The Book (H.S.)

27. rész:

~ Harry Styles:

Épp a raktárnál voltam, de arról szó sem volt, hogy Niall kihozza az épület körül sétálni azt a lányt akit bántottam tudatalattin. Fogalmam sincs mit tettem vele és miért, de azt tudom egyetlen egy nőt se bántanék ok nélkül nem még, hogy okkal. Az élet során megtanultam, hogy kezet emelni egy nőre az nem férfi hanem egy gyáva féreg aki uralni akarja a nő feletti küzdelmet.

Hogy is történt, hogy észre vettem, hogy kihozta? Onnan, hogy egy női csilingelő hangját hallottam akiét semmiféleképpen sem téveszteném meg. Kellemes de még is oly vidáman csilingelt, mintha hasonlítana olyas valakinek a hangjára akit szerettem. Kinéztem a raktárból és csak annyit veszek észre Niall húzza el a raktártól.

Jól is tette és eme cselekedete miatt elmosolyogtam. Nincs még az ideje, hogy megtudja a lány miben is mesterkedünk. De abban viszont biztos vagyok, hogy tudni fogja elég hamar, csak az Enyém lesz, senki másé. Mikor láttam, hogy Niall elment mellette majd a közeli fa alatti padra ült, eközben a lány pedig hagyta magát átölelni a természetnek. Kénytelen voltam egy ösvény féle inkább borkorhoz hasonló helyre elbújnom, hogy csodálhassam. A nap fénye miatt a haja oly szépen fényesen csillogott, a bőre oly világos mintha évek óta a napot kerülte de még is illik hozzá és ezzel a színével ártatlan kis porcelánbabára hasonlít.

- Gyönyörű vagy... - suttogtam de lehet hangos voltam, mivel a lány észre vehette ezért körbe nézett.

Basszus, még is meghallotta? Styles mi van veled?

Nem tudom de annyira magamévá tenném, hogy életem árán is védelmezném. Jelenlegi helyzet miatt nem egyszerű vele lenni, főleg amiket tettem tuti nem bocsátaná meg. Meg is érdemlem.

Tűkön ülve nézem az embereimet majd Liam sietősen jön hozzám a listákkal.

- Minden a legnagyobb rendben, de egy anyag szállítás hiányzik. Illetve fogjuk rá. - magyarázza majd én össze húzom a szemöldökömet.

- Hogy érted ezt? - értetlenkedve néztem rá.

- Ahogy a kamera felvételnek az egyik részét néztük, ahol azt hisszük te vagy egy anyagból hiányzik négy-öt tasak az összesből. - mondta majd mutatta a listát. Nagy szemekkel nézem a kezemben a listára és még mindig értetlenkedve nézem.

- Mennyi lenne az összes? Már mint hány kiló? - kérdeztem, mivel most sem fér a fejemben.

- Úgy körülbelül öt-tíz kiló. De ha tasakként nézzük akkor kétszázötventől kezdődik. - magyarázza, majd vissza adom a listát.

Ilyen nincs csak a mesébe. Aki annak adta ki magát ami a kamera felvételen is látszik mintha én lettem volna, tuti, hogy Alan és társai voltak. Alan Walker sosem hagyja abba ami kell neki. Tudja mindenki nagyon jól, hogy én nagyon jó üzletelek és számos helyen is vannak embereim ezzel a céllal, persze mindig meggyűlt a bajom ezzel a fickóval. Most sem lesz másképp.

- Liam, hívd Alant és Louis-al beszélgessetek, ugyanis van még vele lezáratlan ügyem. - adtam ki a parancsot majd úgy döntöttem ki megyek én is oda ahol a két személy van a fűzfa alatt.

Nem akarom hirtelen megijeszteni de kénytelen vagyok kicsit hallgatózni. Nem akarom, hogy jobban féljen tőlem, bár eltudnám neki magyarázni, de inkább várok vele. Most eljött az a sors döntő pillanat, hogyan fog reagálni ha meg lát.

- Hol vagyunk pontosan? - törte meg a csendet végül.

- Messze, nagyon messze a várostól. - válaszolt rá az ír.

- Pontosan hol? - próbálkozott a lány, ha tudná, hogy hol, tuti az ég világ felé szaladna.

- Messze. -viccelődte el magát a szőkeség. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, mintha a belsőm azt mondaná azonnal álljak elé és csókoljam meg. Azok az édes kis csókolni való ajkak, szinte hiányoznak. Biztos szúrósan nézett rá a mellette ülő személyre, ő pedig védekezőképp felemelte mindkét kezeit. Elmosolyogtam, szóval ilyen kis harapós cica. Ártatlannak mutatja magát de még sem az. Ez tetszik.