The Book (H.S.)

6. rész:

Mint ahogy mindenki tudja, nem iszom alkoholt nem dohányzom és nem drogozom. Nos, az utóbbi kettő igaz de az első nem. Ittam, nem is keveset, így most éppen kapaszkodva fogom a WC kagylót és telibe hányás orrba-szájba. Reménykedni tudom ebből nem lesz kórház. Mikor kiürítettem a gyomrom tartalmát már sokadszorra, remélem nem lesz többé rókázás. Mivel igaz, hogy a pia bátorított így semmilyen fóbiám nem került elő. De ahogy most szédelegve kezdek kijózanodni így tükörbe lesve elképelek magamtól a látványom miatt. Össze folyt a smink, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy vérben van a szemem, ahogy szoktam mondani "véreres a szemem". Sápadt és nyúzott arc. Elképesztően gyönyörű, ja nem, inkább szörnyű.

Megmosom az arcom a sminkkel együtt, majd a tarkómat is megmosom a hideg vízzel, ezzel lehűtve magam jobban a kijózanodásképpen.

Keresek fogkrémet ami nagy nehezen megtaláltam, majd ujjamra nyomom és megmosom. Hiába van bontatlan fogkefe, akkor sem tudom el venni és használni, főleg, hogy tudom nem az enyém és nem ismerem a házi gazdát. Kiöblítem a számat aztán kilépek az illemhelyiségből. A hangos zaj után megyek le a lépcsőn és a végén látom a göndört.

A fene egye belé, hogy a nevét nem tudom, de ő viszont tudja. Idesegít, hogy számtalanszor beceneveket kell kitalálnom, bár a göndör illik hozzá. Épp vár valakire, mikor megérezte, hogy nézem, felnézett rám. De a nézése, inkább nem megleped hanem undorodott képet vág.

- Ki okádat magad? - kérdezte szemre hányóan.

Leérve a lépcsőről lenézően nézek rá és elmegyek mellette. Érzem követ engem egészen a piás pultig. Egy pohár vizet öntök magamnak majd kiiszom a tartalmát. Majd épp keresném Louis-t, hogy vigyen haza. Miért kell mindig Louis? Talán azért mert ő benne bízok meg jobban. Bár Li és Ni sem piskóták de valamiért Louis.

- Ha Louis-t keresed az éppen egy hálóban van egy csajjal. - gonoszul elvigyorog mellettem a göndör. Nem igaz, hogy nem tudom a nevét.

- Liam, haza vitt egy csajt, Niall pedig bezabált piásan és most alszik valahol. - közölte a tényt, mintha csak hétköznapi dolog lenne.

Így szememet forgattam majd hirtelen szembe fordultam elé.

- Érdekes, mindannyijuknak a nevét tudom, de a tiédet miért nem? - kérdeztem szemre hányóan. Ő csak gonoszul vigyorog majd elmegy mellettem egészen a bejárati ajtóig. Megáll, hátra néz rám majd biccent, hogy kövessem. "Nem kellene, mi van ha meg akar alázni?" - szinte ordít a tudatalattim. Nem foglalkozva vele, megyek utána egészen a kocsiig. Göndör a kocsi oldalán dőlt míg elébe nem álltam.

- Megmondanád mi a neved? - kérdeztem kicsit dühösen.

- Minek, úgy sem fogsz emlékezni rá. - vállat von.

Nálam egyre jobban fel megy a pumpa majd hirtelen ok nélkül pofon vágtam. Meglepődött, majd dühösen elém áll szorosan, szinte az orrunk hegye súrolják én meg elszédülök a bódító parfüm illatával és a mentolos leheletén.

- Ha még egyszer... - félbe szakítom.

- Mi lesz akkor? - vigyorogtam én is mint egy elmebeteg.

- Úgy seggbe kúrlak, hogy még a nevedet is elfelejted aztán a szádba élvezek amíg el nem ájulsz. - köpte felém majd felegyenesedve ördögien vicsorgott. - Szállj be a kocsiba. - parancsolta.

Kidülledt szemekkel meredtem magam elé és remegtem. Már mint a lábam. Eddig is tudtam, hogy bunkó kis köcsög pöcs, de azt nem, hogy perverz elmebeteg állat. Kinézem belőle, ha nem szállok be a rohadt kocsiba, tuti itt helyre rak. Remegve kinyitom az anyósülés felőli ajtót és beülök. Közben méregetve és szemeivel majd megöl annyira néz.

Beindítja a kocsit aztán indulunk valahova. Épp egy szökési tervet gondolok, hogy hogyan szabaduljak meg ettől a sátán fiától, de ha kinyitom út közbe az ajtót és kiugrom, nagy a valószínűsége, hogy a fejem nem maradt a nyakam helyén, így kénytelen vagyok mellette maradni.

- Ne gondolkozz ennyit árt a szépségednek. - törte meg a csendet.

Rá nézek de ő csak az útra koncentrál. Még, hogy árt a szépségemnek? Hisz az előbb megalázott, bunkó velem, perverz állat és még a legrosszabb elrabol. Ekkor jövök rá, hova a francba visz?

- Hova megyünk? - rekedt hangon félve teszem fel a kérdést.

- Haza viszlek. - válaszolta könnyedén.

Innentől fogva csendben voltunk, én meg szédelegve kényelembe helyeztem magam, mivel a szemeimet nem tudtam nyitva tartani így fogalmam sincs mikor csukódtak le.

***

Félálomban lehettem vagy csak álom? Valaki szájon puszilt. Olyan puha, és olyan kellemes és még is édes. Pedig ez csak egy puszi, mégis a pillangóim repkednek. Mentolos lehelet csapja meg az orromat, vajon ki lehet ez? Nem bírom kinyitni a szemem, mert nem is akarom annyira jó esik. Majd valami csiklandozza a nyakam közel a fülemhez.

- Annyira kikészítesz, kislány. - suttogva mondta majd a fülem tövénél puszit ad ami engem jólesően kirázz a hideg.

Ekkor arra eszmélek fel, hogy valaki vállamnál rángat. Nagy nehezen és nyöszörögve kinyitom a szemem és szembe találom magam a göndörrel.

- Már azt hittem halott vagy. - mondta.

- Neked is hasonlót. - morogtam.

Szét nézek és látom tényleg haza hozott, kicsatolom magam, kinyitom az ajtót. - Kösz. - válaszolom és kicsit dühösen becsapom aztán egyenesen a bejárati ajtóig hátra sem nézek mikor hallom befordul a másik utcának. Beérve a lakásba, ledobom magamról a bőrkabátot cipővel együtt majd egyenesen fel a szobámba.

Belépek és nem is az első, hogy fürödjek, vagy öltözzek át vagy valami, rögtön fehérneműre vetkőzök aztán bedobom magam az ágyra ami rögtön elnyom az álom.