Csak lenne még idő: Yuri on ice fanfiction

2. fejezet: Nina újra feltűnik

Victor összesen egy dolgot tud főzni: fagyasztott kaját. De azt olyan tökéletesre, hogy azt hittem, ott helyben kapok szívrohamot a gyönyörtől. Vagy csak egyszerűen megkönnyebbültem, hogy ebben a témában Victor nem egy reménytelen eset.

Délután el akartunk menni egyet közösen kocogni. Nem zavart minket a mínusz ezerszázhuszonnyolc Celsius-fok, mi akkor is futni megyünk! Átöltöztem a melegítő szerelésembe, és már kint is voltunk. Mivel alapjáraton Victor a gyorsabb, ő ment elöl, de ahogy elértünk a jó messzire lévő parkhoz, már én hagytam le őt. Hála ezt az állóképességemnek. Békésen nyújtottam lábszáramat, amikor Victor mögém lopódzott.

- Yuri... - mormogta a tüzes hangján. Ilyenkor mindig tudom, hogy vagy tetszik neki a látványom, vagy vágyik rám.

- Fussunk vissza! Gyorsan végzünk! - tereltem a szót. Nem akartam, hogy itt a nyilvános parkban törjön rá a flörtölési roham.

- Hagy pihenjek... na... - folytatta mély hangján. Ilyenkor csak annyi a bajom, hogy én is kezdek vágyakozni. És az szerintem csak a kettőnk dolga lenne, így visszafogtam magam.

- Rendben, pihenj! De utána visszafutunk! - feleltem. Úgy tűnt, megelégedett ennyivel és ledőlt egy kicsit a padra.

Visszafele már kicsit fáradtabb voltam, de ugyanúgy bírtam. Ellentétben Victorral, aki már kezdett a határain túlmenni. Vagy csak én akartam gyorsan hazaérni. Otthon első dolgom volt elővenni a telefonom, hiszen kíváncsi voltam, visszajelölt-e a csaj. Letelepedtem a kanapéra és onnan nyitottam meg az értesítőket.

Ninamacska visszajelölt téged.

Aha, szóval reagált. De semmi több? Azt hittem, küldözgeti majd a mindenféle üzeneteit, hogy "júúj de mennyire örüüülöök!" Ehelyett nekem kellett ráírnom!

yuri_katsuki: Helló! Beszélsz angolul? (ezt angolul írtam neki)

nina_macska: Igen, miért?

yuri_katsuki: Furcsa, hogy én írok rád, miközben a legnagyobb példaképed vagyok.

nina_macska: Miért baj? Áradoznom kellene vagy mi? Hiányolod?

yuri_katsuki: Eszemben sincs hiányolnom! Csak láttam a postodat. Tényleg haldokolsz?

nina_macska: Igen, miért?

Hogyhogy miért? Mit miért? Haldoklik a lány és megkérdezi, miért érdekel? Ez normális?

yuri_katsuki: Hogy vagy képes ezt ilyen könnyedén kimondani? Amúgy meg, szeretnél tényleg találkozni velünk?

Ám mielőtt még bármit is írhattam, Victor a vállamra helyezte állát és úgy figyelt. Erre a reakcióm az volt, hogy elkaptam a telefonom, ami amúgy normális lenne. Csakhogy Victor az én szerelmem!

- Kivel írogatsz? - kérdezte egyszerre kíváncsian és ingerülten.

- Tudod, azzal a csajjal. - válaszoltam neki őszintén. - Megmutassam, mit írt?

- Ja, az jó lenne, mert az előbb villámsebességgel kaptad el előlem a telefonod!

Megmutattam neki az üzeneteket. Csakhogy volt köztük egy nemrég érkezett, amit még én sem olvastam.

nina_macska: Megtanultam vele élni és próbálom természetesnek venni. Ez lehet morbid és fura gondolkodás. De mégis minek siránkozzak és sajnáltassam magam, ha ugyanúgy meghalok. Élni szeretnék a maradék időmben! És igen, szeretnék találkozni veletek! És együtt tölteni az időt. Ezt nem kötelező megtenni, senki sem mondta, hogy az volna. Csak olyan jó lenne.

- Okos és bölcs a lány. - mondta Victor - De nem tudunk találkozni vele, ha nem mondja el, hol van.

