Csak lenne még idő: Yuri on ice fanfiction

9. fejezet: Totális káosz

Mikortól számítom azt az úgynevezett Azt? Amikor az életem a legnagyobb fordulatot vette és a legnehezebb próbatételek elé állított? Én akkortól, amikor már két hete nálunk élt Nina, rendesen, mindennap edzettünk és már lenyugodott a lány körül a kavalkád.

És amikor Victor leadott egy interjút.

Egy interjút, aminek hatására nemcsak kettőnk kapcsolata változott meg.

Hanem kettőnk tartózkodási helye is.

Az egész akkor történt, amikor egy rádiós műsorban Victort felkérték egyedül szerepelni és egy interjút adni. Mivel élőben volt délben, gondoltam, végighallgatom. Nina szokásosan a szobájában volt egy adag könyvvel és fájdalomcsillapítóval. Igeeen, a lánynak eléggé fájt a feje a daganat miatt és a kezelés kihagyása miatt nem jutott rohadt erős cuccokhoz, így a megengedett időközönként állandóan szedte a fájdalomcsillapítókat a legerősebb fajtákból.

Szóval az asztalnál ültem, telefonom a blútúszos kihangosítón és ment a rádió. Miután lement az utolsó szám is, felhangzott a műsorvezető hangja, ahogyan beköszönt a mikrofonba.

- Kellemes napot kívánok minden egyes hallgatónknak! Ahogyan azt korábban megígértük, élő adásban fog szerepelni a híres orosz korcsolyázó, Victor Nikiforov!

- Üdvözlök mindenkit! - hallottam tisztán a férfi hangját. Felpörögve fészkelődtem a széken és figyeltem tovább az adást.

- Szóval! Hallottuk, hogy kint voltatok Magyarországon, Budapesten Yurival! Ha szabad kérdeznem, miért utaztatok el arra az öt napra?

- Pihenni akartunk a nagy edzések előtt, plusz időt akartam szánni az én igaz társamra, Yurira! - válaszolt könnyedén Victor. Szerencsére semmiben sem utalt Ninára, így teljes megkönnyebbültséggel ittam a teámból.

- És milyen a kapcsolatod Yurival? - kérdezte elég gyanús hangon a műsorvezető.

- Társak vagyunk. Régebben én az edzője voltam, ő pedig a tanítványom, de semmi több.

Kicsit fájtak a szavai, habár tudtam, azért mondja ezeket, hogy ne keltsen nagy kavarodást a médiában.

Hittem a nagy frászt.

- És Yuri is így gondolja? - kérdezte a műsorvezető férfi. Szívem zakatolni kezdett, hátha végre mond valami kedveset, de nem.

- Teljes mértékben. Én és ő csak társak vagyunk, a korcsolyázáson kívül semmi más nem köt össze minket - válaszolt teljesen természetes hangon. Miért? Most már miért nem meri felvállalni a kapcsolatunkat?

Vagy tényleg nem tartja olyan komolynak?

Már csak azért is végig akartam hallgatni, hogy mi sül ki ebből! A rádiós férfi folytatta kérdezősködését.

- És ha kiderülne, hogy maga Yuri is hallgatja ezt az adást, akkor is így vélekednél?

- Semmi magyarázatom nincs a férfi számára, úgyhogy igen! - felelt nem tétovázva. Lélegzetem elállt. Mi? A? Szart? Művelsz? Victor?

De ez nem volt elég Victornak, úgyhogy folytatta.

- Gyengéd szívű, tudom, de sajnos mindent csak azért tettem, hogy ne bántsam meg. Sok ilyen alkalom volt, amikor egy lánnyal tettetett komoly kapcsolatban éltünk, csak azért, hogy ne bántsam meg. Igaz, nem is voltak hosszú életűek, ahogyan lehet, ez a kapcsolat sem lesz az, de legalább, ha most ő hallgatja, minden kétely elszállhat belőle. Remélem, erre már régebben rájött, ha pedig nem, akkor itt bukott meg nemlétező kapcsolatunk.