The Book (H.S.)

29. rész:

~ Leila Morgan:

Az állítólagosan a közös szobámban ülve lesek ki az ablakon. Amilyen a hangulatom, olyan az időjárás is. Esős. Vajon Scott keres engem? Tudja esetleg, hogy hol vagyok? Ha tudná már rég elhozott volna. Hiányoznak azok az együtt töltött idők amiben részesei voltam, ám bár tudom nagyon jól, hogy a munka az első, de akkor is élveztem azt a rövid pillanatot amikor csak ketten jelen voltunk. Emlékszem mikor a kórházból ki jöttünk persze ő közvetlen volt velem szemben amit én nem tudtam hova rakni. Mivel nem is ismertem, de mikor elmesélte az egész történetet meg a szüleimről is, szinte hiányzik. Hiányzik a bátyám, bár tudom nem vér szerinti de akkor is hiányzik az, hogy szívja a vérem és kötözködik velem. Hiába félelmetesen néz ki, számomra helyes férfira tekintek rá, nem pedig egy szeretőre.

Ha már úgy is szóba került a "szerető" szó, vajon Harry miért viselkedett velem úgy? Attól tartottam, hogy képes annak az ördög pofáját szét verni ha még egyszer rám mer nézni. Tetszett az mikor ölel és biztonságba vett Miatta. Tetszett az is mikor megfeszülnek az izmai az öltöny alól az ideg de inkább a féltékenységnek jelei miatt. Vajon komolyan gondolja ezt Harry? De hisz amiket tett egyszerűen nem bírom megbocsájtani neki, bár attól függetlenül, hogy most kivételesen megvédett tőle.

Zavarba hozott a közelsége pláne hogy gyönge puszit lehelt a homlokomra. Ahogy vissza emlékszek biztos azt hinné lázas lennék, de ha más szituációba kerültem volna akkor tuti rá pályáztak volna arra, na vajon mitől is jöttem zavarba. Eme gondolat miatt mosolygásra késztetett, mi szerint a fantáziám miatt milyen vicces, pedig nem az.

Ahelyett, hogy foggal-körömmel menekülnék és a szökési tervet terveznék még is itt ragadtam. Hogy miért? Fogalmam sincs. Mindig is vágytam a kalandokra erőszak mentesen. Bár most kivételen nincs ilyen helyzet, de sokszor igen az van amitől megriaszt és félelmet kelt. Magam sem tudom miért, de úgy érzem, nekem itt a helyem, Harry miatt.

Látom rajta, hogy sok minden keresztül ment, még a legfájdalmasabb időszakon is és még is itt van, két lábon. De vajon mi vezérelte azt, hogy "ügyvédként" dolgozik, hol ott nem is az? Vajon mivel foglalkozik? Mik a titkai?

Egyről a kettőre nem jutottam semmire. Hiába gondolkozok Harry számomra egy rejtély. Fel állok a kis fotelból nagyokat sóhajtva közben kopogás zavarta meg a további gondolkodásomat.

- Szabad? - szólalt meg egy mély hang amitől kirázott a hideg. Pedig ez nem Harry, hanem valaki más. Hirtelen eszembe jutott Ő akitől a Harry "megvédett" és egyből félelemtől reszketni kezdtem.

- Ki..ki az? - félve dadogtam, pedig határozottnak akartam tűnni, de úgy tűnik nem vált be.

- Csak én vagyok Liam. - beljebb jött és válaszolt, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaim közül.

- Valami baj van? - aggodalmaskodott a barna herceg.

Nem legesen válaszoltam majd a konyha pult felé vette az irányt.

- Nem baj, ha kiszolgálom magam egy pohár vízzel? - kérdezte, bár hisz itt lakik ha annak nevezhető meg amúgy ez a szoba féle nem az enyém.

- Persze. - furcsálltam valamit, megmagyarázhatatlant, de tuti nem ok nélkül jött hozzám.

Kiitta a pohár tartalmát majd a kanapén foglalt helyet, én is követtem a példáját de szemközti fotelba leültem. Nagyon sóhajt mintha valami nyomná a vállait. Valamire készül.

- Lei... - egy pillanatra rám néz majd jobbnak látta a cipő orrát nézi. - ...Nagyon sajnálom, hogy kiakadtam rád és felemeltem a hangom amit nem érdemelsz meg. A munkám miatt túl nyomás alatt voltam és így nálad csattant az ostor.Viszont nem kérlek rá, hogy me... - félbe szakítottam.