The Book (H.S.)

2. rész:

Este van. Scott megint későn jön haza, szokás szerint. Meg értem, hogy rengeteg munka van a nyakán de azért mégis aggódok érte. Attól félek túl hajtja magát aztán valami egészségileg tönkre meg. Egyedül fogyasztom most a vacsorát, de mindenképp Scott-nak is tettem el, hátha elviszi munkahelyére.

Elfogyasztottam az ételt, elmostam majd szobám felé vettem az irányt. Hiába sokat keres mégis egy átlagos házban lakunk. Három szobás, közös fürdő, a nappali és a konyha egybe nyílik. Viszont a falak nem egy színűek. Nagyon nem szeretem, jobban inkább más-más színűek. Jobban érzem magam benne.
Jelenleg az én szobám halvány kék plafon pedig fehér. Ahogy benyitok egyenesen a francia ágyammal nézek szembe, mindkét oldalán kis éjjeli szekrény. Felette nagy ablak, ami szintén imádok. Szeretem ha több természetes fény jut be a szobában mint kevéske.
Baloldali részen van a ruhás szekrény tükörrel. Nem tudom miért de a nagy tükrökért odáig vagyok.

Oda lépkedek a szekrényemhez kiveszem a pizsamám aztán irány a fürdő. Jó meleg vízbe befekszem, lehunyom a szemem és relaxálok. De a nyugalmamat telefon pittyegés zavarja meg.
Ki az aki ilyenkor keres? Nincsenek barátaim munkahelyen és Scott-on kívül így fogalmam sincs ki keres. Idióta, lehet a munkahelyről keresnek. - tudatalattim megszólalt. Ami igaz is, így oda nyújtózkodom a telefonomért és látom, hogy kaptam üzenetet. Megnyitom és Daved írt.
"Holnap kicsit korábban gyere, beszédem van veled! -D."

Már csak ez hiányzott. Mégis miről? Csak nem beköpött az a perverz hapsi akit ma tökön rúgtam? Mert ha igen, nem állok jót magamért. De ha miatta kirúg, bosszút állok az egyszer biztos. Nagyon remélem vagy csaja vagy felesége és szépen beköpöm.
Na jó azért ennyire kegyetlen nem vagyok, de ha van miért akkor miért is ne?

Nem volt kedvem tovább áztatni magam egy órán keresztül, így kimásztam a kádból majd megszárítottam magam, fel a pizsamát és vissza a szobámba a jó kiérdemelt pihenés.
Mikor már lekapcsoltam a kislámpát ekkor megrezzent újból a telefon ami sms érkezett.
Megnyitom és Scott írt.
"Hajnalba érek haza, vigyázz magadra és jó éjt. -S."

Oké, szinte mindig hajnalba jön haza és tudja mikor fekszem le aludni, mindig hagy üzenetet. De legalább gondol rám és ezt szeretem benne.
Végre elhelyezkedem majd lassacskán elnyom az álom.

***

Reggel korán keltem ahogy kellett. Reggeli rutinommal végeztem majd kis cetlit hagytam Scott-nak aztán útnak indultam a munkahelyre.
Beérve a szokásos teendőmet tettem majd Daved iroda ajtaján bekopogtam ami túl oldalán 'tessék'-et kiáltott. Belépve meglepődtem, hogy halomnyi papír van az asztalán, pedig mindig rend szokott nála lenni, most meg szinte csak gyűlik.
-'Reggelt Daved. - üdvözöltem.
- Kérlek foglalj helyet. - üdvözölt ő is csak kicsit hivatalosan.
Helyet foglaltam az író asztala előtti székbe és vártam.
- Tudod miért hívtalak? - kérdezte.
Nemlegesen bólogatott majd folytatta.
- Tegnapi folyamán egyik vendéget szó szerint tökön rúgtad. Miért? - magyarázta majd kérdezte.

