The Book (H.S.)

10. rész:

~ Leila Morgan:

Reggel elég morcosan keltem ki az ágyból, szinte háromszor is vissza estem. Mivel a héten szabadságon vagyok az állítólagos "megfázás" gyanánt, de tulajdonképpen már most megőrülök, annyira unatkozom. Meglátszik munka és tisztaság mániás vagyok. Már a reggeli rutinommal rég végeztem, ki is takarítottam az egész lakást és még főztem is.

Épp a kanapén döglök mint valami nyúzott nyúl és Tv megy a háttér zajként. Se Tv, se zene, semmi nem köt le. Scott szokás szerint dolgozik. Így egyedül nem nagyon tudok most csinálni mivel sok mindent tettem. Bár lassan délután négy lesz, így a konyhába menet a hűtőt meglestem. Igaz főtételt már ettem, most valamiért édesre vágyom.

Megnéztem a kamrát, hát ha tudok valamit sütni, de semmi. Illetve van, de nem az amit megkívántam. Így gyorsan a szobámba szaladtam, szekrényemből kivettem a farmer szaggatott cső nadrágot és egy fehér passzos atlétát. Hajam lófarokba kötöttem, de semmi smink csak egy szempillaspirál. Késznek nyilvánítottam magam, majd felkapva a táskám, persze leellenőrizem, nem-e nincs benne a pénztárcám. Mivel benne van, gyorsan bele dobtam a telefonomat majd irány a legközelebbi boltba.

Csak nem várt vendég érkezett. Zárnám be a bejárati ajtót, de mikor hátra néztem egy fekete Range Rover kocsi állt meg a házunk előtt.

Kérdőn néztem rá, még is kié a kocsi, de mikor megpillantottam a gazdáját, erre csak szemet forgattam. Bezártam a kiskaput majd elmegyek mellette.

- Hova, hova sietősen? - kérdezi kicsit hangosan.

Mivel hangosan tette fel a kérdést, így kicsit megrémisztett a rekedtes mély hangja ami annyira félelmetes de még is megnyugvást is érzek. Megállok és fordulnék hátra erre megint egy kemény mellkasba ütközök. Miért mindig kell neki mennem? Ennyire törpe nem lehetek.

- Bassza meg. - Elkáromkodom magam közbe fogom azt a pisze orromat, mivel orral mentem neki.

- Ejnye kislány. Ezért büntetés jár. - mondta kajánul.

Mivel még mindig fogom az orrom, és mérgesen felnézek rá. Szerintem hiba volt.

Öltözéke igen laza, de mégis annyira passzol hozzá. Mintha össze beszéltünk volna. Fehér passzos póló és fekete nadrág ami térdnél ki van szakadva, na meg persze a jó öreg barna cipő. A haja úgy áll, mintha megtépték volna, de ahhoz képest, hogy picivel hosszabb mégis látszik, hogy göndör. Az egyik kezével végig szánt a haján, és szinte végig nézem ahogy az ujjai közt fésüli hátra a szemébe lógó hajtincseket. "Úgy bele túrnék én a hajába és meghúznám." Eme kis fantáziám miatt az alsó ajkamba haraptam majd lesütöttem a szemem.

Erre ő, két ujjal az állam alá nyúl és megemeli egyenesen a szemeibe. Aranyosan mosolyog ami olyan kisfiús de mégis ördögien szexin jól áll. E látvány miatt enyhén elpirulok és próbálnék elnézni róla de nem megy. Szinte késztetést érzek. Mikor észre veszem, hogy nem csak a szemeimbe néz hanem néha az ajkaimra; mikor oda vándorol a tekintete ahogy az enyém is az övén, valamiért az alsó ajkamba kell, hogy harapjak.

- Cica elvitte a nyelvedet? - piszkálódott.

Mikor megszólalt, észre vettem mennyire közel vagyunk egymáshoz, így kettőt hátra léptem, majd a torkomat megköszörültem.

- Miért vagy itt? - kérdeztem.

Bár nem nagyon emlékszem, honnan tudja, hogy hol lakom. Nyilván értetlenkedve néztem rá és egyből tudta mire gondolok.

- Egyszer haza hoztalak mikor igen berúgtál. - meséli, én meg szégyentől lesütöttem a szemem. - Csak kocsikázok. - válaszolt a kérdésemre.