Night Is Falling [ H. S. ]

32.

Egy pígés halk hangja hallatszott valahonnan . Elmém üres , testem nem engedelmeskedik bármennyire is szeretném megmozdítani . Pánikba esek . Halványan kezdi súrolni elmém egy emlék . Egy emlék amit szeretnék kitörölni az emlékezetemből . Eszembe jut minden . Az érintése , a lehellete ahogyan végig járja testem , és a sikolyom amely betöltötte a szobát , a szobát amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni és a legrosszabb , hogy a szemem végig bevolt kötve , de talán jobb is ,hogy nem láttam őt . Őt aki EZT tette velem . Elrabolt , s kishíjján  meg is erőszakolt . A pípogás egyre hangosabban és gyorsabban . Egy kis szúrást éreztem , majd a szapora pípogás alább hagyott . Szemem az eddigieknél is nehezebb lett és álmodtam, igazinak tűnő álomkép jelent meg szemhéjaim mögött .
*Álom*
Anyu a konyhában dúdolgatva készítette az ebédet . Egy kék, sárga napraforgó virágokkal díszített ruha volt rajta ami combközépig ért, így láthatóvá váltak Anya vékony , formás lábai . Haját egyszerű kontyba kötötte. Apu az asztalnál ült és ujságot olvasott . Kivételesen otthoni ruha váltotta fel a megszokott öltönyét . Egy fekete , bő rövidujjú és egy szürke melegítő alkotta szettjét . Mindkettejük mezítláb volt . Ott álltam alig pár lépésre tőlük . Végignéztem magamon . Egy vadász zöld rövidnadrág , hozzá egy sima , fehér ujjatlan . Hajam a hátam simogatta . Cipő rajtam sem volt . Visszanéztem Anyáékra , annyira idillikus az egész , valóságos és mégsem . Közelebb mentem . Ekkor Anya és Apa rám emelték tekintetük . Szemük üveges volt , semmilyen érzelem nem tükröződött bennük . Újra megindultam , az asztalnál álltam csak meg . Anya Apa mellé állt egyik kezét válára téve , de a szemük ugyan olyan volt . Megszerettem volna érinteni őket , mégis mi történt velük , ám ahogy kinyújtottam a karom szertefoszlottak .
*Álom vége*

Harry szemszöge :

Egyetlen egy személy képe lebegett csak előttem és ez nem volt máse , mint Isabellé . Azután , hogy leütöttek nem tudtam hol van , hogy én hol vagyok. Egy sötét szobában ébredtem hozzá láncolva az ágyhoz , hasztalan próbáltam kiszabadulni csak annyit értem el , hogy a bilincs belevágott a húsomba és lassacskán csordogáló vérem csodálhattam . Szám széle megrepedt és éreztem fejemen is egy seb lehet az ütéstől amit rám mértek . Nem tudom mióta lehettem ott mikor egy pasas jött be a szobába .
- Hol van ? - kérdeztem hidegvérem megtartva . - Mit tettek vele ? Esküszöm ha bánt...
- Pofa be . Semmi baja . - mondta halkan , majd rám nézett és elmosolyodott .- Egyenlőre .
Elöntött az adrenalin . Felpattantam és ahogy csak tudtam mindem erőmmel azon voltam , hogy elszakítsam láncaim . Ennek az lett az eredménye , hogy mégjobban belevájt a bőrömbe és már szinte csurgott a vérem . Ekkor felállt a pasas , felém közeledett . A fejemben láttam a jelenetet . Megvárom míg közel jön , gyomron rúgom , ahogy meggörnyed térdemmel fejbe rúgom és kiterül , elveszem a kulcsokat és megyek megmenteni Isabellt . Hát nem így történt . Felé rúgtam , kivédte . Lábamnál fogva tartott és mivel kezeim levoltak kötve , egyensúlyom instabil , egy jól átgondolt mozdulattal padlóra küldött .
- Minden elismerésem a tiéd Kölyök .- szólalt meg , miközben legugolt elém .- Ne félj semmi baja , amint megkapjuk amit akarunk elengedünk titeket . De addig is... - már nem tudta befejezni mondatát . Egymást követő sikoly rázta meg az épületet . Ez csak is Isabell lehet . Tompa érzékeim most kiélesedtek és megpróbáltam lábra állni . A pasas csak elviharzott , mintha mi sem történt volna .

