Night Is Falling [ H. S. ]

33.

A doktornőnek sikerült ruhát szereznie , így nem kell egy papírruhában flangálnom a kórházban.

Ahogy beléptem a kórterembe szemem az ágyra szegeződött . Isabell terme valamivel nagyobb volt bár ő is csak egymaga feküdt itt . Olyan békésen aludt . Haja szétterülve a párnán , fedetlen karjain látszódtak a hegek . Különböző színű és nagyságú véraláfutások és sebek borították be bőrét . Ezt látva szívem összeszorult , könnyek égettek szemem , ekkor egy kéz ragadott meg és szorított magához . Isabell Anyja volt az .
- Istenem Harry úgy aggódtam , annyira nagyon sajnálom , hogy ezt kellett átélned és még itthon sem lehettem . Én egy...- kezdte elfojtott hangon de megakadt , gondolom azt hitte elfogom őt lökni magamtól de tudtam min megy keresztül , az én anyám járt ebben a cipőben mint most ő . Így csak mégjobban magamhoz szorítottam nem törődve csuklóimmal  amik olyan nagyon lüktettek a fájdalomtól .
- Nem a Te hibád ! Ez az egész miattam történt , nem figyeltem eléggé .- próbáltam csitítgatni bár fogalmam sem volt hogyan is kéne , legitóbb mikor ilyen történt én voltam eszméletlen és Gemma nyugtatgatta Anyát .- Nem te tehetsz róla , bárki is az aki ezt tette megfog fizetni .- próbáltam határozottan hangzani , de inkább hangzott elkeseredett panasznak . Újabb rosszullét jött rám .
- Neh...Harry !!! -kiáltott fel kétségbeesetten . - Próbálj meg leülni , gyere . - nem tudtam ellenkezni , igyekeztem nem egész súlyommal rádőlni . Leültetett az ott lévő egyik fotelba . - Jézusom , azonnal szólok a nővérnek .- szólt majd  ki is viharzott . Még mielőtt kilépett volna szemében még az eddigieknél is nagyobb rémületet vettem észre . Nem sokkal később már vissza is tért nyomában a nővérrel .
----------
A kórtermemben ébredtem . Fejem lüktetett a fájdalomtól . Apró ,pici pontok jelentek meg a szemeim előtt , egyik szinesebb volt , mint a másik . Lecsuktam hátha elmúlik . Pár perc elteltével már tisztább volt látásom . Egyszerre szúró érzést éreztem csuklóimban . A seb . Eszméletlenül fájt ,zsibbadt , szúrt , majdhogynem ordítottam a csuklóim okozta sebtől .
Végül nem bírtam , teljesen lezsibbadtak a karjaim , nem tudtam őket sem mozgatni sem pedig egyebet . Ordítani kezdtem . Üvöltésemre beszaladt az őr aki a kórtermem előtt őrködött . Mihelyst meglátott , azonnal el is tűnt . A gép mellettem eszméletlenül csipogott , a szívverésem az egeket verte . Éreztem , hogy kezdem elveszíteni az eszméletem .

Azt hiszem a doktor rohant be egy nővérrel a nyomában , de nem.vagyok benne teljesen biztos . Csak foszlányokat észleltem abból ami történt velem és körülöttem .

- Nyugt....most azonnal...vér ! - próbálták stabilizálni az állapotom . Nem tudom mit adhattak be , de éreztem ahogyan a testem kezdi visszanyerni önmagát . A nyugtatón kívül még beadtak valamit amitől alábbhagyott a zsibbadás a karjaimban .
- Állandó felügyelet szükséges , ha újabb rohama lesz a szervei felmondják a szolgálatot . - hangzottak el az orvos szavai , igaz halkan de attól még érthetően .
-----------
A kertben játszottam Gemmával . Anya ott állt kint és ügyelt nehogy bármi bajunk essen . Épp fogócskáztunk . Ahányszor hátrafordultam , hogy megnézzem Gemma mögöttem vane már , göndöres ,barna fürtjeim a szemembe hullottak . Gemma mindig úgy tett mintha nem bírna utolérni , de én tudtam az igazat . Olyan 6-7 éves lehettem , de én már tudtam , szándékosan nem akar elkapni . Most ez más volt sokkalta másabb , mint eddig . Épp a kisházikót kerültem meg , mondván picit megpihenek ott és meglepem Gemmát , csakhogy ez rosszul sült el . Sírás lett a vége . Magam sem tudom hogyan , de szétvertem a fejem . A fejemből ömlött a vér , már az orromon csurgott le . Bömböltem ahogyan csak kifért a torkomon . Anya azonnal elvitt a kórházba , ahol mint kederült összekellett varrni a fejem . Gemma egész idő alatt fogta a kezem . Életem első hege volt ez és az első orvosi tűvel való találkozásom .
---------
Lassacskán kinyitottam a szemem . Egy gép pityegése helyett többének hallottam hangját . Egy kis csipesz volt a mutató ujjamon ami a szívverésem jelezte , ez nem változott , de meg nem tudnám mondani mi van még rám kötve . Bal karomból infúziós tű lógott ki egy csövecskével a végén . Végre éreztem újra a karom , már nem zsibbadt már , bár csuklóim még mindig lüktettek .

Vajon , hogy lehet az én Isabellem ?

Újabb résszel jelentkezek . Rövidebb az eddigieknél de attól még remélem tetszik majd . Puszi ❤️❤️❤️