Visszatérés

9

- Mi, de miért nem ő téged? – kérdezte miközben a szemöldöke felszökött.

- Mert nem vette a jeleket. – mondom.

- Ezt nem igazán értem. Inkább mond el mi történt előtte. – néz rám értetlenül.

- Első nap mikor ide jöttem elmentem futni és találkoztunk aztán hazakísért...

- És akkor smároltad le – vágott a szavamba.

- Nem és ne vágj, a szavamba vagy nem mondom el.

- Jól van, folytasd csak. – fogadni mernék, hogy a fél karját oda adná, csak hallhassa a történetet.

- Na, aztán megadtam neki a telószámom. Ő este rám írt aztán megbeszéltünk másnap egy találkozót. Nagyjából megmutatta a várost aztán el vitt a sziklákhoz és onnan ugráltunk le azután meg csak úsztunk. Majd megint haza kísért és csak ott álltunk a ház előtt és néztük egymást. Bevetettem mindent ránéztem a szájára, megnyaltam az ajkaimat, de ő nem vette le mit szeretnék ezért én csókoltam meg őt. Aztán ő viszonozta. Utána meg bementem a házba. Most meg folyton azt kérdezni, hogy miért tettem, és ne kérdezd, mert nem tudom. – meséltem el neki az egész történetet.

- Oh, aszta. Hát erre nem igazán tudok mit mondani. – minden szót hangsúlyozott mintha közben folyamatosan agyalna. – Jól csókol? – kérdezte.

- Nagyon. Istenem már az álmaimban is ő van. Folyamatosan rajta kattogok.

- Valakinek bejön Mike. – mondja és egy harminckét fogas mosolyt villant rám.

- Én nem. Az nem lehet. – Motyogom.

Ha bármi is lenne, köztünk én járnék szarul. Mindig én szívom meg. Az első pasim megcsalt a második és egyben utolsó meg elhagyott, mert derékba tort a karrierem. Minden pasi szemét. Én nem kértem annál többet, mint, hogy a farkát a gatyájában tartsa. Ez olyan nagy kérés? Mikevel is ez lenne. Amint meglátna egy nálam jobb nőt már el is hagyna.

- És téged mi fogott meg Nicoban? – kérdeztem hátha nem kérdez semmit.

- Hát tudod, olyan jól néz ki és még vicces is, ami a pasiknál azért elég nagy luxus. Csak hát nem igazán vesz rólam tudomást. – jézus én meg még azt hittem, hogy valami kezd alakulni köztük. Lehet még nem is beszélgettek kettesben.

- Beszélgettetek már kettesben? – kérdeztem reménykedve, hogy azt mondja igen.

- Hát az annak számít, hogy egyszer megkérdezte, hogy hány százalékos tejet vegyen? – kérdezte halkan.

- Nem. Holnapi bulin ott lesz? – érdeklődtem.

- Általában minden bulin ott van.

- Jó akkor, holnap felveszed szépen a ruhádat, amit vettünk és beszélgetsz vele.

- De mi van, ha nem tetszek neki? – kérdezte.

- Néztél már tükörbe egy bombázó vagy. Mindenkinek az esete vagy! – mondom neki.

- Ha te mondod. – erre el mosolyodtam.

- Add ide a telód! – mondtam neki.

Oda adta majd beírtam a számom és megcsörgettem magam, hogy nekem is meglegyen az ő száma.

- Na, most már éjjel is fel tudsz hívni olyan hülye kérdésekkel, mint, hogy mi van, ha nem tetszek neki. – erre mind a ketten elnevettük magunkat.

Megcsörrent a telefonja. Felvette majd beszélt egy darabig és letette.

- Bocsi most mennem kell. A bátyám főz, és nem tudja bekapcsolni a sütőt. – mondja.

- Oké. Szia! – megöleltük egymást majd én is és ő is elindultunk haza.

Susan meglepő módon nem volt otthon. Fogalmam sincs, hogy mit csinálhat ilyenkor. Nem dolgozik, és nem vásárol. Nem nézném egy bulizós típusnak. Nincs ötletem. Az asztalon megint egy cetli vár.

„ Kaja a sütőben. Puszi Susan!"

El pakoltam, amit vettem majd neki álltam a három órai ebédemnek. A délutánom hátralévő részét sori nézéssel töltöttem. Susan még tizenegykor sem került elő. Letusoltam majd lefeküdtem aludni.

Ha tetszett jelezd egy vote-al! ;)