Night Is Falling [ H. S. ]

34.

Másfél hónap telt el azóta , hogy elraboltak , hogy kórházba kerültem Harryvel . Még most is nehezen élem meg ezt az egészet . Szeretném azt hinni , hogy ez nem történt meg , hogy ez csak egy rossz álom amiből felébredhetek , de nem . A hegek többsége megmaradt a testemen , de ez mind nem tudja felülmúlni azt a szörnyű napot aminek a történései az emlékezetembe vésődtek .

Harryvel messzebb kerültünk egymástól . Ki-ki a maga szobájában , világában. Csak akkor találkozunk ha suliba megyünk , de még suliban sem beszélünk . Nagyon bánt , hogy ez így van . Jó volna, ha lenne valaki mellettem , szeretném ha erős karjaiba zárna és azt mondaná , hogy minden jó lesz ...
-------
December van . Lassan karácsony , pontosabban 1 hét múlva . Ilyenkor ki-ki a családjával lázasan készül a közelgő ünnepre . A gyerekek élvezik a szünetet .

Szeretem a karácsonyt mivel ilyenkor együtt a család. Ilyen idő tájt szokott jönni Mama is , de mivel ez történt a lábával ez évben nélküle töltjük az ünnepet és persze nélkülem . Mivel azok akiket befogadtunk magunkhoz , hazamennek . Azzal meglepve az ő szüleiket , hogy a befogadó család gyermeke velük megy a téli szünet végéig . Mondhatom élvezni fogom , és igen ez irrónia . Remélem legalább az Anyukájával eltudok beszélgetni ha már Harryvel nem .
---------
- Mindened megvan Kicsim ami kell ? - kérdezte Anyu miközben én a kufrom tetején ültem , hogy összetudjam cipzározni .
- Igen Anyu , százegyedszer is igen a válaszom . - mondtam kifulladva . - Tudod , hogy nem először repülök .- pillantottam fel Édesanyámra .
- Tudom , de először nem karácsonyozol itthon és először nem lesz igazi karácsonyunk . Én Mamádnál leszek , Apád meg dolgozik .- mondata végére már szinte keserűnek hangzott hangja . Láttam rajta , hogy nem akar róla beszelni így nem is kérdeztem rá , helyette inkább szorosan magamhoz öleltem .
- Ugye tudod , hogy minden rendben lesz ? - kérdeztem fejemet a vállán pihentetve .
- Tudom Kincsem .- majd egy puszit nyomott arcomra . - Na de most már készüljünk mert így nem fogjátok elérni a gépeteket .- hangzottak szavai , majd neki álltunk mindent átnézni .

Harry szemszöge :

Egy gyáva féreg vagyok . Bármit eltudtam volna képzelni de ezt nem . Fülem , farkam behúzva , alig merek hozzá szólni . Nem ismerek önmagamra . A régi Harry simán élné tovább az életét , de most , nem bírok magamra sem nézni . Eszembe jut , hogy mennyire tehetetlen voltam és mit kellett az én Isabellemnek átszenvednie . Én meg csak voltam magamnak . Gondolkoztam , és arra jutottam , hogy ha nagyon akartam volna simán kijutok abból a szobából . Ahogy lefegyverzem azt a pasast , de utólag bármit gondolhatok , akkor és ott hiába lebegett lelki szemeim előtt Ő , nem tudtam és nem is csináltam semmit .

Egy jó pár hónap eltelt azóta , sok minden történt . A történtekért persze magamat hibáztatom . Valahol mélyen legbelül sejtem , hogy nem az én hibám , de akkoris a bűntudat felemészt . Kezdek rájönni , hogy akkor régen annak a nőnek igaza volt : A szívedhez közel álló emberek mindig sérülni fognak a közeledben . Ahogy kinéz az egész helyzet igaz is . Nem akarom , hogy ebből a családból bárkinek is baja essen , főleg nem Isabellnek , nem hagyom , hogy többet bántsák .
Bármennyire fájt is de kerülnöm kellett őt . Láttam rajta , hogy nem érti viselkedésem okát , de hát mit volt mit tenni , ha ez a kínszenvedés az ára , hogy nem sérül meg többé sem ő sem pedig mások , akkor vállalom.

