Visszatérés

3

Mikével álmodtam. Együtt úsztunk a tengerben nem csináltunk mást csak úsztunk. Tíz óra van. Öt óra múlva találkozunk. Elmegyek zuhanyozni.

- Jó reggelt! – köszönt Susan

- Neked is! – mondom felfrissülten.

- Reggelit találsz a hűtőben. Vettem egy füzetet. – felmutat egy sima puha borítójú kék füzetet. – Ha elmész, akkor írd bele, hogy hova és mikor. Aztán amikor hazaérsz, írd oda, hogy hánykor értél vissza. Nem fogom ellenőrizni, csak ha a szüleid, hívnak, tudjam mondani, hogy merre jársz.

Megértem és elfogadom. Nem zavar, csak párszor biztos elfelejtem majd beírni.

- Oké.

Kinyitom, a hűtőajtót tele van mindennel. Van benne hal is meg felvágott is. Párizsit, margarint, uborkát és salátát veszek ki. Csinálok egy szendót majd reggeli után kimegyek napozni. Tizenegyig napozom csak mert utána már nagy az UV sugárzás. Már alig várom, hogy újra lássam Miket. Susan rántott húst csinált rizzsel ebédre. El nem lehet mondani mennyivel jobb volt, mint a tintahal. Már csak három óra. Nem tudom, mit csináljak. Úszni nem akarok menni, mert akkor hajat kell mosnom. A kettőre együtt meg nincs időm. Susan megint el ment valahová. Sajna nincs, kis állata pedig most jól jönne, ha elvonná a figyelmemet az óráról és a visszaszámlálásról. Megnézem, mi megy a tévében. Csak unalmas sorozatok, amiket nem értek, mert nem láttam mi volt az előző rész. Természet filmek. Egyre izgalmasabb. Horgász műsor, épp a csalikat mutogatják, hogy ez a giliszta mennyivel jobb, mint a másik kukac. Eltelt negyed óra. Megnézem, a telefonomat hátha csak késik az az óra, de nem. Kikapcsolom a tévét és felmegyek a szobámba. Körülnézek, és arra gondolok mit szoktam csinálni, ha unatkozom. Olvasni filmet nézni és a mászó felszerelésem szoktam ellenőrizni. Olvasni nincs kedvem. A filmre úgysem fogok figyelni. Úgyhogy nem maradt más csak az ellenőrzés. Előveszem a nagy sporttáskámat. Kiveszem, ami benne van, és a földre teszem. Egy beülő, ami gyerekméret, mert a felnőtt méretűek mind leesnek rólam, tizenöt karabiner, lapka, zia zsák, hevederek, kötél és egy pár mászó cipő. Egyesével leellenőrzök, minden egyes varrást pedig tudom, hogy mind tökéletes, mert mielőtt apám eltette ezeket ugyan úgy megcsinálta ezt a rutinellenőrzést, mint én.

Tudom, hogy újra elkellene kezdenem mászni, de valahogy nem merem. Szeretném, de félek tőle. Ez a hely híres a boulder falairól és itt az a különleges bennük, hogy mind a víz fölött van, így ha leesel, nem fáj annyira. De ha el is szeretném újra kezdeni nincs kivel. Nem ismerek itt senkit Miken és Susanon kívül. A felszereléseket visszapakol ügyelve rá, hogy a fémek középen legyenek.

Az órámra nézek, kettő van. Két óráig agyaltam és ellenőriztem a felszerelést. Jézus! Végig kutatom a gardróbot, hogy végre találjak egy viselhető holmit. Egy spagetti pántos felsőt választok, aminek az úján fodor van és egy fekete sortot. Strandpapucsot veszek hozzá. A hajamat hagyom leengedve természetesen. Bár annyira egyenes, hogy úgy néz ki, mint aki órákon át ezer fokon vasalta. Most nem veszem fel a kék bokarögzítőmet, hanem csak összehajtogatva a farzsebembe teszem. Maradt még öt percem indulásig. A földszinten beírom, hogy hova megyek, a partot írom, mert én magam sem tudom, hol leszek három után és azt is le írom, hogy mikor indultam.

Folyamatosan Mike jár, az eszemben a haja melyről nem lehet megállapítani, hogy hullámos-e vagy göndör a szeme, ami mint az olvadó arany. Megnézem a telóm mennyi az idő három óra kettő van. Sehol nem látom. Lehet, késik. Hirtelen megakad a szemem egy pasin, akinek olyan haja van, mint Mikenak. Közelebb érve megállapítom, hogy ő az csak hátulról még nem is igazán láttam. Egy feszesebb középkék felsőt visel, ami kiemeli széles vállát és az izmait, egy keki színű sokzsebes rövidnacival.