Visszatérés

38

A sátorba beszűrődő fényre keltem. Nem tudom hány óra lehet, mert a telefonom lemerült. Mike még édesen alszik mellettem, az egyik karjával engem ölel a másik pedig a feje alatt van.

Ez a helyzet igazán meghitt lenne, ha nem kellene ennyire pisilnem.

- Mike. – Felé fordultam és a nyakát simogatva próbáltam felkelteni.

De Mike nem ébredt fel csak közelebb húzott magához.

- Mike. – Szólongattam megint.

- Ha adsz egy jóreggelt puszit akkor felkelek. – Mondta félálomban.

- Nem kell felkelned, csak mond meg, hogy hol van a mosdó.

- Tudod mi az ára. – motyogta.

Sóhajtva puszit nyomok enyhén borostás arcára.

- Kövesd az ösvényt, hercegnő. – mondja és máris vissza aludt.

- Te aztán nagy segítség vagy.

Kibontakoztam az öleléséből, mire Mike csak morgott egyet, de aludt is tovább. Felvettem a bokarögzítőmet, egy melltartót és egy sortot. Majd magamhoz véve a neszesszeremet elindultam megkeresni azt a bizonyos ösvényt. A mezőről három ösvény indul. Az egyik az amelyikről jöttünk tegnap Mikeval. Szóval csak kettő maradt. Hallgattam az ösztöneimre és elindultam az egyik irányába. Mikor a mező széléhez értem rájöttem, hogy jól választottam, mert a fán volt egy laminált lap, amin a WC felirat szerepelt egy nyíllal az ösvény felé.

A mosdó egy aranyos cserepes házikó. Gyorsan bemenetem és elintéztem a reggeli teendőimet.

Kifelé jövet meghallottam egy hangot. Először fogalmam sem, hogy honnan jöhet, de aztán rájöttem. Félve a ház mögé mentem és minden egyes gally reccsenésénél úgy éreztem kiugrik a szívem. A ház mögött néhány hatalmas szemeteskontíner állt. Oda mentem az elsőhöz és felnyitottam. A fém hatalmas csattanással nyílt fel. A hang ekkor elhallgatott. De a konténer üres volt. Tovább mentem. A másodikban sem volt semmi. Már csak egy maradt...

Lassan oda mentem és felnyitottam a tetejét. A sötét és büdös konténerben rám morgott a benne lévő.

- Shh semmi baj. Nem akarlak bántani. – mondtam neki.

Az állat kidugta a fejét a világos részre. Így rálátásom nyílt sötét buksijára. Lassan benyúltam a kukába, már amennyire tudtam, mivel hozzám képest nagyon magas volt a konténer. A kutyus óvatosan megszagolta a kezemet és lassan hozzá bújt.

- Azaz ügyes vagy. – biztattam.

A kukából áradó szagtól folyamatosan hányinger tört rám és még valami trutyiba is bele nyúltam, amiről nem akarom tudni, hogy micsoda valójában.

- Téged meg mégis ki hagyott itt? Vagy csak béna voltál és bele bújtál? – kérdeztem a kutyától mintha válaszolna.

A kutya iszonyatosan bűzlött, de lehet, hogy keveredett a szemét szagával. Biztos, hogy még kölyökkutya, de ahhoz képest elég nagy. Ki kéne vennem valahogy, de nem tudom, hogy tegyem anélkül, hogy elrohanjon vagy mind a ketten bele essünk a kukába.

- Figyelj kutyus, Most ki foglak venni, de ne szaladj el és be ne merj rántani mert akkor esküszöm, hogy sohasem foglak megfürdetni és örökké bűzleni fogsz. – fenyegetem.

Lassan benyúltam a kutya hasa alá. Ez aztán igazán undorító volt, a rövid szőre csimbókokban állt össze és nedves és ragacsos volt. Megemeltem a kutyát és nagy nehezen kivettem a konténerből. Meg kell hagyni nem egy könnyű állat. El akart szaladni, amikor kivettem, de nem engedtem el. Látszott rajta, hogy már régebb óta gazda nélkül lehet, mert a bordái egy kicsit kilátszottak és a szemei végtelen szomorúságot tükröztek.

