The Book (H.S.)

12. rész:

Valamit kezdeni kellene magammal, de semmi nem vesz rá. Ahogy mondani szokás "nem visz rá a lélek".

Csak forgolódok, nyújtózkodom az ágyamban, van mikor a kanapén folytatom. Scott sokszor piszkál, hogy legalább egyek pár falatot, de egyszerűen nincs étvágyam.

Éreztétek már azt, hogy akit megismersz és tudta nélkül megbánt, pedig nem tehet róla? Legszívesebben őt hibáznátok, hol ott semmi olyasmit nem tett. Pedig sokszor előfordul minden egyes embernél, még velem is. Tudom, Niall semmit nem tett de én, mit csináltam? Bőgtem mint egy szaros gyerek. Pedig csak puszi volt, helyesbítek szájra puszi. Akkor Niall pár nap elteltével nem csak barátként tekint rám, hanem érez is irántam valamit? Nagyon nem lesz jó. Niall tényleg az a kedves, vicces és jó képű srác, szinte be nem áll a szája mellé kis haspók, annyit eszik mint a vett malac. Nem lehet mellette unatkozni. De, nekem olyan mintha csak testvér lenne. Bár ez túlzás, inkább fogalmazzuk úgy, hogy barát. Nagyon jó barát.

Tudom nem a külső számít, hanem a belső érték a legfontosabb. Számomra Niall - ahogy már említettem - én csak barátként tudok tekinteni. Bizalmas barát. Louis pedig, olyan mint egy testvér. Bár azért nem szeretném az ördögöt a falra festeni, bármi közbe jöhet. Már mint félre értés ne essék, nem mondanám, hogy nem jön be. Védelmező akár a Scott. Mikor Jack erőszakoskodott azon a napon, akkor úgy tekintett rám mintha húga lennék. E gondolat miatt ismét mosolyognom kellett. Jó szíve van Louis-nak, de nem hiszem, hogy lenne köztünk bármi is, főleg, hogy a bulin össze szedett egy csajt.

Liam a barna herceg. Barna szeműekért oda-vissza vagyok. Le vesz a lábamról azokkal a barna boci szemeivel. Igaz nem nagyon beszélgettünk, de mindig mosolyog és rám is rám ragad. Szeme szinte csillog mikor valami olyan érdekes dologról beszél. Nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak rá. Viszont látom rajta, valamin nagyon tart, mintha tartaná a száját. Bár lehet nem is titkol semmit csak én beképzelem az egészet. Viszont kis szikrányit észre vettem, nagyon illetve néha megjelenni az "apucis" viselkedése. Már mint, néha apáskodó.

Eddig hármójukkal beszéltem "úgy" igazán, mint nagyon kedvesen és rendesek velem szemben egy kivételével. Törődnek velem, mint új taggal. Próbálnak megfejteni, hogy miért vagyok ennyire vissza húzódó. Nem hiszem, hogy valaha is megnyílok előttük. Viszont négyen vannak, az a bizonyos egy személy ki nem állhat. Bár kölcsönös a magatartása miatt, hiába bunkó velem szemben, nem fog megtörni, bármi is a célja. Sajnálom, hogy nem nézek ki ribancosan és nem nyivákolok mint a legtöbb szajha az utca sarkon. Nem vagyok az esete és kész. Bár mikor megláttam más lánnyal, kicsit szíven ütött. Tudom, nem nagyon "beszéltünk", az is igaz, hogy volt szó váltásunk de inkább fogalmazzunk úgy mint "szófosás".

Harry számomra idegen. Hiába perverz elmebeteg állat, nálam nem nyerőgép az biztos. Vannak olyan pillanatok mikor csendben van, tök normális tud lenni, de sajnos csak egy kis pillanat. Nem tudom miért viselkedik velem szemben, de légynek sem ártottam neki. Tudom, unszimpatikus vagyok neki, persze ez valóságban igaz is. Néha olyan tekintettel nézek az emberekre, hogy legszívesebben megfojtanám ok nélkül. Pedig belülről vérzek szinte semmi jó nincs bennem, semmire nem vagyok jó, és ez a múltam miatt van. Ahogy bele gondolok és próbálom elfelejteni, egyszerűen nem megy, félek, hogy másokat is megbántok akár tudtam nélkül azt nem bírnám elviselni. De ha ők okoznának fájdalmat, nem még hogy elviselni de bele is pusztulok. Múltammal együtt az életem romokba hever. Senki nem tud kihúzni a gödörből, még Scott se. Pszichológus sem segít, hiába vannak a dilibogyók nem szedem őket. Gyógyszerek számomra mérgek, vagy drogok. Akármennyire is beteg vagyok nem vagyok hajlandó szedni.

Telefon rezgés zökken ki a gondolataimból. Felülök az ágy szélére és megkeresem az említett tárgyat. Észre sem veszem, hogy a combom mellett van de azért keresem. Megnézem miért rezeg ennyire a készülék és homályoson látom ki hív. Megtörlöm a szemeimet és ekkor döbbenek rá, hogy könnyes a szemem. Mikor kezdtem én sírni? Mikor már rendeztem magam, felvettem és a fülemhez tartottam.