Sejtettem, hogy ez lesz. De ha az igazat mondom, lehet az illető máshogyan adta le.
- Épp az öltözőből kijöttem, nem néztem fel csak egyszerűen egy kemény mellkasnak estem. Illetve neki mentem véletlenül. Persze bocsánatot kértem erre inkább perverz módon lefogott és falhoz nyomott. Ezért önvédelemből tökön rúgtam. - mondtam egy szuszra az igazat.

Hallgatott, majd bólogatott aztán felsóhajtott. Ebből valami lesz, tuti.
- Nos hát, hiszek neked. De egy feltétellel. - mutató ujját felemelte ezzel jelezve az egy tételt. - Ne forduljon ilyen még egyszer. Nem foglak ez miatt kirúgni, de ha még ilyen lesz, repülsz.

Aucs. Ez fájt.

- Oké. De ha vendég perverz velem, önvédelemből védhetem magam, nem? - kérdeztem. Erre inkább bólogatott majd kitessékelt.

Tettem a dolgomat majd ismét az órára néztem 11.43. Mindig pontba nézek rá az órára, szinte rögtönzött és mintha megérezném. Fura lény vagyok az biztos.
Hayley leadja a rendelés így megint ki kell vinnem a hármas asztalhoz a kívánt italokat. Egy tálca kísérletével viszem ki az említett asztalhoz, majd meglátok egy barna hajú és barna szemű férfit aki épp szabadidős ruhában van. Mintha megérezte, hogy megyek oda egyből rám nézett és mosolygott. Rám is rám ragadt a mosolya, annyira helyes pasi. - "Miket beszélsz te lány?" - kiabált rám a tudatalattim. Ohm igen, ilyenkor hülyének érzem magam, de na, nőből vagyok. Viszont ismét egy göndör hajú van háttal nekem. Nagyszerű már csak ő hiányzott.

- Egészségükre, uraim. - mondtam mosolyogva de feltűnt, hogy nem ketten vannak hanem hármat. A másikat megismerem ahogy a göndört, de a barna szemű herceget még nem. Olyan helyes. - "Most fejezd be te liba." - szinte ordított a belső hang.
Veszem elő a jegyzet füzetemet szokásom híven, erre a göndör szúrós tekintettel méreget.
- Még mindig itt vagy? - kérdezte flegmán.
Rá nézek, mást sem olvasok, szinte utálattal néz rám ami kölcsönös.
- Esetleg kérnek valamit, uraim? - direkt mosolyogtam, hogy felidegesítsem.
- Főnököd helyébe már rég kirúgtalak volna. - mondja gúnyos hangnemmel a göndör.
Elteszem a kis füzetet majd kicsit előre hajolok hozzá.
- Csak álmodba haver, csak álmodba. - kacsintok, közbe szélesen vigyorgok rá.
- Csak azt a vigyort le ne töröljem valamivel, kislány. - mondta kajánul.
- Csak nehogy én is letöröljem valamivel azt a perverz vigyort a képedről. - kuncogok fel.

Nem lenne helyes vitatkozom vele, elvégre ígéretet tettem Daved -nek, hogy ilyen nem fordul elő még egyszer.
Így fogtam magam, majd elindultam volna ha ismét megint meg ne fogta volna a csuklómat, immáron erősen.
- Elfelejtettél valamit kislány. - fordítom oda fejem és látom megint elsötétült a tekintete.
- Nem felejtettem én semmit, esetleg Mr. Beképzelt Göndör felejtette el, hogy ismét tökön rúghatom. - kaján elmosolygok közbe a két férfi 'hú'-zni kezdenek.

Látom, hogy megfeszült a beszólásomért, így inkább gyorsan kirántom a kezem a fogságából, hátat fordítok majd vissza megyek a pulthoz letenni a tálcát de közbe tisztán hallom mit mond utánam.
- Még nem végeztünk babygirl.  

Kérlek
✏ és ⭐
Köszi