Visszatérés

26

A mellettem alvó szőkés srác szobájában ébredtem. Nem volt rajtam melltartó és ez nem is az én pólóm! Az biztos, hogy nem én öltöztem át, mert fel se keltem azóta, hogy a kocsiban elaludtam. Vagyis egyedül csak Mike lehetett. A kis pimasz gyerek.

Amennyire csak halkan tudtam kimásztam az ágyból és lementem a konyhába. A lábam még mindig fáj úgy, hogy elkezdem felkutatni az összes szekrényt hátha találok bármilyen fájdalom csillapítót.

- Segítsek? – lép be a bejárati ajtón Ash.

- Fájdalom csillapítót keresek. – mondom.

Odamegy az utolsó szekrényhez és a legfelső polcról amit én szék nélkül sosem értem volna el, levesz egyhatalmas gyógyszeres dobozt.

- Tessék, válogass.

- Hogy hogy itt vagy ilyenkor? – teszem fel a kérdést.

Mivel még 9 sincs.

- Mondjuk egy köszönömre számítottam. De jó neveltetésem miatt válaszolok. – forgatta meg játékosan a szemeit. – Nincs otthon kaja.

- Ezért átjöttél Mikéhez hátha itt van és amíg alszik kifoszthatod a hűtőjét? – vonom fel a szemöldököm.

- Valójában hagytam volna egy cetlit, hogy „Kösz haver az ingyen kaját".

- Javíthatatlan vagy. – forgatom meg a szemeimet és elkezdek kutakodni a sok gyógyszer közt.

- Egyébként palacsintát sütök, és mivel te tudod, hogy mi hol van segíthetnél cserébe te is kapsz. Megfelel? – kérdezem

- Hát hogy a viharba ne felelne meg?!

Egy kis ideig még kotorásztam mire találtam egy erősebbet, Bár én ennél erősebbet szedek, de ez is jobb a semminél. Már csak azt remélem, hogy egy fél órán belül hatni fog.

- Hogy ment tegnap? – kérdezte és az egyik szekrényből elővet egy nagy tálat.

Nem tudtam, hogy Ash is tud arról, hogy elmentem.

- Ja tegnap Mike mondta, hogy mi van. – találta ki mire gondolok.

- Hát egyszerűen borzalmasan.

- Ezt a piros szemedből már akkor láttam, amikor beléptem az ajtón. – mondja.

- Vegyél elő lisztet tojást tejet sütőport sót és kókusz zsírt. – sorolom a hozzávalókat.

- Kókusz zsírt. Aha. Hát szerintem az nincs vagyis nem tudom, mi az úgy hogy találj ki helyette valami mást. – mondja és megvakarja a tarkóját és a pólója alól kikandikál a kockás hasának egy része.

- Akkor legyen olaj.

- Még mindig ott tartottunk, hogy nem ment túl fényesen a találkozó.

- Igazából semmi sem ment jól. Az orvosom azt mondta, hogy a bokám nem fejlődik eléggé ami azt jelenti, hogy megint folyamatosan hordanom kell a fűzősömet. Az anyámmal össze vesztem és egy olyan titok derült ki amit még kitalálni is nehéz lenne. Anyámmal még sose vesztem ennyire össze és most mindent meg fog tenni azért, hogy megbocsájtsak neki. Kész csoda, hogy még nem csörgött a telefonom, és folyamatosan arra fog kérni, hogy menjek haza pedig egy jó ideig nem akarom még csak betenni se a lábamat Spokenbe.

Elkezdtem össze keverni a hozzávalókat és Ash már elkezdte, felmelegíteni a serpenyőt.

- Most miért nincs rajtad a rögzítőd? – kérdezi.

Mivel nem akarom vele megosztani azt, hogy még csak azt sem tudom, hogy hogyan került le rólam a melltartóm, nem hogy még a rögzítőm, hol lehet. csak annyit feleltem, hogy a kocsiban hagytam.

