Visszatérés

18

Éjjel arra keltem, hogy fáj a bokám. Kinéztem az ablakon és egyből rájöttem miért. Vihar van. Ilyenkor mindig fáj. De csak a baleset óta. Ha simán esik az eső, akkor fura módon semmi bajom sincs, de ha dörög meg villámlik, mellé akkor már egyből rohadtul fáj.

Kimásztam az ágyból, felvettem a fűzős bokarögzítőmet hátha segít, és lassan lebotorkáltam a konyhába. Feltúrtam az összes szekrényt mire megtaláltam a fájdalomcsillapítót és az altatót. A fájdalomcsillapítóból egy egészet vettem be az altató meg elvágtam négy felé és úgy vettem be. Megpróbáltam szépen feljönni a lépcsőn, de mivel nem igazén tudok ráállni ezért, mint egy vemhes elefánt úgy ugrálok fel rajta. Visszamászom az ágyba és imádkozom, hogy el tudjak aludni.

A telefonom csörgésére keltem. A kijelzőn Mike neve áll. Felvettem a telefont és beleköszöntem.

- Jó reggelt mormota! – köszöntött. A hangja basszus olyan fitt mintha már két vödör kávát megivott volna.

- Jössz mászni hercegnő?- kérdezte.

- Csábító az ajánlat, de nem lehet, ebédet kell csinálnom Susannak. – mondom, meg a bokám is fáj tettem hozzá gondolatban.

- Akkor segítek.

- Erre semmi szükség biztos van jobb dolgod, is mint pizzát sütni. - mondtam.

- Pizza? Meggyőztél. Segítek.

- Jó akkor egy 20 perc múlva gyere át. – mondom

- Már itt vagyok.

- Akkor felöltözök és beengedlek jó?

- Igen. – mondta és letette a telefont.

Kimásztam az ágyból és felvettem egy kényelmes sortot és pólót, megfésülködtem és fogat mostam és bekentem a bokámat lazító krémmel hátha segít rajta, mivel már a fájdalomcsillapító hatása kezd kimenni a szervezetemből.

Leugráltam a lépcsőn olyan gyorsan amennyire telik most tőlem és ajtót nyitottam.

- Szia. – mondja és bejön a házba.

Utána sántikálok a konyhába és előkeresem Susan receptes könyvét, amiben van pizza tészta recept is.

- Mi történt a lábaddal? – szegezi nekem a kérdést.

- Éjjel vihar volt és ilyenkor fáj kb. egy teljes napig.

- Nem akarsz pihenni? Megcsinálom helyetted. – mondja.

- Még mit nem. Pihentem én már eleget. – célzok a balesetemre.

- Jó, de szólj amint pihenni szeretnél. – mondja.

- Oké.

Elővettem egy nagy tálat és az alapanyagokat majd neki álltam a tésztának. Mike elkezdte kibontani a tengeri herkentyűket, majd megmosta azokat a gusztustalanul nyálkás izéket. Hát igen nem nagyon rajongok érte. De mivel Susan azt kért ezért kénytelen leszek ezt enni. Lehet, elhányom magam, de miatta megteszem. Ahogy a forró vizet kivettem a mikróból egy kevés kilöttyent a padlóra. Nem törlöm fel, mert minek egy fél pillanat és felszárad. Gondoltam. Oda akartam menni az élesztőért, de megcsúsztam a vízen és elestem és még a tálat, amibe már beleöntöttem a lisztet is magamra rántottam, és úgy terültem el a padlón, mint egy terhes albínó rozmár.

- Léna jól vagy? – kérdezte Mike nevetve.

- Aha. – röhögtem el én is magam.

Mikor már mind a kettőnknek alább hagyott a nevetése megszólaltam.

- Felsegítesz? – vontam fel a szemöldököm.

Egyik kezem oda nyújtottam, de a másikkal összeszedtem egy adag lisztet, és amikor felhúzott a képébe dobtam.

- Ezt miért kaptam? – próbált dühösnek tűnni, de pár másodperc után elröhögte magát.

- Mert kinevettél. – mondtam.

Erre megragadott és csikizni kezdett. Addig vergődtem a kezében, amíg el nem csúsztunk a liszten és el nem estünk. De ő még erre sem hagyta abba a csikizést.

- O..o...k..k.éé nye..rt..ttél! – mondtam mire elengedett és felhúzott a földről.

- Látod, én vagyok a csiki király. – jelentette ki és rám villantotta 1000 wattos mosolyát.

- Csak nehogy el hidd! – mondom.

- Pedig ami igaz az igaz. – mondja – hol van a seprű és a lapát?

- Abban a szekrényben – mutatok a mögöttem lévő szekrényre.

Mike kiveszi és elkezdi feltakarítani a lisztet, amíg én újra neki, állok a tésztának. Bedagasztom, majd amíg kel Mikével megcsináljuk a krémet és a feltéteket, amihez én nem voltam hajlandó hozzá nyúlni. Emiatt szinte az egészet ő csinálta. Amikor a tészta jó lett rátettük a feltétet és betettük a sütőbe és beállítottam az időzítőt.

- Nézünk filmet? – Kérdezem.

- Ahha

- Választhatok? – rebegtetem a szempillámat.

- Múltkor is te választottál aztán már az elején elaludtál. Úgy, hogy most én jövök.

Egy sóhajtás kíséretében leültem a kanapéra és vártam, hogy Mike mit választ. Wonder woman? Az meg mi a herkentyű?

- Hé, ne vágj már ilyen képet! Tuti láttad már! – mondja

- Rosszul hiszed.

- Mi, te még nem láttad? – hüledezik

- És még nem is hallottam róla. – erre úgy tesz, mintha elájulna.

- Azért ez nem annyira nagy cucc. – mondom.

- Még, hogy nem nagy cucc?! Mond csak Hercegnő a Suicide Squad-ot láttad már? – vonja fel a szemöldökét és úgy néz rám, ha nemleges választ adok, kitagad az ismerősei köréből.

- Nem. – felelem egyszerűen. Mire a szívéhez kap és újra ájulást tettet.

- Oké. Utolsó esély mielőtt a pokol tüzén égetnélek el, hallottál róla?

- Abban van az a piros és zöld hajú csaj ugye? – úgy őszintén nem igazán tudom, miről szól csak a bátyám megnézte és elmesélte a történetét, de én nem figyeltem csak az maradt meg, hogy a csajnak kétszínű a haja.

- Igen, de piros és kék nem piros és zöld! – mondja, majd elindítja a filmet.

Úgy 10 perc után megunom az ülést és elfekszem az ágyon.

Éles visításra kelek. Kell, két perc mire rájövök, hogy ez a sütő. Gyorsan odamegyek, már amennyire lehet sietni fájós bokával, majd kiveszem a pizzát.

- Szia Susan! – hallom Mike hangját az ajtóból.

Remélem használt a kemó. De lehet, hogy az első alkalomnál még nem lehet tudni. Istenem nagyon remélem, hogy minden rendben ment.

- Szia! – köszöntöttem én is.

- Sziasztok. – köszönt.

Ha tetszett jelezd egy vote-al! ;)