Visszatérés

28

Miután Mike és én a vízbe estünk a srácok is utánunk ugrottak. Egy keveset játszottunk a vízben, de utána ők elkezdtek mászni és én meg a parton ültem. Bevallom unalmas volt és lélekben én is ott másztam a többiekkel. Most Sam esett le, először vagyis inkább lelökték, mert egyikőjük sem esett volna le, így ő fizette a pizzákat.

Este Mike még átjött beszélgetni, de hamar elment, mert ma haza jöttek délután a szülei. Ethannal csak egy kis ideig találkoztam, mert amikor haza értem ő akkor indult el egy buliba. Ennek iszonyúan örültem, mert anyám titka nem változat azon, hogy ő a testvérem és örökké az is lesz, de fáj, hogy ő ezt a titkot nem tudja. De lehet, hogy így jobb. De akkor sem szabad ezt nekem eldöntenem, hogy neki mi lenne jobb, ezt neki kell és nem nekem.

Susan ma még nem jött ki a szobájából pedig már tíz óra van. Úgyhogy készítettem neki reggelit és kopogtam az ajtaján. Susan mézédes csilingelő hangja tompa és halk volt. „Gyere"

Beléptem a szobába oda adtam neki a rántottát, „jó étvágyat" kívántam és elkezdtem kihúzni a súlyos bársony függönyöket, hogy a reggeli napfény be tudjon jönni.

Susan arca beesett volt szemei alatt hatalmas fekete táskák csüggtek és a kendőjét még alváshoz is magán hordta. Valahányszor ránéztem megszakadt újra és újra a szívem. Eleinte elsírtam magam, de olyankor Susan leszidott, hogy „ugyan ezért sírni édesem?!" majd mosolyogva átölelt. Ő a világ legerősebb embere, akit valaha ismerek és ismerni fogok.

- Mesélj, mi történt? – mondta miközben turkálta az ételt.

Mostanában már étvágya se nagyon volt.

- Egy feltétellel, ha a beszédem végére mindet megeszed. – mondtam majd leültem az ágyára.

- Legyen. Ajánlom, hogy izgalmas legyen! – mondta majd mind a ketten elnevettük magunkat.

- Hát akkor kezdem. Az orvosnál... - kezdtem bele.

Mindent elmeséltem Susan közben fintorogva, de megette a tojást.

- Tudod anyád nagyon sokat gondolkozott azon, hogy elmondja-e Ethannak. Egyik se lett volna jó döntés, ha elmondja az igazat, mindent arra fogtak volna és mindenért megrótták volna, a másik választás végkifejletét pedig tudod. Melissa szeret titeket és csak ez számít.

Susannak igaza van, mint mindig. Fáj, hogy anyám hazudott, de ha ebből a szempontból nézzük ahogy Susan látja így a döntés mégsem akkora hiba.

- Szerettem volna valami másról is beszélni veled... - kezdtem bele.

- Nyögd már ki! – türelmetlenkedett.

- Tegnap este kaptam egy emailt egy stúdiótól, hogy szeretnének velem interjút készíteni, és elküldték, hogy kb. milyen kérdéseket tennének fel és, hogy mikor lenne meg hol. De nem tudom, hogy mit mondjak. Mert ha igent mondok, és a tévének elmondom, a történetemet vissza térek az előző életemhez ahol jönnek a rajongók és tudom, hogy akkor visszatérnék teljesen ahhoz az énemhez. De a baleset óta rengeteget változtam és az is lehet, hogy soha sem gyógyul meg a bokám rendesen és fel kell adnom a mászást örökre. Akkor pedig megint vissza zuhanok oda ahonnan elindultam a balesetkor.

- Szerintem menj bele.Ha tényleg kiderülne, hogy nem mászhatsz akkor is lesznek akik kisegítenek a gödörből gondolj Mikéékra ők nem fogják hagyni, hogy ottmaradj. Így teljesen értelmetlen lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. A versenytársaid meg had szarják össze magukat, hogy te ezek után is visszatérsz és durván lefogod nyomni őket. – mondta és végére már mosolygott is és mintha egy kicsit az egészséges Susan jött volna elő.

- Köszönöm! Mi lenne velem nélküled?! – mondom, majd szorosan átölelem. Még az sem érdekel, hogy a tányérra feküdtem, ami az ölében van. – Megyek, megírom az emailt. – mondom, majd a tányérral a kezemben kisietek a szobából.

Bekapcsolom a laptopomat majd megírom az emailt. Talán tíz perc se telt el már megküldték a választ a pontos címmel és idővel. Portlandben lenne az interjú. Gyorsan meg googliztam, hogy vonattal két óra alatt lennék ott. Az interjú egy hét múlva lesz hétfőn és élőben fog menni. A műsor szereplőjeként foglaltak nekem hotelt az előtte és az utána való napra. Csak az oda utat kell fizetnem. Elküldték, hogy melyik kérdések lesznek várhatóak az interjúban. Semmi bajom nem volt azon túl, hogy ÉLŐBEN fogják adni!!! Szerepeltem már a tévében, de nem élőben és ott is leforgatták és utána megmutatták nekem csak utána adták le. Az teljesen más volt.

„Oké Léna nyugodj meg! Menni fog csak bemagolod a válaszokat és kész." mondtam magamnak.

Felhívtam Dasyt mert tudom, hogy ő meg fog nyugtatni vagyis remélem.

- Szia! Milyen volt otthon? – szólt bele

- Hello. Ezt inkább hagyjuk. Képzeld úgy néz ki a barátnőd egy tévésztár lesz.

- Miiiiiiii! – sikította olyan hangosan, hogy elkellet tartanom a telefont, hogy ne legyen maradandó halláskárosodásom.

- Vagyis meghívtak egy talkshowba és hát ja.

- Miről fognak kérdezni?

- Hát leginkább a mászásról és a balesetemről lesz szó.

- Te kész vagy erre? – kérdezte egy kicsit óvatosabban.

- Egyszer úgy is beszélnem kel róla. – mondom.

- Ugye tudod, hogy most le kell tennem és fel kell hívnom a fodrászomat és a kozmetikusomat, hogy foglaljak neked időpontot. Mikor is mész? – kérdezte. A hangjából már kihallottam, hogy mosolyog és, hogy ez alól, ha akarnék, se tudnék kibújni.

- Jövő hét hétfő.

- Oké. Ja és ruhát is kell vennünk. – mondja

- De hát nem egy gálára megyek.

- Attól még lehetsz csinos. – ennél a mondatánál biztos vagyok, hogy a szemét forgatta.

- Ne forgasd a szemed és úgy se beszélhetlek le mi? – kérdezem mosolyogva.

- Én nem is, na jó de forgattam, és nem nem fogsz tudni lebeszélni. Így legalább van okom miért vásárolni és szépítkezni. De most hívom őket, szia! – mondta

- Rendben, szia! – mondtam majd leraktam.

Sziasztok! Itt is vagyok a köbvetkező résszel. 

Ha tetszik ne felejtsétek el jelezni!👀😃

Liza