtelenben nem tudtam mit írni, idegesítsem azzal, hogy hagyjon békén végre vagy menjek bele a találkozásokba? Mindegy alapon gondolkozás nélkül bele egyeztem és igennel válaszoltam. Majd pár perccel később jött a válasz, ezek után már csak beszélgettünk. Hiába próbálom az információkat kiszedni belőle mindig vagy nemlegesen válaszol, vagy megfelelő kritériumot ad hozzá, vagy a legjobb, témát terel. Az viszont le tudtam olvasni az írásai alapján, hogy körülbelül egy idősek lehetünk és mellé túlságosan is makacs. Idegeimre megy a makacssága.

Egyre jobban fogynak a szavak a gondolataimból, mivel félhomályban illetve félálomban nem egyszerű normálisan érthetően fogalmazni. Egyre jobban érzem a nehéz súlyú szemhéjaim csukódnak le, de amint már sokadjára megrezzent a készülék a kezeim közt annyit még eltudtam olvasni ami furcsa mód a tudatomig eljutott.

Edward: "...hiányzol!"

Persze ha az agyam nem reagált ahogy a szemeim se, de a szívem igen. Megdobbant, és egyre jobban próbáltam marasztalni a szemeimet a nyitásra, sem sikerül. Semmire nem gondoltam csak szimplán annyit írtam amit lehet másnap megbánok.

Én: "Te is nekem!"

Azt sem voltam biztos, hogy elküldtem-e, reménykedni sem tudtam, mivel amilyen gyorsan csak tudtam írni és elküldeni - amit már említettem, ha elküldtem - olyan gyorsan csukódtak le a szemhéjaim ezzel együtt a telefon készülék is kiesett a kezeim közt. Mély álmok ragadtak el Vele együtt is. 



Sziasztok!

Sajnálom, hogy rövid részt hoztam és már megint nem szerepelt  Harry, de ennek oka van.

Az ok pedig, vagyok olyan beteg mint a dög... Hamarosan hozom a következő részt! 

Remélem tetszett Nektek!^^

The Book (H.S.)Where stories live. Discover now