Visszatérés

5

Reggel 9-kor keltem. Épp időben. A hajamat oldalfonással copfba fogtam. Egy fekete a vádlim közepéig érő cicanadrágot és baba kék trikót vettem fel. Lementem reggelizni Susan még nem kelt fel. Meleg szendvicset csináltam, amiből egy dobozba is tettem délutánra. Megtöltöttem a kulacsomat. Felmentem a sporttáskámért átnéztem, hogy minden meg van-e majd beletettem a kaját és a vizet is. Eltettem egy plusz sortot, fehérneműt és trikót, ha vízbe esnék, legyen mibe átöltöznöm. A bokarögzítőimből mind a kettőt elviszem. Még van tíz percem. Felveszem a cipőm és bírom a füzetbe.

10:00 Boulder falak

Ahogy leírtam izgulni és félni kezdtem egyszerre. Régen mindig csak izgatott voltam sosem féltem, még a legnehezebb áthajlásoknál sem. Most meg már annak a gondolatától is rettegek, hogy én a víz fölött másszak.

A telóm rezegni kezd. Mike az. Nem veszem föl. Felkapom a táskám és a telóm és kilépek a lakásból. Egy dzsip áll a kapu előtt. Odamegyek, a kocsihoz Mike ül az anyósülésen a kormánynál Ash, Mike mögött Sam, Ash mögött Nico.

- Szia! - köszöntek egyszerre.

- Sziasztok! – mondtam

Sam kiszállt a kocsiból.

- Te ülsz, középen mert te vagy a legvékonyabb. – mondja kómás fejjel. Nem hiszem, hogy ilyen „korán" szokott felkelni. Elvette a tatyómat és betette a csomagtartóba.

Bemásztam a dzsipbe majd Sam is bepréselte magát. Hát mit ne mondjak a két fiú még nem is a legszélesebb vállú és ők is összenyomnak. Mi lett volna, ha Mike vagy Ash ül hátul.

- Hogy hogy újra kezded? – kérdezte Sam.

Ez jó kérdés nagyon jó, de sajna nem tudom meg válaszolni. Egész este ezen agyaltam, de nem tudtam megfejteni.

- Már hiányzott. – mondom. Ez egy részben igaz, de ha arra gondolok, hogy újra másznom kell, kitudom dobni a taccsot.

- Hány éves is vagy? - kérdezte Nico kaján vigyorral az arcán.

Milyen helyre kerültem én? Mamám. Kanos pasik vesznek körül.

- 18 és ti? – kérdeztem.

- Én 20, Sam 19, Mike 20 és Ash 21. – mondta közben rámutatott az emberekre mintha nem tudnám a nevüket. – Igen Ash a legidősebb és legmogorvább mindegyikőnk közül. – mondta nevetve.

- Ez így igaz. – mondja, a hangjában mosoly bujkál – Ó, és Nico te vagy mindünk közül a leggyorsabb. Van, nálam kötél kikötlek, a kocsi mögé aztán futhatsz utána. – Erre mind elröhögtük magunkat.

- De én tudom, hogy szeretsz, és sosem tennél velem ilyet. – mondja drámaian.

- Hát persze. – ezt úgy mondta, mint a filmekben a darabolós gyilkosok.

- Jobb lesz, ha este bezárod a szobaajtódat lakattal. – cukkolja tovább Mike.

- Itt vagyunk! – mondja Ash és leállítja a dzsip motorját.

Egy nagyon szép tengerpartnál álltunk meg. A sziklák először egyenesen felfelé kezdődnek majd negatívba mennek át. Mindig is szerettem fejjel lefelé mászni. Hát nem tűnnek olyan könnyűnek az utak. De víz van alatta. A két fiú kiszáll a kocsiból így friss sós levegő áramlik befelé a kocsiba. Én is kiszállok, és hátra megyek a cuccomért. Kiveszem és lecsukom, a dzsip csomagtartóját aztán oda megyek a többiekhez. Ők már elkezdték kipakolni a holmijukat. Jó látni, hogy nem csak én hoztam több felszerelést, mint amit használok.

- Milyen nehezek az utak? – kérdeztem mindegyikőjüktől.

- 6-os 7-es. – Mondták kórusban.

A hatost talán még megtudom mászni ennyi kihagyás után, de a hetest, hát azt már biztosan nem. Nem veszem fel a beülőm, mert ha bele esek a vízbe, márpedig így lesz, nem akarom, hogy vizes legyen. A zia zsákomba ötök egy kevés ziát és magamra akasztom. Belebújok a mászó cipőmbe annak ellenére, hogy harminc nyolcas iszonyúan nyomja a lábamat azonban apám azt mondta, hogy ez így jó. Lassan a többiek is elkészültek.

- Na, izgulsz? – kérdezte Mike.

- Nem kérdés. – próbáltam a hangomban lévő félelmet elrejteni.

- Na, ki hol megy? – Kérdezi Nico.

- Stip-stop a legkönnyebb. – jelentettem ki.

- Mellette lévő. – mondja Mike. Hálásan néztem rá. Kacsintott.

- Haver nem most kell csajozni. – mondja Sam.

- Most hagyd abba Sam. – mondja játékosan.

- Nem csak én láttam ők is. – mutatott körbe.

- Valaki féltékeny. – mondtam Samnek.

- Ez gáz haver egy lány beéget. – húzza még jobban Mike.

- Hé, nem ér ellenem szövetkezni. Ash védj meg. – bújik Ash háta mögé.

- Ezt most kihagyom. – lépett arrébb Ash.

Erre mind felnevettünk. Aztán mind elindultunk a sziklákhoz. Egyre jobban éltem minél közelebb értünk a falakhoz. Ne agyalj ne félj! Mindig ezzel szoktam magamat nyugtatni általában sosem jön be, de arra jó, hogy egy percre eltereljem a figyelmem. Mike átfogta a derekamat és a fülembe suttogta. „Nyugi itt leszek!" Mintha a fejembe látott volna. Egy kicsit megnyugodtam. Aztán a sziklákhoz értünk a többiek már el kezdtek mászni. Én csak álltam ott és tapogattam a sziklát.

- Nem megyek, amíg te nem jössz. – mondta és nekidőlt a sziklának.

- Idegesítő vagy! – mondtam.

- Tudom sokan mondták már. – istenem megőrjít.

Felléptem a sziklára be ziáztam a kezeimet és elkezdtem mászni felfelé. Mike mellettem haladt. Nem sokáig mentem felfelé máris negatívba kellet váltanom. Először nehéz volt megszokni, de egy idő után már ment minden simán. Víz volt alattam.

- Ugye nincsenek benne sziklák? – kérdeztem.

- Nincs. – mondta nevetve.

- Na, nem ér kiröhögni azt, aki ne egy sziklán szétloccsanva akar meghalni. – próbáltam komoly maradni, de az a tekintet, ahogy rám nézett, muszáj volt elröhögnöm magam.

Másztam tovább. Újra bele nyúltam a hátamnál lévő fehér porzsákba, hogy ne csússzon a kezem. De amikor újra megfogtam volna a sziklát lecsúszott a kezem és a vízbe zuhantam. Nagyon mély a víz talán három métert zuhanhattam és legalább két méterre mentem le a víz alá és nem éreztem semmilyen, aj növényt meg semmit. Amikor feljöttem a víz alól mindenki engem nézett.

Ha tetszett jelezd egy vote-al! ;)