Nem tudom kié, de ha ilyen felelőtlen nem érdemli meg ezt az állatot. Az ölemben tartva a dzsuvás kutyát elindultam vissza a mezőre.

A végére szinte már mázsásnak éreztem az ölemben lévő kölyköt. Mike már felébredt és a padon ülve ivott valamit. Amikor meglátott felállt és elkezdett felém jönni.

- Mit hozol? – kérdezte kíváncsian.

Nem válaszoltam csak céltudatosa haladtam felé.

- Szóval egy kutyát. Iszonyat büdösek vagytok. – mondta mikor olyan két méterre értem tőle.

- Átvennéd? Rohadt nehéz. – kérleltem és elkezdtem felé nyújtani az állatot.

- Dehogy. Nem kell, hogy még egy pólómat összemocskolja. – mondja fintorogva.

Lenézek magamra és rájövök, hogy még mindig abban a pólóban vagyok, amit Mikétől kaptam.

- Kérlek.

- Hol találtad? – kérdezte.

- A mosdó mögötti konténerben. De vedd már át, mert tényleg nagyon nehéz.

- Várj. – mondja majd bemegy a sátorba és egy törölközővel jön vissza.

A törcsivel fogja meg a kutyát mintha leprás lenne.

- Most mit csináljunk vele? – kérdezi.

- Arra gondoltam megkereshetnénk a gazdáját.

- Nem hinném, hogy a gazdája véletlen rakta volna ki a kukába.

- De mi van, ha van gazdája? – reménykedem.

- Jó, de előtte fürdessük meg és téged is.

A szememet forgattam és elindultam utána a harmadik ösvényen. Mike úgy vitte a kutyát mintha csak egy párnát vinne. Ezzel ellentétben én szinte vonszoltam magamat amíg az ölemben vittem. Az ösvényen egyre több szikla és homok jelent meg. Majd felbukkant előttem a gyönyörű tengerpart.

- Egész eddig ilyen gyönyörű part mellett voltúnk és te nem mutattad meg?! – háborodom fel.

- Reggeli után meg mutattam volna. De te beállítottál bűzöskével. – Mutat fejével a kutyára.

A kölyökkutya eleinet elég félénk volt, de úgy egy óra után már kezdett feloldódni. Mike engem is bele lökött a vízbe, mivel szerinte én is büdös vagyok, de nem hagytam annyiban így amikor meglökött magammal húztam.

Legalább két órát sikáltuk szegény kutyát. De így már nem volt összeragadva a szőre és látszott, hogy nem is fekete, hanem inkább kékes a bundája. Sebe és kullancs nem volt benne és ha bolhás volt akkor a kiadós fürdéstől biztos meghalt az összes bogár.

- Mike szerinted van gazdája? – tettem fel a nagy kérdést.

- Nem tudom. – Mondta Mike miközben a kerti csapnál öblítette ki a sós vizet a hajából.

- Meg kéne keresni, hátha van neki. Nem?

- Jó, de előtte reggelizzünk, biztos ő is éhes. – mutat az ölemben ülő immár tiszta kutyára.

- Oké, milyen kajánk van? – érdeklődöm.

- Hoztam tojást, szalonnát, kenyeret, felvágottat, krumplit, sajtot, müzlit és tejet. Mit kérsz?

- Tejberakóst.

- Hogy mit? Az nem volt a felsorolásban.

Igazán vicces fejet vág és még az is rátesz, hogy a hajából csöpög a víz az orrára onnan pedig a pólójára, a vízcseppek olyan hatást keltenek mintha valamivel leette volna magát. Nagyon nehezen állom meg, hogy ne nevessek.

- Müzlit tejel. Tudod, mert a tejbe rakod. – a nyomatékosítás kedvéért még imitáltam is, hogy bele öntöm a tejbe a müzlit.

Mike csak mosolyogva megrázta a fejét.

Reggeli után elindultunk Bob kunyhójához, hogy megkérdezzük nem keresi-e valaki a kutyáját.

Ha tetszik nyugodtan jelezd.

Liza