Fogalmam sincs miért volt velem távolságtartó, pláne, hogy nem rég tudtam meg van élettársa. Nem mintha zavart volna, csak sok mindent nem tudok, mikor Niall mondta, majd megismerem őket teljesen de akkor is felemészt a tudat még is miért ilyenek velem szemben.
Bár már azon se lepődnék meg ha Liam a barna herceg is ily módon közeledne felém ahogy a többi három férfiú tette. Az igazat bevallni nekem valamiért Harry az aki számomra titokzatos és van valami amit titkol, de lehet csak beképzelem.
Attól függetlenül, hogy már a hét utolsó napja van Scott igen fel van pörögve, csak tudnám mitől lett ennyire jó kedvű. Senkivel sincs kedvem beszélgetni de még is olyan magányosnak érzem magam. Telefon a kezemben várom a csodát, hogy legalább Louis jelentkezzen, de semmi. Igaz még csak reggel van de még is valamire várok ami egyáltalán fogalmam sincs mire.
Kopogás zavarta meg a gondolataimat majd az szobám ajtaja nyikorgott egyett, ezzel jelezve valaki bejött a szobámba.
- Jó reggel húgi. - mosolygott majd leült mellém. - Miért vagy ennyire letörve? Szeretnéd, hogy maradjak? - erőltette magát, de láttam rajta nem szívesen maradna itt, így csak nemlegesen bólogattam.
- Most a munka a fontos, menj csak. Úgy is holnap nekem is munkám lesz. - hamiskásan mosolyogtam rá, de úgy néz ki nem vált be. Szemeiben mást nem láttam csak haragot. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy a mosolya eltűnt az arcáról és a szemeiben nincs meg a csillogás persze az állkapcsa megfeszült. Csak tudnám miért lett hirtelen dühös. Felsóhajtott majd az arcélemet megsimogatta.
-Rendben. Ha bármi van, csak hívj. Vigyázz magadra. - adott puszit a homlokomra majd lépett ki a szobámból sietősen.
Mióta tegnap volt a vacsora azóta mintha valami megváltozott benne, már nem beszélünk annyit mint előtte. Nyilván a munka kötelez de azért néha kedvesebb is lehetne. Bár nem csinált semmi rosszat, csak furcsállom, hogy ilyen, hogy is mondjam, titokzatos. Igen, ez rá vall.
Ekkor megrezzent a telefonom, nem foglalkozva inkább kikeltem a biztonságból nyújtó ágyamból majd a szekrényem felé mentem. Gondolkoztam, átöltözzek vagy sem. Mivel egész nap nem csinálok semmit csak gubbasztok itthon, így minek. Maradok pizsamába ami abból áll, hogy rövid szürke póló amitől Scott-ól csórtam meg fekete csipkés francia bugyi. Kilépve a szobámból még hallottam a készülék hangos rezgését, mivel már csak csend van a házban így még szép, hogy hallom. Nem foglalkozva vele inkább lementem és a fürdő irányába vettem az utam.
***
Kanapén ülve Tv nézés közbe doboz fagyit falatozom bánatomban. Hogy miért? Nem tudom, egyszerűen ez most jól esik. Lehet a közeli piros napok közelednek és ezért vagyok ennyire nyűg. Bár nem hinném és nem is tudnám rá fogni mivel a tegnapi nap az valami fenomenális. Lehet érezni a szarkazmust bőven. Eszembe jutott a telefonom, nem is tudom ki keresett de azért fent hagytam a szobám ágyán. Így a dohányzó asztalra tettem a fagyit és felszaladva be a szobába aztán leszaladva enyhén bénán huppantam is vissza a kanapén. Ez is csak én lehetek, folyton meztelen lábbal elcsúszok a lépcsőn. Ha Scott itthon lenne, rég leordította volna a maradék hajamat a fejemről. "Ne szaladgálj!" , "Vegyél valamit fel, mert felfázol!" vagy "A rohadt papucsot vedd már fel!" szokásos szövegét ordítaná a házban. Olyankor azért teszem mert akarom, hogy rám figyeljen, törődjön velem, vigyázzon jobban rám. Valamiért tetszik nekem ez, ahogy leordítja a fejem mint egy gondoskodó apuka.
Scott mindent bele adott mikor hozzá kerültem, anyait-apait, hogy felnevelhessen, óvjon, vigyázzon rám és taníthasson önvédelmi taktikákat. Büszkén felnézek rá, mivel nem csak gyámként hanem mint egy báty úgy adta át nekem a szeretetét. Főleg azokon a napokon mikor pont a nem a legjobb életet kellett átélnem. Nem hagyta azt sem, ha betöltöm a 18. évet saját lakás után kutatva inkább magához láncolt. De az a bűvös 18. évem nem a legjobb volt egészen kerek egy évig. Kegyetlen életet éltem akkor. Nem, nem balesetem volt, hanem baleset utáni mocskos ügy. Bár Scott nem csak építészeti mérnökként dolgozott hanem rendőr is volt. De valamiért ott kellett hagynia, avagy olyan mondattal, "jobb a mérnöki mivel jobban fizet" címszóval. Ha ez neki megfelel, felőlem azt csinál amit akar.
YOU ARE READING
The Book (H.S.)
Fanfiction- Megmondanád mi a neved? - kérdeztem kicsit dühösen. - Minek, úgy sem fogsz emlékezni rá. - vállat von. Nálam egyre jobban fel megy a pumpa majd hirtelen ok nélkül pofon vágtam. Meglepődött, majd dühösen elém áll szorosan, szinte az orrunk hegy...