A sikolyok egy csak halkultak , majd végleg abba maradtak . Bármit tettem csak nem sikerült kiszabadulnom . A kezem és a fejem egyaránt sajgott , látásom elhomályosítottak a könnyek . Lehet most hallottam őt utoljára . Nem tudtam kiverni a fejemből a képet ahogy lelke elhadja törékeny kis testét , kialszik szemeben a csillogás .
- Fésüljétek át az egészet , itt kell lenniük .- hallottam meg egy pasas mély hangját , azt hittem csak képzeltem .
- Harmadik emelet tiszt.. - nem fejezte be . - Egy fiú van a harmadik emelet nyugat szárnyában . - jelentett a többieknek . A csávó talpig feketében , kezében egy fegyver . Amolyan FBI ügynöknek nézett ki .
- Isabell . - szólaltam meg . - Keressék meg . - utasítottam , bár inkább hangzott egy elfojtott nyögésnek . Szédülni kezdtem . A pasi oda jött hozzám , leszedte a bilincset ami már lassan beletapadt a nyers húsomba és az alvadt vérbe . Igaz történt már hasonló dolog velem , így tűrtem ahogy leszedi a láncokat .
- Találtunk egy lányt . Súlyos az állapota , azonnal kórházba kell szállítani .
Édes Istenem , hát mégis csak él . Már majdnem elértük a pasas csapatának többi tagját mikor megláttam . Egy majdhogynem élettelen testet tartott az egyikük . Minden erőmre szükség volt , hogy hozzá jussak . Mikor megláttam felduzzadt , szétrepedt ajkait , szétszakaggatott ruháit egyszerre járt át a düh és a bánat . Ezért még megfizet az aki ezt tette vele .
----------
A kórházban ellátták sebeimet . Csukóimon a vágásokat varrni kellett a fejemmel együtt . Adtak fájdalom csillapítókat és egy kis nyugtatót , mivel foggal körömmel azon voltam , hogy megkeressem az én Isabellem . A orvosoknak muszáj volt lefogniuk , hogy belém fecskendezhessék a nyugtatót , bár egy orvost még igy is sikerült kiütnöm . Lassan hatott a gyógyszer így kezdtem feladni , a fáradtságom győzött .

Amikor felkeltem , észrevettem , hogy különszobát kaptam egy fegyveres őrrel az ajtó előtt aki a nagy ablak előtt sétált fel s alá . Délután lehetett , vagyis annak éreztem , mikor az ablakom előtt Isabell szülei siettek el .
Kikell innen jutnom , tudnom kell hol van , hogy túl élte-e . Karomból kihúztam a infúziós tűt , meg minden egyéb ketyerét amire rákötöttek . Természetesem pípegni kezdett az egész és alig egy perc elteltével megjelent egy doktornő és az őr .
- Kérem feküdjön vissza . - mondta .
- Látnom kell őt . - szólaltam meg erőtlen hangon . Közben megpróbáltam felállni de amint lábra álltam forogni kezdett velem a világ és elestem . Karokat éreztem a hónom alatt .
- Kérem maradjon veszteg , így nem tudunk magán segíteni . Dolgozzon együtt . - itt elégeltem meg . Megragadtam a doki köpenyét és fenyegőn néztem rá .
-Hol van most ? Most azonnal vigyen hozzá , különben nem állok jót magamért . - a doki szemében félelem tükröződött . Láttam ahogy leinti az őrt , gondolom jelezve neki , hogy ne lőjjön .
- Re-rendben . - hebegte .- A kisasszony súlyos állapota miatt a sürgősségi osztályon fekszik . - folytatta halkan .
- Mire vár még ?! Azonnal vigyen hozzá ! - ordítottam az arcába . Szegény megijedhetett , de most ez volt a legkisebb gondom .

És itt az új rész , elég régen nem hoztam tudom és sajnálom , de egy kicsi gondom akadt az ihlettel és a sulival is de most itt van és remélem tetszik majd .
Szörnyen hálas vagyok , hogy ennyien olvassátok , holott nem írtam de ti szavaztatok rá és el is mentettétek magatoknak . Nagyon de nagyon sokat jelent ez nekem , köszönöm.
❤️❤️❤️
Puszi ❤️❤️❤️