- Hé-hé! Nem te voltál az, aki azt mondta, hogy "jaj ez kamu is lehet!" - vágtam az arcába. Nem voltam rá dühös, csak olyan hirtelen megváltozott a véleménye.

- Eddig még nem láttam, mit írt és hogyan. Nézz rá! Szép a helyesírása, nem akar minket elrabolni és nem is írt rád. Te írtál rá! - hozta fel a tényeket Victor - Szerinted egy kamu gyerek csinálna ilyet?

Nem, mondtam magamban. Tényleg nem. Úgyhogy ráírtam még egyszer.

yuri_katsuki: Victor szeretne veled találkozni, meg én is, csak nem tudjuk, hol vagy. Leírnád legalább, hogy milyen országból származol? Vagy hogy mi a neved? Ha nem gond?

nina_macska: Ha elmondanám az igazi nevem, tudnátok, ki vagyok és én azt személyesen szeretném elárulni. Szólítsatok Ninának! Alapvetően orosz az anyanyelvem, de háromévesen Magyarországra költöztünk. Így tudok oroszul anyanyelvi szinten, magyarul szintén, angolul csak valamennyire tudok beszélni, illetve tanulom a japánt.

Felcsillant a szemem. Tanul japánul! Az én drága anyanyelvemen! Így végre nem kell állandóan használnom az angolt, Victoron kívül tudok mással is japánul beszélgetni! Ám Victor is látta Nina írását, így neki más tervei voltak. Elővette ő is a telefonját és szintén bejelölte a lányt. Ezáltal én kikerültem a beszélgetésből, a két orosz jól elbeszélgetett.

Nem tudtam, mennyit írogattak, de egy idő után, mikor kezdett sötétedni, Victor letette a telefonját és hozzám sétált. Én a nappali ablakán néztem ki, szemlélve az orosz város fényeit. Victor karjaival átfogta a csípőmet, mire én ellazultam. Szerettem, amikor így ölelt. Olyan megnyugtató és egyben felzaklató. Szívem hatalmas száguldozásba kezdett, kezemet a másik kezére tettem. Erre a kis Vicchan orrát nyakamnak nyomta és bőrömre lehelt. Ennek hatására bizsergő gyönyör kúszott végig testemen, de tartottam magam.

- Azt mondtad, hogy szereted, ha megérintelek, nem? - kérdezte halkan.

- Igen. Ilyenkor mindig felizgulok, olyan jó az érintésed. - súgtam szenvedélyesen.

- Yuri... csak ne mondd, hogy ilyen vágyaid vannak? - mormogta legférfiasabb hangján. Erre és paprikavörössé változtam.

- Tudod, nem úgy értettem, na! Csak elkezd az egész lényem bizseregni és a szívem zakatolni. - válaszoltam pironkodva.

- Hogy tudod így visszafogni magad?

- Nem tudom. Valahogy sikerül. Miért, neked nem? - néztem rá.

- Érints meg! - szólalt fel hirtelen. Én erre értetlenül néztem rá, szembefordultam vele és megnyomtam az orrát.

- Jaj! Nem így! - bosszankodott Victor - Ahogy én szoktalak megérinteni! Úgy!

Én erre engedelmeskedtem és óvatosan végighúztam ujjaimat arcán, ezután lesiklottak a felkarjára, majd az alkarjára. Eközben Victor arcán valami kivehetetlen érzelem formálódott, valahol az élvezet és megnyugvás között. Miután elvettem kezemet, a szemembe nézett. És amit akkor láttam, soha nem felejtek el: a színtiszta szenvedélyes vágyat. Csuklómnál megfogva terített le a kanapéra, orra súrolta az enyémet.

- Igen, veled ellentétben én nem tudom visszafogni magam! - súgta halkan. Felkapott menyasszony-pózba és felvitt a hálószobába. Az ágyra ledöntve újra farkasszemet néztünk, végighúzta ujjait számon és egybeforrtak ajkaink. Cserepes szám sem tartotta vissza őt attól, hogy engem a mámorba repítve kényeztessen. Csókunk közepette néha kipréselődött egy-egy sóhaj és szívem még jobban zakatolni kezdett. Bőröm forró és izzadt lett, de ez sem zavart, míg Victor nem fog elengedni és nem fog tovább kényeztetni. Lehunyva szemeimet az utolsó látvány a félhomályban Victor arca volt, ahogy perverz mosolyra húzza száját és nekiáll levetkőztetni.