Visszatérés

12

- A szüleid nem bánják? – kérdeztem.

- Üzleti úton vannak, és mielőtt megkérdeznéd, egyke vagyok.

- Oké, gondolatolvasó. – Ezen mind a ketten elnevettük magunkat.

- Mitől nyugodtál le a bulin? – kérdeztem.

- Tudod, jó hatással vagy rám – kacsintott.

- Na, ahogy elnézem Ashék hitték el, hogy egy nyugi miatt nem verted szarrá.

- Nem jegelhetnénk a témát? – nézett rám.

- Jó, de később nem bújhatsz ki a válaszadás elől. – mondtam.

Mike leparkolt egy kétemeletes ház előtt. A színét nem tudtam kivenni a sötétben. Mike kinyitotta nekem az ajtót. Az előszobában levettem a cipőmet. Ballra, a nappali jobbra a konyha van és egyenesen egy lépcső vezet, fel gondolom az emeletre.

- Kérsz enni? – kérdezte Mike.

- Még szép! – elindultunk a konyhába.

- Melegszenya?

- Ühüm. – felültem az egyik bárszékre.

- Felszeled? – elém tolt egy adag kenyeret és kést.

Neki láttam a feladatnak. Legalább ez lefoglalta az agyamat. Mikenel fogok aludni! Kb. 10 perc múlva elkészültek a szendvicsek.

- Igazad volt a kukoricával kapcsolatban. – mondtam miközben ettem az isteni kajámat. Tuti, hogy odafenn az Olümposzon is ilyet esznek vacsorára.

- Nekem mindig igazam van! – öntelt vigyorra húzta tökéletes ajkait.

- Egoista. – motyogtam

- Én dehogy.

- Á és még szerény is. – mondtam.

- Mi az, hogy!

Elmosogattunk majd felmentünk Mike szobájába. Pasihoz képest igen csak rendezett.

- A szembelévő szoba a fürdő. – mondta.

- Öhm tudsz adni valamit, hogy át tudjak öltözni? – mondat közben elpirultam.

Elment és elővett egy pólót és egy bokszert a szekrényéből. Amikor elvettem tőle magához húzott.

- Édes, vagy amikor elpirulsz. – suttogta. a megjegyzésére csak még jobban elpirultam mire felnevetett. Amikor megfordultam rácsapott a seggemre. Nem hiszem el most komolyan rácsapott a seggemre? Visszafordultam és bemutattam neki.

- Kanos! – mondtam majd átmentem a fürdőbe.

Letusoltam, lemostam a sminkem és átöltöztem a ruháiba. Visszamentem. Egy szál bokszerben állt a szobában. Ó istenem! Hogy lehet valaki ennyire dögös? Csak álltam ott és néztem tökéletesen kidolgozott napbarnított bőrét.

- Alszom a kanapén. – szakított ki bambulásomból.

- Nem majd én alszom ott. – tiltakoztam.

- Nem nem engedem. – mondta

Bemászott az ágyába én pedig mellé feküdtem. Nem hiszem, el Mike mellet fogok aludni! Most olyan szívesen végigtapiznám minden egyes bőrredőjét. Jól van, Léna fogd vissza a hormonjaidat. Mike már elaludt. Én is próbáltam, de sehogy sem volt kényelmes. Mike hirtelen kinyújtotta a karját és magához húzott. Kis kifliben és nagy kifliben feküdtünk. Így végre kényelmes volt. Dasy el sem fogja hinni, hogy tényleg vele aludtam.

Amikor felébredtem Mike mellettem feküdt és aludt. Tehát mégsem álmodtam. Oda fordultam Mikehez.

- Jó reggelt! – mondtam mosolyogva.

- 'Reggelt! – köszöntött.

- Éhes vagyok. – mondtam.

- Mint mindig. Mit kérsz? – kérdezte mosolyogva.

- Van nutellád? – Kérdeztem egy kis habozás után.

- Már kezdtem félni, hogy salátát kérsz?

- Olyannak ismersz? – Mondtam majd mind a ketten elnevettük magunkat.

Meg csikizett mire még hangosabban kezdtem el nevetni. Felült a hasamra és kijelentette:

- Nyertem.

- Nem. – ellenkeztem. Mire újra csikizni kezdett. Már fájt a hasam a sok nevetéstől.

- Oké feladom. – mondtam.

- Igen? – vonta fel a szemöldökét.

- Igen. Akkor eszünk? – kérdeztem mire meg kordúlt a gyomrom.

- Mindig az evésen jár az eszed? – kérdezte nevetve.

- Hát a legtöbbször. – kivéve, amikor rád gondolok. De ezt nem mondtam ki hangosan.

Leszállt rólam és a kezemnél fogva felhúzott. Mind a ketten kócosan letipegtünk a konyhába. Mike elém rakott egy XXL- es nutellát és egy kenőkést. Mondanom sem kell még azelőtt neki álltam mielőtt még kenyeret is adott volna hozzá.

- Nem bírtad ki mi? – kérdezte

- Nem, olyan könyörgően nézett rám. Azt mondta, hogy kóstoljam meg. – mondtam.

Megkentük a kenyerünket és megettük.

- Köszönöm. – mondtam.

- Mit?

- Azt, hogy itt aludhattam és azt is, hogy tegnap kiálltál értem.

- Semmiség. – mosolygott rám úgy, hogyha álltam volna tuti, hogy elesek

- Gondolom, nem fogsz arra válaszolni, hogy miért nyugodtál le tegnap?

- Nem.

Megnyaltam az ajkaimat, mert úgy éreztem mintha maradt volna rajta még egy kis nutella. Mike ezt félre érthette és egyre közelebb hajolt hozzám. Mélyen belenéztem abba a csodálatos szempárba, amitől mindig elolvadok. Közelebb hajoltam, hogy elérjen. Ajkaink egybe forrtak. A bejárati ajtó kinyílt és belépett rajta valaki. Mi gyorsan szétálltunk. Mike lazán a minket elválasztó bárpultnak dőlt. Ash lépett be a konyhába.

- Haver van aszpirined? – kérdezte a hangja elég elnyűtt volt gondolom nem keveset ihatott tegnap. – Ó, bocs megzavartam valamit?

- Nem. – mondtam. – Nekem ideje mennem. – gyorsan felmentem Mike szobájába és átvettem a ruhámat, ami tegnap volt rajtam és a fürdőben megfésülködtem.

- Akkor, sziasztok! – mondtam, felvettem a vansemet és kisiettem az ajtón.

Ha tetszett jelezd egy vote-al! ;)