Visszatérés

6

- Vesztettél! Te fizeted a kaját. - mondta Nico a sziklán csüngve.

- Milyen kaját? - kérdeztem csurom vizesen.

- Hát, amit meg fogunk enni mászás után. - mondja Sam.

- De...

- Nincs semmi de. - vágott a szavamba Ash. Remek már összedolgoznak ellenem.

- Ez hagyomány. - száll be Mike is.

- Arrg. – morgok, majd lebukok a víz alá és kiúszom a partra.

A szákomból kiöntöm a trutyit, ami a ziámból maradt és töltök újat. Újra el kezdek mászni. A többiek már jóval előttem járnak. Most könnyedén átlépem a fogást, amin az előbb lecsúsztam. Már egy jó ideje másztam, amikor a szikla elkezdett pozitívban emelkedni. Felmásztam rajta A fiúk a szikla tetején ültek egy párkányon.

- Csak, hogy ide értél hercegnő! - nevette el magát Mike.

Csúnyán néztem rá mire ő csak feltartotta mindkét kezét. A többiek nevetni kezdtek.

- Valaki segítene? - kértem meg őket, hogy húzzanak fel a sziklára.

Mike fel állt és a kezét nyújtotta. Én meghúztam és ő elvesztette az egyensúlyát és a vízbe esett.

- Ezt még meg fogod bánni hercegnő! - ordította fel.

Én egy fejessel leugrottam majd a többi srác is követte a példámat. Olyan mintha már ezer éve ismerném, őket pedig még egy napja sincs. Most már örülök, hogy elmentem futni és nem kuksoltam a szobámban a világ elől rejtőzve.

Valaki meghúzta a lábamat és a víz alá rántott. Majd felállt a vállamra és kiugrott a vízből akár a delfinek és ki lett volna más, ha nem Nico. Mike kiemelt úgy a vízből, hogy a nyakában ültem. Egy kis szerencsétlenkedés után Sam is felült Ash nyakába. Ash majdnem elmerült a vízben Sam súlya alatt csak a szeme és egy kicsi az orrából látszott ki míg Mikenek a válla is.

- Ugye nem vagyok nehéz? – kérdeztem.

Mike felnézett rám. – Te láttad már Ashékat? – mondta nevetve. Az arca csak úgy ragyogott. Nagyon jól áll neki a nevetés már túlságosan is.

- Jól van, na. – mondtam nevetve.

Mike elkezdett a két srác felé úszni. Furcsa érzés volt úgy, hogy nem ért le a lába. Sam még így is majdnem akkora volt, mint én. Sam mindent bevettet még csikizett is és a nevetéstől alig kaptam levegőt, de leesetett. Mike elengedte a lábamat és én háttal a vízbe estem.

- Skacok éhes vagyok. – kezdte Nico mire az összes srác helyeselni kezdett.

Kiúsztunk a partra. A zia zsákom csurom víz remek. Ki kell mosnom belőle majd a sót, hogy ne nézzen úgy ki, mint az aszalt szilva. Át is kéne öltöznöm valahol. Itt nincs semmilyen bódé és még a szikla sem takarna el.

- Át kéne öltöznöm. – mondom.

- Csak nyugodtan. – mondta Mike kaján vigyorral az öntelt arcán.

- Kösz. – mondtam és mérgesen néztem rá.

- Jó akkor elfordulunk. – mondták tökéletes összhangban.

- De akkor ne lessetek! – Nico kuncogni kezdett.

Mindegyikőjük elfordult. Én is hátat fordítottam és levettem a pólómat aztán a sportmelltartómat és felvettem helyette egy másikat és egy trikót. A sortomat és a bugyimat is. Mire Sam fütyülni kezdett. Gyorsan felvettem a fehér neműmet és a farmer sortom. Megfordultam mire négy kíváncsian és kaján vigyorú sráccal találtam szembe magam.

- Nem tudtátok kihagyni mi? – kérdeztem és éreztem, hogy arcomra halvágy pír kerül.

- Szerinted? – mondja Mike és erre mind röhögni kezdtek. Ezt vissza fogják még kapni. Egyszer úgy fognak ébredni, hogy levágom a farkukat és a homlokukra ragasztom. Összepakoltam a vizes cuccaimat egy zacsiba majd a tatyómba tetem.

- Na, kész vagytok? – érdeklődtem.

Mindegyikőjük össze szedte a holmijukat és pólót cseréltek. Mike egy izomtrikót vett fel ami, hogy is mondjam úgy állt, rajta, mint a magazinbeli pasiknak. Egy darabig még a jól kidolgozott felsőtestét nézem majd lépésre kényszerítettem a lábaimat és elindultam a kocsi felé. Mind bepréselődtünk a kocsiba és megvacsoráztunk abban az étteremben, amit tegnap mutatott Mike. Azt hittem halat vagy valami flancos kaját fognak kérni, de ehelyett vagy pizzát, vagy hamburgert kértek. A végén kifizettem a számlát és Ash egyesével kirakott mindenkit a háza előtt. Elsőnek Samet ő egy nagy fehér tengerparti házban lakik, mint Susan. Nico a kisvárosnak a közepén egy sárga házban. Utána Susan házához érkeztünk így azt nem tudtam meg, hogy Mike hol lakik. Susan nem volt itthon beírtam a füzetbe, hogy 8:15. Letusoltam és kimostam a zia zsákom ami már kezdett megszáradni. A telóm jelzett.

Ő: "A srácok előtt nem akartam mondani, hogy tegnap nem válaszoltál a kérdésemre! Mike"

Én: "Ha jól emlékszem azt mondtam, hogy csak úgy. Léna"

Ő: "Szerinted milyen egy válasz ez? Rendes magyarázatot kérek! :) 

Pont ezt akartam elkerülni a magyarázkodást. Nem tudom miért csináltam. Próbáltam nem gondolni a csókunkra de pont mikor egy pillanatra kivertem a fejemből felhozza a témát.

Én: "Erre rátérhetnénk holnap?"

Ő: Ne is próbálkozz!

Én: Idegesítő vagy!

Ő: Sokan mondták már. Még mindig várom a választ.

Én: Arra várhatsz. 

Ő: Tudom, hogy alig várod, hogy válaszolhass. ;)

Én: Persze. Jól van megkönyörülök rajtad. Azért mert te nem vetted a jeleket.

Ő: Hogy mi? Milyen jeleket?

Én: Kérdezd meg a barátaidat! Nico biztos tudni fogja. Jó éjt!

Ő: Neked is. De csak, hogy tudd holnapra felkészülök a jelekből és akkor már nem foghatod rám ezt az egészet!

Én: Álmodozz csak!

Nem tudom miért írtam ezt neki. Igazából azt sem tudom, hogy mostanában miért nem tudok semmit. Á, ez a srác folyton össze zavar. Folyton rá gondolok, még akkor is amikor olvasok. Főleg ha szerelmes regényt mindig őt képzelem a fiú főszereplő helyére. Megfogom a telefonomat és megpróbálok inkább aludni.

Ha tetszett jelezd egy vote-al! ;)