Visszatérés

27

Még mindenki aludt amikor bementem összeszedni a cuccaimat. A mászó cipőmet még véletlenül se hoztam el, nehogy kísértésbe essek.

Gyorsan átöltöztem, felvettem a bikinimet és fölé egy egyszerű trikó sort kombót. Majd a táskámba tettem egy fájdalom csillapítót a biztonság kedvéért egy üveg vizet a tárcámat és a füzetbe beírtam, hogy megjöttem és már el is mentem.

A srácok csak a parton vették észre, hogy nem hoztam semmilyen mászó felszerelést és egyből kérdőre vontak.

- Minek ugrottunk be hozzátok, ha nem is hoztál mászó cuccot? – kérdezte Nico csípőre tett kézzel.

Az összes srác még Mike és Ash is kérdőn nézett. Bár Mike arcáról mintha még az „én mondtam" arc is sütött volna. Valójában nem jelentette ki nyíltan, hogy minek jövök csak annyit mondott, hogy ne másszak.

- Mondjad csak! – mondta Mike talán egy kicsit gonoszabban, mint illet volna. Kezdem úgy érezni, hogy most kezdi vissza adni azt amit a szobájában tettem.

- Hát az van, hogy tegnap voltam orvosnál és nem épp azt kaptam amit vártam. Vagyis, a bokám nem úgy fejlődik, ahogy kéne és az orvosom kb mindentől eltiltott beleértve a mászást is. Szóval ja... - nyögöm ki.

- De az úszástól nem tiltott el ugye? – Kérdezte Nico.

- Nem...

Amint kimondtam a fiúk egymásra néztek és elkezdtek miden értéket kivenni a zsebükből. Egy pillanatra ledermedtem majd lassan hátrálni kezdtem mint egy antilop négy vérmes oroszlánnal szemben akik csak rá vadásznak. Sam elindult felém, de amint ő kettőt lépett én már szaladni kezdtem. Pár másodperc múlva már mind kergettek. A gyenge fájdalom csillapító miatt már enyhén kezdett lüktetni a bokám de a rögzítő megakadályozta, hogy még jobban sajogjon. De a futásban is akadályozott. Legelőször Ash ért utol aki elkapta a kezemet majd vissza húzott Mike a másikat fogta le de én még mindig próbáltam kiszabadulni. Nem mintha ezektől a hegyomlásoktól tudnék. De ahogy mondani szokták a remény hal meg legutoljára. Ez akkor halt meg amikor Sam megfogta az egyik lábamat és a meglepetéstől csak sikítani tudok, de néhány pislogás után rájövök, hogy felemeltek a levegőbe és lóbálni kezdtek mint ahogy a zsákokat szokták. Nico fogja a jobb lábamat és ügyel arra, hogy ne a bokámat fogja.

- Hé, fiúk tegyetek le! – mondom, bár nem lehettem túl meggyőző mert szinte rám se hederítettek csak cipeltek tovább.

Ha jól sejtem felfelé mehetünk ami csak egyet jelent, hogy a szikla tetejére visznek. Vagyis...

- Zsipp zsupp kender zsupp, ha megázik kidobjuk... - Elkezdték egyszerre énekelni és egyre jobban himbáltak.

- Várjatok!! A rögzítőm! – próbáltam túl harsogni őket.

Nico hirtelen elengedte az egyik kezével a lábamat és ez olyan hírtelen történt, hogy felsikítottam.

- Halkabban hercegnő a végén még azt hiszik, hogy embert ölünk. – mondta Mike vigyorogva. A legszívesebben őt dobnám most le a szikláról.

- Mehet srácok! – mondta Nico amint levette a bokarögzítőmet.

Újrakezdték az éneket Zsipp zsupp kender zsupp ha megázik kidobjuk! zsupp! Hirtelenmindenki elengedett és én zuhanni kezdtem, de még megfogtam Mike kezét aki aszikla szélén állt és magammal húztam a mélybe. 

Sziasztok! Tudom jóval rövidebb rész lett mint szokott, de gondoltam kiteszem most és nem várok addig amíg még sokat írok hozzá. A folytatással hamarosan jövök. 

Ha eddig tetszik jelezd! 👍

Liza