||Életem része lettél ||BENIIPOWA FF.||

27.rész

|11:28|

Most értünk haza. Beraktuk a ruhákat a szennyesbe és elraktuk a többi cuccot. Meg elintéztük a fontos dolgokat.

Majd úgy döntöttünk lenyomunk egy insta live-ot. Nagyon sok érdekes kérdésre válaszoltunk.

A live után úgy döntöttünk felmegyünk Veszprémbe vásárolni és meglátogatjuk szüleimet. Lassan készülődtem mert nem sietünk.

Egy fél óra múlva már indultunk is. Amikot már 10 percre voltunk anya hívott. Mivel Beni vezetett így hamar feltudtam venni.

📞

-Szia!-köszöntem vidáman.
-Kislányom merre vagy? Apád szív rohamot a gyógyszertárban. Most vitték be a műtőbe egy 2 perce.
-Tiz perc és otg vagyunk!-csak ennyi jőtt ki a számon. Úristen! Remélem mimden rendben lesz!

☎

-Ki volt az?-kérdezte Beni.
-Anyum.
-És mit momdott?
-Apumat bevitték a kórházba. Szív rohamot kapott a gyógyszertárban. Szóval légyszi a kórház felé menj!-mindtam szomorúnan.
-Oké!

Az út további részében nem beszélgettünk. Zenét se hakgattunk csak azon izgultam hogy ne legyen semmi baja apának. Nem akarom elveszíteni. Azt nem élném túl!

10 perc múlva oda értünk. Megkerestük anyumékat. Kíra is ott várt. Szorosan megöleltem mind kettőjüket.
-Még bent van?-kérdeztem.
-Igen!-mondta Kíra. Ez után nem csináltunk semmit csak vártunk. Vártuk azt a pillanatot hogy kijöjjön ehy orvos és azt mondja ,,Minden redben!". Kivárni azt a pillanatot amikor megnyugodhatok. Nem akarom hogy apa elmenjen! Soha nem dolgoznám fel.

|Fél óra múlva|

Egy orvos jött ki. Nem volt túl boldog! Ez nem jelent túl jót!
-Maguk Tóth Bálint hozzátartozói?-kik lennénk? Ekkora hülyeséget!
-Igen!-momdta anya. Láthatólag nagyon ideges volt.
-Az állapotát stabilizáltuk. Makd amikor végeztünk lassabbodott a szív verése. Próbáltuk újra élseszteni. De késő volt.-neee!-Őszinte részvétem!-majd elment. Mindenkiből csak úgy jöttek a könnyek. Kivétel Benit belőlle csak pár könnycsepp csordult ki. Kírával szorosan megöleltük egymást. Majd Beni próbált vígasztalni az ölelésével. Most kivételesen nem segített.
-Gyere anya menjünk!-próbálkozott Kíra.
-Nem!-zokogott. Soha nem láttam még így anyát! Rossz volt rá nézni mert csak jobban sírtam.
-Anya kérlek! Nyugodj meg!-filytatta Kíra.
-Hogy nyugodjak meg? Apád meghalt!-ordibálta sírva.
-Nekünk is ugyan úgy fáj!-majd sikerült Kírának rávennie anyát hogy jöjjön. Beszálltunk mind a négyen a kocsiba. Úgy volt hogy vissza felé én vezetek de ilyen állapotban nem tudok vezetni. Leparkoltunk és felmentünk az emeletre. Anyát leüktettük én pedig hoztam vizet. Nem akartam semmi erőset hozni mert annak nem lenne túl jó vége. Mem beszélgettünk szerintem senkiből nem jött volna ki egy árva szó se. Majd egy 10 perc múlva Benivel egymásra néztünk. Egy olyan ,,mennünk kéne" nézést villantottunk.
-Mi most szerintem megyünk!
-Rendben!-szipogta anya. Szegényem most nem lennék a helyébe.
-Vigyázz magadra!-momdtam majd Kíra kikísért minket.
-Ma itt leszel anya mellett?
-Aha, nem akarom hogy valami hülyeséget csináljon!
-Majd hívj!-és megöleltem. Lementünk az autóhoz és Beni a gázra taposott.

Egy jó 20 perc alatt haza értünk. A gardróbhoz rohantam és kivettem egy sima fekete farmert és egy fekete pólót. Majd leültem az ágy szélére és csak sírtam.