7

443 28 0
                                    


Másnap reggel 11-kor keltem. A konyha asztalon egy cetli várt.

„Légy szíves menj el a boltba és vegyél: tejet tojást, rizst, salátát és babkonzervet. Puszi: Susan. Ui.: Pénzt találsz a legfelső fiókban."

Akkor megvan a mai programom is. Felmentem megfürödtem és felöltöztem. A hajam egy részét befontam a többit pedig hagytam kiengedve. 

Előkerestem a telóm és a tárcám majd lementem a konyhába

К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.

Előkerestem a telóm és a tárcám majd lementem a konyhába. Szerencsétlenségemre legalább 15 fiók van. Egyesével elkezdtem kihúzogatni őket. Kanalak, kések, szakácskönyvek. Parfümök?! Már majdnem az összessel végeztem, de egyikben sem volt pénz. „Ó Susan miért nem tudtad kitenni az asztalra, mint minden normális ember?" Kinyitottam mindet már csak egy maradt. Lábujjhegyre álltam, de így sem értem el. Hoztam egy széket és még így is lábujjhegyre kellet állnom, hogy ki tudjam venni a pénzt. Pont mikor megfogtam kicsúszott alólam a szék és leestem. A bokám és a fenekem sajog. Remek most mehetek fel bokarögzítőért, de legalább a pénz meg van.

Felmentem a fűzős rögzítőmért és elindultam. Azt pontosan nem tudom, hogy hol van a bolt. Gondolom azon az utcán ahol tegnap ettünk. Szinte minden ott van. az egy nagyon-nagyon hosszú utca és most megyek rajta már másodjára végig ma. Feladom az első embertől, aki szembe jön, velem megkérdem, hogy hol van az a hülye bolt. Pechemre senki sincs, az utcán ezért bemegyek a cukrászdába ahol Mikevel ettük azt az isteni fagyit és megkérdezem, hogy hol van a bolt. A lány azt mondja, hogy ezen az utcán. Nagy segítség. Újra elindulok az egyenes úton. Egy sikátorszerű utca mellet megyek el. Van benne egy tábla meg egyház. Közelebb megyek, az ajtó fölé az van írva, hogy: kisbolt. Ezt nem hiszem el, hogy lehet ennyire elrejteni egy boltot? Füstölögve bemegyek.

- Jó napot! – köszönt az eladó.

- Jó napot! – köszönök vissza és mosolyt erőltetek magamra.

Veszek egy kosarat és elkezdem megkeresni a termékeket. Már csak a babkonzerv hiányzik. Fogalmam sincs, hogy minek Susannak babkonzerv. Már pont megláttam a konzerveket, amikor neki ütköztem valaminek és a fenekemre estem. Ami megint fájni kezdett. Ez a nap nem tesz jót a hátsó felemnek. Egy nagyon szép lány ül velem szemben. Olyan vicces fejet vág, hogy nem bírom vissza tartani a kacajomat.

- Sajnálom! – mondtam a nevetéstől fulladozva.

Ő is elneveti magát. Felállok és segítek neki is.

- Semmi baj. – mondta. – Dasy vagyok. – mutatkozott be.

- Léna. – mondom.

- Nem láttalak még erre felé. Nyaralni jöttél. – kérdezte. A kérdés önmagában kicsit tolakodó, de annyira aranyosan mondja, hogy muszáj volt válaszolnom rá.

VisszatérésМесто, где живут истории. Откройте их для себя