Csak lenne még idő: Yuri on ice fanfiction

19. fejezet: Kivehetetlen helyzet

Másnap kiderült, időpontjuk volt a Gyámhivatalnál Victornak és Ninának. Mivel én és az orosz férfi soha nem házasodtunk össze, emiatt csak az egyikünk fogadhatta örökbe Ninát. És a hátam mögött ezt a szerepet Victor vállalta magára. Hamar meglettek a papírok, a lány hivatalosan is Ninochka Nikiforov lett. Bántott a dolog, összeszorította a szívemet a gondolat, hogy én már nem vagyok Victor életének a része, sem Nináé. Victor és köztem eléggé megromlott a kapcsolat, valószínűleg Nina elmondta neki, mit közöltem vele, de soha nem beszélte ezt meg velem is. A lány meg egyszerűen undorodott tőlem, tényleg komolyan gondolhatta, amikor azt mondta, takarodjak az életéből. Mint amikor én mondtam ezt Victornak. Nagyon rosszul tud esni ez a mondat egy embernek, én meg ezt vágtam a szerelmem fejéhez.

Hát nem egy jelképes barom vagyok? Egy bunkó seggfej, egy paraszt? De, az vagyok!

Délután úgy döntöttem, megint visszamegyek Japánba. Tyúh hallod Katsuki Yuri, te aztán egy jó nagy adag szerencsétlenség vagy! Szomorúan pakoltam össze az összes holmim a hotelszobából és most nem érdekelt, mennyi cuccom marad Oroszországban, rögtön hazautazok. Már a bőröndöt készültem becipzározni, amikor Victor benyitott. Meglátva engem ugyanaz az arckifejezés volt rajta, mint amikor összevesztem vele.

- Mit csinálsz? - esett kétségbe - Azt ne mondd, hogy megint Japánba mész!

- De oda! - sütöttem le a tekintetem - Hova máshova?

- Nem beszélhetsz komolyan! Megint mit csináltam ellened? - gurult dühbe az orosz.

- Hagyj elmenni, éld az életed a lányoddal! Nekem semmi keresnivalóm nincsen a közeledben, hiszen Nina gyűlöl engem! - hadartam a szavakat, miközben végleg bezártam a bőröndöt.

- Honnan veszed, hogy gyűlöl téged? - nézett rám Victor értetlenül.

- Nem mondta? Vagy inkább nem hallottad? Azt mondta, takarodjak az életéből! Úgyhogy azt teszem, takarodok innen tőle és az apja mellől.

Victor meglepetésemre olyan mérges lett, hogy csuklómnál megfogva felrántott a bőrönd mellől és teljes erejéből a falnak taszított. Meglepődve és kétségbeesve próbáltam szabadulni a fogásából, de az orosz merően szemembe nézve szorította a karomat. Igen, a sérültet. Ez a fájdalom rátett egy lapáttal az amúgy is fájdalmas szorítására és erős markára.

- Ide figyelj, Katsuki Yuri! - mondta mély, elszánt hangon - Nem mész innen sehova! Főleg nem azután, hogy végre kibékültünk! Nem tudom, honnan szeded ezt a baromságot, hogy gyűlöl Nina, de azonnal fejezd be!

Ijedt arccal maradtam veszteg. Bár a fájdalom átjárta a csuklómat, nyugton maradtam és hagytam, hogy Victor azt tegyen velem, amit akar.

- Beszéltem vele, és éppen az a bökkenő, hogy megbánta, amit mondott. Érted? - mély levegőt vett, majd enyhítette szorítását, de nem engedett - Csak nagyon csalódott és mérges volt, mert soha nem hitte volna, hogy te elárulod.

Könnyek gyűltek szemembe. Hiába minden, hogy Nina nem gyűlöl engem, nem éreztem úgy, hogy Victor életének a része kell, hogy legyek. Aljas módon gyámjai alá vette a lányt az én tudtom nélkül, nem is az zavart, hogy ő vigyáz rám. Az bosszantott fel, hogy nem voltak hajlandóak ezt nekem elmondani.

- Victor, engedj el, hazamegyek! - súgtam a szavakat összetört szívvel.

Újra elképesztő düh jelent meg az orosz arcán, majd durván eltaszította magától lefogott kezemet és távozott a hotelszobából. Nem tudtam, hova ment, de már úgysem tehettem semmit.

Semmit.

A bőrönddel éppen Nináék szobája előtt viharoztam el, amikor egy mérges fejű Yurio dugta ki orrát az ajtón. Nem volt neki sem jókedve, de ő nemcsak dühös volt, hanem egyszerűen megvetett engem.