Visszatérés

22

Délután 5-kor keltem fel. Mike-ot, ha nem keltettem volna fel szerintem átaludta volna az egész napot.

- Ethan, holnap megyek kontrollra. Elviszel, vagy tömeg közlekednem kell? – Kérdeztem a bátyám.

- Még úgy gondoltam, hogy maradok egy kicsit és kiélvezem a parti csajok nyújtotta luxust – mondta kajánul vigyorogva.

Erre én csak a szemem forgattam. Hát igen ilyen az én bátyám egy örök csaj hajhász még sosem volt két hétnél tovább tartó kapcsolata. Bár az a két hét azzal a kibírhatatlan libával egy örökké valóságnak tűnt. Az egész család utálta, és ha ő bement valamelyik szobába, akkor valami hülye indokkal mindig kijött onnan mindenki.

- Én, elvihetlek. – mondta Mike miközben lejött az emeletről, de sajnos vett fel egy pólót így a kilátás már nem épp olya volt, mint a szobámban. Legszívesebben oda mentem volna és letéptem volna róla.

- Nem akarlak ezzel terhelni. Meg hát nyár van és neked is élvezned kéne és nem csak engem fuvarozgatni. – mondom

- Ki mondta, hogy csak téged fuvarozgatlak? – vonta fel a szemöldökét mire mind a hárman elnevettük magunkat.

- Egyébként meg szívesen elkísérlek. – mondta

Régen mindig el akartak kísérni anyáék, de egy idő után le tudtam őket beszélni róla. De még így is folyton hívogatták Dr. Hopkingst, hogy mi van velem. Furcsa, hogy Mike el szeretne kísérni mivel ez mégis csak egy unalmas orvos látogatás, ami annyiból áll, hogy bemegyünk a korházba és várunk vagy egy órát majd behívnak, megnézik, a lábam röntgen stb. majd elmondja a véleményét az orvos és mehetünk az utunkra. Sosem szerettem, amikor a véleménymondásra került a sor általában sosem mondott semmi jót. Leginkább akkor törtem össze, amikor azt mondta, hogy talán tudok majd járni.

- Jó legyen, de, csak azért mert utálom a tömeg közlekedést. – mondtam

- Hányra jöjjek érted? – kérdezte.

- 8-ra és úgy terveztem, hogy az nap otthon aludnánk, és csak másnap indulnánk vissza. Mivel 3 óra az út.

- Igenis Hercegnő – mondta majd szalutált egyet mire megint nevetésben törtünk ki.

- Kértek valamit enni? – kérdeztem, mert Mikevel mi még ma semmit sem ettünk.

- Én egy aszpirint. – mondta a bátyám.

- Mike? – kérdeztem miközben letettem az asztalra egy pohár vizet és a pirulát.

- Azt, amit te is.

Bólintottam majd neki álltam a tojásrántottának.

...

Mike 8 körül ment el. Egyáltalán nem voltam fáradt pedig holnap sokat fogok utazni ezért kimentem futni. Persze tudom, hogy vizsgálat előtt nem kéne erőltetnem, de úszni nem volt kedvem. Mire vissza értem a bokám már lüktetett, de nem érdekelt mivel már kellően fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy lezuhanyozzak, és utána ágyba bújjak.

Reggel az ébresztőm csörgésére keltem. Lementem és meglepetésemre Susan a konyhában volt és sürgött forgott.

- Jó reggelt! – lépek be a konyhába.

- Neked is. – mondja

Tudom, hogy Susannak pihennie kéne, de attól félek, hogy ha ezt megemlítem neki, akkor letépi a fejem.