The Book (H.S.)

4. rész:

Hayley -nak dolga akadt így Joseph áll be a helyére.

Szerencse ez a pasi sokkal intelligensebb és normálisabb, bár el lehet vele hülyülni csak van mikor túlzásba viszi.

- Jos, ide adnád rendelést és a tálcát? - kiabáltam ki a konyhából.

Tette amit kértem majd gyorsan elkészítettem. Most mai napon annyian vannak, mivel holnap zárva lesz az üzlet, sőt még a boltok is valamilyen rendezvény miatt. Még szerencse, hogy ma terveztem boltba vásárolni.

Elkészítettem a kívánt rendelést majd ki vittem a vendégeknek. Ahogy vissza értem a pulthoz szalad oda hozzám Joseph.

- Lei, le kell adnod a hármas asztalnál, itt a rendelés. - mondta.

Már megint én? Miért?

- Miért nem te viszed ki? - kérdeztem.

- Mert téged akarnak, persze beszélni is akarnak valamiről veled. Amúgy is már lejárt a munka időt, úgy hogy siess és menj oda hozzájuk. - magyarázta. Kösz Josie nem is te lennél.

Tettem amit kellet, majd kivittem a hármas asztalhoz. Ismét öltönyben voltak, Louis-t felismertem így kis műmosolyt erőltettem, viszont hárman vannak. Kis szőkeség de neki is jéghideg kék szemei vannak. Őrületbe kergetnek engem a kék szeműek. Leraktam a kívánt rendelést.

- Egészségükre uraim. - mondtam mosolyogva majd épp menni akartam erre Louis megszólalt.

- Na de Leila, hova sietsz? - érdeklődve kérdezte.

- Vége a munkaidőmnek. - válaszoltam.

Megrázta a fejét majd beljebb csúszott és mellette lévő kis helynél megpaskolta, ezzel jelezve üljek le. Inkább álltam.

- Nem ülök le, mive... - ekkor félbe lettem szakítva.

- Niall Horan vagyok. - felpattant a helyéről majd kezet nyújtott mosolyogva.

Hirtelen tette miatt megszeppentem, mivel úgy ugrott fel mint valami játékot látott volna, és az a mosoly mint egy öt éves kisfiúnak. Mosolya is rám ragadt így szintén én is bemutatkoztam.

Szőkeség a mellette lévő göndörre nézett, majd értetlenkedve megbökte és a göndör pedig szúrós tekintettel nézett rá.

- Te nem mutatkozok be? - kérdezte a göndörtől.

Csak vállat rántott majd szúrós tekintettel rám nézett. Már megint idegbeteg.

- Hidd el nem jó kedvembe vagyok én itt. - monda.

Most nekem szánta vagy a szőkeségnek? Így inkább beszóltam én is, hogy vegye észre, hogy én se.

- Nyugi, én se. - vállat vontam.

- Akarom mondani, nem a te társaságodban. - mutatott rám.

- Kölcsönös. - vigyorogtam rá. Szemünkkel szikrákat szórtunk egymásra, közbe a szemem sarkán láttam mint két férfit akik hol a göndört nézik, hol engem. Majd valaki megtörte a csatát.

- Elég legyen már, mióta itt szoktunk kávézni mindig ilyenek vagyok... - mondta Louis.

- Mint a házaspárok. - szólt közbe Niall.

Göndörrel golf labda nagyságúra nyílt a szemünk majd a szőkeségre néztünk.

- Mi? - mondtuk egyszerre.

Meglepődtek ők is majd elnevetik magukat, én meg értetlenkedve nézek rájuk.

- Erről beszélek. - pacsit adtak egymásnak, majd bocsánat kérően elmentek. Egyedül hagyva a göndörrel, csodálkozom, hogy ő nem ment el annak ellenére, hogy a társaságomat nem bírja.