Csak lenne még idő: Yuri on ice fanfiction

8. fejezet: Az összetört lány

Szentpétervári házunkhoz megérkezve Nina már biztonságban érezhette magát. Bár elég megszeppent volt, hiszen mégiscsak példaképei otthonában van, azonnal levette cipőit, lerakta egyetlen táskáját és a kanapéra menekült. Összegörnyedve folytak könnyei és halkan szipogott. Én és Victor támogatóan átkaroltuk, ahogyan melléültünk a kanapéra. A lány már kicsit lenyugodva és nem pánikolva fordult felénk.

- Köszönöm! Szinte megmentettetek! - mondta hálásan.

- Szóra sem érdemes! - intett Victor - De miért üldöz ennyire az apád?

A lány nem válaszolt. Újra zaklatottan és pánikolva elfordult tőlünk, mély levegőt vett és úgy kérdezte:

- Bízhatok bennetek?

- Persze! Bármit kérsz, megtesszük! - válaszoltam gyengéden.

- Köszönöm! - ült fel normálisan és mély levegőt vett - Tudjátok, mondtam egyszer, hogy nincsenek szüleim. Ez teljesen nem igaz olyan szempontból, hogy biológiai szüleim nincsenek. Van, mégpedig az apám, ha egyáltalán tudom annak nevezni.

Szünetet tartott, hogy felkészüljön a hosszas mesélésbe, majd folytatta.

- Kiskoromtól kezdve apa nem szeretett engem, sem más gyerekeket. Amikor megszülettem, próbált örülni nekem, de ahogy egyre nagyobb lettem, többször vert meg vagy fenyegetett meg. Amikor hároméves voltam, anya vette a bátorságot és elköltözött velem Magyarországra, hogy biztonságba lehessek. Elválni már nem tudott apámtól, hiszen sokszor őt is nagy terrorban tartotta, csak azért házasodtak össze, mert anya hirtelen terhes lett velem.  Magyarországon éltem anyukámmal sok-sok éven át, míg újra visszautazgathattam Oroszországba apámhoz. Addigra már nagyobb lettem és anyukám remélte, hogy csak kisgyerekként voltam idegesítő és hisztis, és már jobban el tud fogadni engem az apukám. Így is akart volna történni, ha nem szeretek bele a korcsolyázásba Oroszországban. Imádtam a sportot és már kilencéves voltam, amikor magánedzőt akart fizetni nekem anya. Apa nem akarta, gyűlölte, hogy plusz költségeket fizessen rám, így is még eléggé utált. Akárhányszor elakartam menni, mindig megvert, hogy bizony én itthon maradok! Anya visszavonta azt, hogy apánál élhessek, és ő egyre mérgesebb lett rám. Úgy érezte, elraboltam tőle feleségét és anyagilag csak kihasználom őt.

Kiszáradt szája miatt kért egy pohár vizet, amit hamar meg is hozott Victor. Nina belekortyolva a hűs vízbe mondta tovább.

- Anya újra visszaköltözött velem Oroszországba néhány évet, hogy rendesen tudjak korcsolyázni. Ez működött is egészen tizenegy éves koromig, Yakov rendes volt velem és sokszor megvédett, ha apa a jégpályához jött és ordibálni kezdett velem. Sok versenyre el is vitt engem, megismerkedtem Yurioval és jó barátok lettünk.

Újra kis hatásszünetet tartott, majd már csorgó könnyekkel folytatta.

- Anya meghalt egy autóbalesetben, amikor az egyik korcsolyaversenyemre jött. Apa hallotta a hírt és megérkezve a helyszínre, a verseny előtt meg akart verni. Szerencsére nem sikerült neki, mert túl sokan voltak ott. Miután anyát eltemették, apához költöztem. Terrorban tartott, lelki és testi terrorban. Minden este, amikor hazaértem az Oroszországi suliból, megkérdezte, nem jött-e meg.

Zihálva és zokogva állt meg, már készültünk mondani neki, nem kell folytatnia, amikor újra megszólalt.

- Mivel általában nem volt meg, nemet feleltem. Minden este, amikor ő is és én is itthon voltunk, az ágyba fektetett és megerőszakolt - mély levegőt vett és már kicsit hangosabban szólt - Minden áldott este! Értitek? Tizenkét évesen elvesztettem!