Visszatérés

29

Dasyvel egész héten kerestük az igazi ruhát, amit felvehetek az interjúra. Valami olyat kerestünk, ami laza és hétköznapi, de közben elegáns és szexi és ahogy Dasy mondaná, kiemeli a cickómat. Végül egy butikban találtunk egy nagyon szaggatott farmert és egy sima fekete közepesen kivágott fekete felsőt, amit kiegészítettünk egy elegáns bőr kis táskával és egy hosszabb szürke nyaklánccal, amin egy kristály lóg.

Amikor nem a ruhát kerestük kozmetikushoz, pedikűröshöz vagy fodrászhoz mentünk.

Susan még aznap amikor elmondtam neki az interjút, felhívta anyáékat akik egyből felhívtak és ajánlkoztak, hogy elkísérjenek, de én lebeszéltem róla őket. Mike-ot is hívta, de őt is sikerült meggyőznöm, hogy egyedül is boldogulok, csak úgy mint a többi srácot, és Dasyt is. De cserébe megígértem nekik, hogy ma este megünnepeljük. Úgy terveztük, hogy először elmegyünk egy étterembe aztán meg beülünk egy bárba. Ezért Dasy kitalálta, hogy erre is vegyünk ruhát. Még szerencse, hogy tizenöt éves koromtól kezdve minden nyáron legalább egy hónapot melóztam és ezt a pénzt mindig félre tettem. Eleinte kocsira gyűjtöttem meg jogsira, a verseny után kezdtem volna el de jött a baleset és így ugrott vagyis csak tolódott, most pedig nem tartom annyira fontosnak.

- Hol van a mi kis sztárunk? – köszöntött Nico aki Dasyvel kézen fogva jöttek az étteremhez ahol megbeszéltük a találkozót.

- Szia! – ölel meg a barátnőm.

Ahogy nézem mindenki kicsípte magát. Nico egy fehér inget és fekete farmert viselt Dasy meg a tengerkék testhez simuló egybe ruhát amit velem vett. Én egy fekete szívdekoltázsos tapadósa vettem amit csipke díszít.

Nem sokkal később a többiek is megérkeztek. Majd bementünk az étterembe. Úgy beszéltük meg hogy rendelünk egy tíz fős tálat és így jobban kijövünk pénzből.

- Ugye tudjátok, hogy csak hatan vagyunk és nem tízen? – kérdezte Dasy

- Persze, de mi nem madárkaján élünk és nem is annyit eszünk – célzott Sam a salátára amit Dasy kért köretként.

A pincér hamar kihozta az italokat, amit rendeltünk. Mindegyikőnk kért pezsgőt és még valami mást. Én margaritát kértem.

- Igyunk Lénára és reméljük, hogy megemlíti a mi nevünket is, hogy híresek legyünk, és tessék itt van ez is nyugodtam mutasd meg. – nyújtott át egy dossziét Nico.

- Mi ez? –kérdeztem értetlenül.

- Az önéletrajzom. – mondta mire mind elnevettük magunkat.

- Lénára! – mondták majd koccintottunk.

A pincér kihozta a hatalmas tálat tele húsokkal és halakkal. Még egyszer fordulnia kellet, hogy kitudja hozni a köreteket is.

- Soha sem bírtok ennyit megenni. – mondta Dasy. akit szinte alig láttam az ételektől

- Egy kör vodkanarancsban, hogy igen. – mondta Ash.

- Megegyeztünk. – Szólt a barátnőm.

- Szép volt haver! – pacsiztak le egymással a srácok.

Ekkor már biztos voltam abban, hogy lesz egy kör ingyen piám.

A srácok egy óra alatt befaltak mindent úgy hogy én és Dasy keveset ettünk belőle.

Olyan tíz körül jöttünk át a bárba. Dasy és Nico hamar egymásnak estek és hazamentek, vagyis valamelyikkőjükhöz, és innen már mindenki kitalálja, hogy nem sokat fognak ma aludni. Sam olyan egy felé elment, jobban mondva inkább támolygott, bár annyi piától nem is csodálom. Úgyhogy hárman maradtunk Mike Ash és én.