Mindent szépen elterveztem , hogy majd hogyan is fogom mégjobban kizárni őt , gondoltam én , hogy majd a téli szünet alkalmával ez sikerülhet ... De nem . Teljesen kiment a fejemből , hogy ő nálunk tölti majd a karácsonyt . Már-már füstbe ment tervnek tűnt az egész és persze az is volt .

Alig pár órával repülés előtt épp az ágyon elnyúlva feküdtem a telefonomon pötyögve mikor kopogtak .
- Szabad .- szóltam , hangom rekedtes volt . Reménykedtem benne , hogy nem ő lesz az .
- Szia . - köszönt egy hang majdhogynem suttogva . Ez a halk suttogás is elég volt ahhoz , hogy érzelmek százát indítsa útnak testemben amik aztán kellemes bizsergéssel töltötték ki izmaim . - Csak azért jöttem , hogy szóljak 8-kor indul a gépünk , szóval legalább olyan 6-kor elkellene indulnunk . Szóval csak hogy állsz a pakolással ? - hangjában a zavarodottság váltakozott a keserűséggel és az izgalommal .
- Kész vagyok mindennel .- mondtam a kelleténél erélyesebben amitől hallottam bentrekedt a lélegzete . Fájt , annyira fájt . Nem bírtam tovább és tekintetem elszakítva a telómról ránéztem . Hiba volt . Annyira gyönyörű volt . Egy katona mintás nadrágot viselt ami kiemelte lábai kerekded vonalait , széles csípőjét és feszes combját . A nadrághoz egy fekete bő pulóvert választott ami kimondottam jól állt rajta . A Guns And Roses együttes neve volt ráírva . A pulóver itt ott megtépve , hogy mégjobban kiemelje a felső egyediségét . Hosszú haját szétengedte , csak kétoldalt volt egy-egy kis vékony fonás . Újra telefonomnak szenteltem minden figyelmem .
Hiányzott . Eszméletlenül hiányzott a közelsége, az egész lénye . Ahogy legmélyebb álmában édesen szuszog s közben gyönyörű haja beteríti az egész ágyat , a selymesen puha haja . Legalább még egyszer hadd tartsam a karjaimban , had érezzem bőre puhaságát meg azt az édeskés vanílliás illatot ami enyhe kókusz illattal keveredik .

Egy halk torok köszörülés zökkentett ki ábrándomból . A hang irányába fordítottam fejem , ismét . Egy kedves és egyben bátorító gesztust akartam küldeni felé , hogy ne féljen minden rendben , én itt vagyok neki , nem bánthatja senki . Az elképzelés és a valóság eltért egymástól . Az úgynevezett ,,kedves gesztus " egy értetlen szemöldök felhúzással végződött amolyan mi a fenét akarsz még a szobában jellegű .

- Rendben .- hagja halk volt még mindig de szava jólkivehető. - Majd találkozunk . - mondta már inkább csak magának és megfordult . Csinálnom kell valamit , de mit ?! Kezét a kilincs felé nyújtotta, már majdnem lenyomta mikor megállt a levegőben . Ismét felém fordult , farkas szemet néztünk . Fogalmam sincs mennyi ideig néztünk egymás íriszébe .

