Csak lenne még idő: Yuri on ice fanfiction

18. fejezet: Bántó szavak

A kórházba érve Nina volt a mi szószólónk, hiszen magyarul jobban megértik a magyar dolgozók, mit akarunk. Megértve a helyzetet behívtak minket, először gyors felülvizsgálatra. Az orvos, aki végezte, magyar volt, de elég jól beszélt angolul.

- "Elnézést, ön beszél magyarul?" - kérdezte tőlem anyanyelvén, mire csak nagyokat tudtam pislogni. Szerencsére Nina mentette a helyzetet.

- "Nem tud, japán, de beszél angolul!" - hogy egyszer biztos hogy megtanulok pár szót magyarul, az holtbiztos. Kicsit rosszul esik, amikor nem értem, mit beszélnek az orrom előtt.

Megvizsgálta gyorsan a karomat, megállapította, fáj mint a jó büdös élet, majd felém fordulva angolul közölte a dolgokat.

- A vizsgálat során kiderült, hogy nem tört el a keze, de kell egy röntgenfelvétel a biztonság kedvéért. Megzúzódhatott, vagy elrepedhetett a csont.

- Értem, köszönöm! - mosolyogtam az orvosra, majd Victorral együtt kimentünk a röntgen felé, nyomunkban a kicsit mogorva Yurioval és a szorongó Ninával. Lelassítva a lány mellé érve próbáltam megnyugtatni.

- Ne aggódj, minden rendben. Nem tört el, és az a legfontosabb! - mosolyogtam rá.

- De miattam történt! - fordította el a tekintetét - Így nem tudod megcsinálni az előadást és ki kell szállnod! Ne csináld így végig csak értem! Gondolj magadra!

Nem válaszoltam, mert egy, nem tudtam, kettő ha válaszoltam volna is, mit? Hogy ugyan már, végigcsinálom? Nem tehetem, hiszen bármennyire is szeretem, egy megzúzódott csuklóval nem állhatok a jégre.

Vagy?

De?

Várjunk! Éles logika! Csak fásli kell és meg van oldva, ha nem esek el, azaz nem támaszkodom a kezemre tudok korcsolyázni. Hiszen a lábunkon siklunk, nem kézen-állva parádézunk, mint a cirkuszban. Úgyhogy kilőve a két előző feltevés és már válaszoltam is a lánynak.

- De megcsinálom! - néztem magabiztosan a szemébe - Az csak a te napod lesz! Minden körülötted fog forogni. És nem leszel önző, mert megérdemled! Te vagy a legtehetségesebb lány a világon, egyben a legszeretetreméltóbb is!

Nina teljes csöndbe borult, emésztette szavaimat. Eközben megérkeztünk a röntgenre, ahol egyedül mentem be. Szerencsétlenségemre, mivel ott is magyarul kérdeztek.

- "Neve?" - najó, kiszaladok a világból! Tényleg megtanulok magyarul!

- Tessék? - kérdeztem vissza japánul, remélve, leesik a nővérnek, hogy nem beszélem a nyelvét.

- Bocsásson meg! - váltott angolra - Szóval, neve?

- Katsuki Yuri.

Egy pár másodpercig a papírját böngészte, majd rátalált a nevemre.

- Ó, megvan! Csuklóproblémák, mi? Tegye a kezét oda - majd az asztalra mutatott - És ne mozdítsa meg! Pár másodperc és kész a kép!

Lélegzet visszafojtva ültem egy székben, karom az asztalon, ami fölött a röntgengép nagy hévvel dolgozott. Nagyjából fél perc múlva készen is voltunk, kimentem a szoba elé. Victor úgy támadott le, mintha valami bíróságról jöttem volna ki.

- Na? Mi történt? - nézett rám kíváncsi szemekkel.

- Ne félj, semmi! - simítottam végig ép kezemmel a vállán - Csak elkészült a kép!

- És hol van? - ekkor kezdett valami gyanús lenni. Victor ezek szerint sosem járt kórházban?

- Tudod, hogyan működik ez, nem? - néztem rá kétkedő arccal - Voltál röntgenen valaha?