Ashal sokat beszélgettünk mindenféléről kivéve a tegnapról.

Pont megsült az összes palacsinta amikor a félmeztelen adonisz Mike lecammogott az emeletről, kezében a bokarögzítőmmel.

- Ezt fent, hagytad. – lengeti meg az említett tárgyat.

Ennyit arról a sztoriról, hogy a kocsiban maradt.

Ash kérdőn felvonta a szemöldökét és ide oda pillantott kettőnk között. 1000% hogy most arra gondol, hogy lepedőakrobatikáztunk. Amikor Mikének is leesik, hogy mizu, csak elmosolyodik és kiröhögi a barátját.

Gyorsan megterítek és mind leülünk az asztalhoz reggelizni.

Reggelizés közben nem igazán beszélgettünk mindegyikőnk csak evett és evett amennyit csak tudott.

Már mindegyikőnk végzett amikor kinyílt a bejárati ajtó és Nico viharzott be nyomában pedig az ásítozó Sam. Amikor meglátták, hogy ennyien vagyunk itt egyből megtorpantnak, és Sam szinte beleütközött Nicoba.

- Bocs haver, de ahogy látom nem csak mi nyitottunk rátok. – mondja Nico

- De mi nem is... - kezdem de Ash közbevágott.

- Én legalább kaptam ingyen kaját.

- Mázlis. Amúgy jöttök mászni? – Kérdezi Nico

Mike és Ash is rám nézett. De mielőtt még bármelyikük is ki mondhatta volna, hogy én nem mászhatok, megszólaltam.

- Megyünk csak előtte még ugorjunk be hozzám pár cuccért.

A mellettem ülő két srác mérgesen nézett rám, de én úgy tettem mintha észre sem venném és felmentem az emeletre átöltözni. Szerencsére már hatott a fájdalomcsillapító így nem sántítottam egy cseppet sem. Elkezdtem megkeresni a melltartóm és a pólóm. Pont mikor levettem Mike pólóját belépett a póló tulajdonosa. Szerencsére háttal álltam neki.

- Öltözöm. – mondom.

- Tudod, hogy nem mászhatsz. – mondta.

- Igen és nem is akartam mászni. – mondtam

- Akkor meg mégis mit akarsz csinálni? Tudod fájdalomcsillapítóra nem ajánlott a napozás. – mondta. Attól függetlenül, hogy háttal álltam neki teljesen éreztem, hogy mennyire dühös és hogy ha nem találok ki valamit tuti, hogy kikötöz valahova csak, hogy ne tudjak elmenni.

- Szerinted az orvosom azt akarná, hogy egész nap az ágyban fetrengjek és unatkozzak? Tudod az sem tesz jót a lábamnak nem fog megerősödni. – a mondat végére már mosolyogtam, mert tudtam, hogy győzni fogok.

- Még akkor sem ha én is ott vagyok veled? – egy igazán pimasz vigyort villantott amit most muszáj leszek letörölni.

- Még akkor se – Felcsatoltam a melltartóm, és megfordultam majd léptem egyet felé.

Ő is elindult felé a szeme megint úgy csillogott mint ahogy a csókjaink előtt szokott. Megnyaltam az ajkamat majd átkaroltam a nyakát és amikor ő is elkezdett felém hajolni és már éreztem férfiasságát. Egyszerűen belesuttogtam a fülébe : „Én győztem!" Majd elléptem mellőle és elkezdtem tovább öltözni. Az előbbi miatt még mindig zubog a fülem és hevesen dobog a szívem, De amennyire könnyeden csak tudtam felöltöztem.

- Ugye tudod, hogy ezt még vissza fogod kapni?! – mondta kissé mérgesen.

- Már alig várom! – rákacsintottam majd kisétáltam a szobából.

Sziasztok! Ha tetszik ne felejtsétek el jelezni! :$

Liza