The Book (H.S.)

32. rész:

*2 héttel később*

Fogalmam sincs mit csinálok, mostanság csak zombiként élek és egyszerűen nem tudom felfogni mi is történt az elmúlt két hétben. De azt tudom, hogy Harry megparancsolta Liam-nak, hogy tanítson önvédelemre. Pedig semmi szükség mivel már tanultam egy s mást, de inkább nem firtattam tovább, hagytam, hogy legyen valami. Louis látványa és az utolsó kérdésemre a választ megkapva, másként reagáltam. Nos, mi is volt akkor? Egyszerű. Kitörni készültem de semmi mást nem csináltam csak sírtam és sírtam. Itattam az egereket a könnyeimmel. Nem tudom elhinni, hogy Scott művelte. Scott nem ilyen. Nem ilyennek ismertem, bár az sincs kizárva, hogy félre akarnak vezetni és elakarják érni azt a célt, hogy ellene forduljak. Hogy eddig miért nem jutott eszembe. Na mindegy is, majd ha eljön az az idő, hogy Liam újabb taktikákat tanít.

Meglepődtem, hogy Liam fogja tartani az órákat. Pedig végig azt hittem, hogy az emberei fognak nekem mutatni egy két dolgot, bár nem bánom, hogy nem ők tartják, így legalább ellenük tudom majd fordítani ha menekülni akarok el innen. Csak egy a kérdés: hol is vagyok pontosan helyileg? Fogalmam sincs mennyi ideje vagyok itt, hiszen a napok csak úgy össze folytak és már számolni se tudom már. Még arra se jutottam, hogy hol vagyok. Hiába próbáltam Niall-től kiszedni úgy ahogy Liam-től is, de semmi.

Nos ha már itt tartunk, mi lett Harry-vel?! Kerül, mintha pestissel megfertőzött beteg lennék, még jelét sem adja magáról, hogy "búú". Vajon csak játék voltam neki, vagy még folytatni fogja a saját kis játékát, hogy megbízzak benne? Ez csak akkor derül ki, ha ide hívatom vagy én magam keresem meg és péppé rúgom a kis női szemmel megszégyenítő csinos popsiját. Vajon milyen a hátsója? Ahogy én láttam félszemmel, kerek és harapni való...

"Jesszus Leila, mikről gondolsz te?" Vagyis, fogalmam sincs. De most komolyan Harry fenekére gondolok? Kezdem elveszíteni a fejem, akarom mondani, elveszi a fejemet a maradék agyamat is. Leülök a kanapéra és fogom a fejem és szidom magam amiért ennyit fantáziálok róla. Miért puha az ajkai miközben negédesen csókol? Miért kábít el a parfüm illatával és olvadozok el a karjai közt. Nos a karjai, az öltönyön keresztül, ahogy átkarolt akkor mikor az a nyomorult ördöggel néztem farkas szemet, még most is érzem, mennyire megfeszült. Főleg akkor mikor az ajtó előtt félig átölelt. Ott azt hittem elolvadok a karjai közt. Vékony testalkat, de azt észre vettem, igen dolgozik illetve foglalkozik a testével. Félre értés ne essék, akarom mondani izmos. Francba, mi van velem, hogy erről illetve ezekről gondolok róla? Miért érzem azt, ha valaki a nevét ejti ki, rögvest a szívem megdobban? Akkor alig várom, hogy lássam de semmi. Hiába keresem a szemeimmel akkor sem látatja fel magát.

Csalódott vagyok. Csalódott vagyok azért, mert nem látom, nem érzem az illatát, nem látom azt a szép igéző szemeit, azt a dús meggy színű ajkait, és nem érzem az érintését ami oly hevesen dobog a bordáim bezárt szívem. Miért érzem, hogy annál többet jelent nekem Ő? Valaki vágjon nekem egy vastag könyvet a fejemhez, hogy észhez térjek, mert már most nem bírok ültembe maradni.

- Leila, itt vagy? - szólít valaki, akire egyáltalán nem figyelek. Sőt mi több, nem is veszem figyelemben, mivel annyira gondolkozom, hogy arra sem méltat, hogy nézem ki szólít.

Süpped mellettem a matrac és még mindig magam elé nézve gondolkozom.

- Föld hívja Leila-t! Hahó itt vagy? - legyezteti a szemem előtt a kezét. Erre ijedtemben pislogni kezdtek nagyokat majd megrázom a fejem aztán a mellettem ülő férfira nézek.

- Öhm, igen itt, csak... - kezdtem el majd ahogy más felé néztem megint elbambultam.

- Még mielőtt elbambulnál teljesen mint a borjú a kapura, gyere velem. - magyarázza majd megfogja a kezem és felhúz álló helyzetben.