Visszatérés

36

Kedd este Mike írt Ash pedig felhívott, hogy csináljunk holnap valamit. Elég fura, hogy mind a ketten ugyan arra a napra gondoltak. De most kivételesen örülök, hogy holnap kontrollra kell mennem és így nem kellett választanom a két srác között. De ennek van egy hatalmas hátránya is, hogy Mike azt mondta elkísér és Ash is. Szóval két versengő sráccal fogok utazni és félek, hogy már az utazásunk elején ki fogják nyírni egymást.

Már csak pár percem maradt azelőtt, hogy a fiúk megérkezzenek. Gyorsan bekentem a lábamat a krémmel, becsavartam a fásliba majd rávettem a fűzős rögzítőmet, majd elköszöntem Susantól és a lelkére kötöttem, hogy bármi van, írjon vagy hívjon, vagy akármi.

Mire kiléptem a házból a két srác már a ház előtt várt az egyetlen bökkenő az volt, hogy mind a kettő külön, külön kocsinál várt.

- Sziasztok! – köszöntöttem őket és oda bicegtem a két kocsi közé.

- Szia!

- Szia! – köszönt mindegyik.

- Srácok egyszerre nem tudok két kocsiban ülni. Úgyhogy el kéne döntenünk, hogy melyikkel menjünk. – mondom óvatosan. Remélem, semelyik sem kapja fel a vizet és esnek egymásnak.

- Ezzel. – mondta Ash.

- Biztos, hogy nem ülök be abba a tragacsba. – Ellenkezik Mike.

Úgy érzem ez egy hosszú út lesz.

- Oké akkor melyikben mennyi benzin van? – kérdezem.

Mind a két srác furán néz rám mintha kettyós lennék, de elmennek és megnézik.

- Félig. – mondja Mike.

- Háromnegyed. – mondja Ash.

- Oké akkor Ashéval megyünk. – Jelentem ki és megindulok a kocsi felé.

- De.. – kezd bele Mike döbbenten

- Nincs, semmi de. Inkább örülj, hogy egy csomó benzined megmarad! Most pedig szállj be. – mondom neki.

Gyorsan beültem hátra és feltettem a lábam az összes ülésre. Így Mikenek előre kell ülnie. Nem akarom, hogy még véletlenül is Ash mögé kerüljön, mert félek, hogy hátulról fojtaná meg, ha lehetőség lenne rá. Mind a ketten beszálltak a kocsiba, Ash gyújtást adott és elindultunk.

Ash szemszög:

Lena már vagy fél órája alszik. Mike meg sem szólal, durcázik, hogy nem az ő kocsijával megyünk. Tudom, hogy Mikeval meg kéne beszélnünk a dolgokat. De nehéz rávennem magam, főleg, hogy láttam megint drogozni. Pedig mennyi ígéretet tett, hogy örökre leáll vele. Úgy tűnik az az örökre eddig tartott. Dühös vagyok magamra, hogy újra szerelmes lettem, mégpedig a barátom szerelmébe. De nem tehetek, róla a szerelmet nem lehet irányítani. Miket sajnálom, de ha egy ilyen kicsi dolog miatt újra elkezdett drogozni, akkor el sem tudom képzelni mi, lenne ha Lenával együtt lennének és szakítanának, vagy csak össze vesznének.

Még vagy három szörnyű számot hallgattam végig mire kinyitottam a számat és halkan megszólaltam.

- Mike figyelj. – kezdtem

- Mit akarsz? – vakkantotta oda.

Oké ez iszonyatosan bunkó és gyerekes viselkedés tőle, de inkább nem szólok vissza.

- Halkabban. Nehogy felébredsz. – mondom neki halkan és nyugodt hangon.

Bólintott. De nem mondott semmi mást. Tudom, hogy azt várja, hogy mondjak valamit, de nem tudok. Nem kérek bocsánatot, mert nincs miért. Neki van. Nem nekem.