- Tudod .- kezdett bele . Tudtam , hogy most eljön az a beszelgetés amitől eddig a legjobban tartottam , amikor elküld a jóbüdös picsába . Hangja rekedtes volt és halk . - Nem ezt érdemlem , nagyon nem . Tudom , hogy sok minden történt , de akkor sem érdemlem ezt . - folytatta .
-Elraboltak , kishíjján megerőszakoltak . - könnyeivel küszködve mondta tovább . - Egyetlen egy dolog s egyben gondolat tartott életben . Ez volt az ami miatt köszönhetem , hogy nem roppanok össze helyben . - a könnyek eltüntek a szeméből , igazából minden érzelem eltűnt az arcáról . Annyira fájt , hogy így kell látnom , a szívem hasadt meg érte . - Tudod mi tartott életben ?! - szólalt meg újra , de ó Istenem bárcsak ordibálna velem , vagy felpofozna , vagy akármi . Semleges hangja továbbra is követte hanglejtését . Költői kérdésnek szánta tudom jól , mégis válaszadásra késztet . Elkell neki mondanom , nem hagyhatom csak ennyiben . Istenem bár tudná , hogy így a legjobb neki . Válaszra nyitottam számat , mikor mutatóujjával csendre intett .
- Te voltál az . Egyedül TE , mert tudtam , ha ezen túlleszünk itt leszünk egymásnak , hogy a karjaidba zársz és azt mondod minden jó lesz , minden jobbra fordul majd . - könnyei utat törtek maguknak . Megfordult és újból kezét a kilincsere rakta , most már le is nyomta azt .

Nem hagyhattam ennyiben . Istenem nem hittem volna ,hogy többet ártok azzal ha ellököm magamtól , hogy én mekkora egy barom vagyok . Nem törődve a következményekkel , utána siettem . Már majdnem elérte az lépcső alját , mikor megfogtam csuklóját . Megállt , először kezét tartó kezemre nézett majd könnyfátyolal áztatott íriszei összekapcsolódtak az én íriszeimmel . Száját szólásra nyitotta , mint aki tiltakozni akar , de nem adtam neki esélyt a tiltakozásra . A következő pillanatban magamhoz húztam . Törékeny kis testét teljesen az enyémhez préseltem , semmi helyet sem hagyva köztünk . Óráknak tűnő percek teltek el , mikor végre megtört a jég , s ő is átölelt . Kis kezeivel olyan erősen kapaszkodott , mintha ez lenne az utolsó alkalom , hogy találkozunk , hogy utoljára érinthetjük meg egymást . Hangos zokogásba kezdett , elkeseredettség keveredett magánnyal . Sírásának hagját elnyomta pulóverem . Mégjobban szorítottam magamhoz , szinte ez már lehetetlenség volt.

Mondanom kell valamit , most már tényleg nem hagyhatom ennyiben . Egy csomó gondolat átjárta fejem , de egyik sem volt ehhez az alkalomhoz illő . Mikor sírása alábbhagyott álla alá nyúltam , hogy szemeibe nézhessek . Azokba a gyönyörű szemekbe amik most miattam sírnak , miattam aki oly hülyén viselkedett és cselekedett .
- Soha nem akartalak így megbántani.- kezdtem bele alig hallható hangon .- Csak tudod , azt hittem , hogy a történtek után inkább elfelejteni akarsz , és inkább kerülni kezdtelek . Könnyebb volt így , azt gondoltam így nem okozok csalódást , nem bánthat senki . Habár tudom , hogy még egy fél évig itt vagyok veletek ...- kerestem a szavakat , nem tudtam , hogyan is folytassam mikor megtörtént . Szemei újra megteltek könnyel , de végre nem a szomorúság fénye csillogott a szemeiben . Elmosolyodott . Szivem nagyot dobbant , egy kő esett le a szívemről , hogy újra láthattam gyönyörű mosolyát .
- Isabell annyira sajnálom .- ennyi tellett tőlem . Elhagyott minden erőm. Fel sem tűnt , hogy elengedtem Isabellt és a földre rogyva nézek magam elé . Fájt , nagyon fájt , hogy így bántam vele .

Letérdepelt elém , hajzuhataga körbeölelte . Két kósza könnycsepp cseppent kezemre , felnéztem Isabellre . Nem ő könnyezett , hanem én . Isabell egyik kezét felemelte gyengéden arcomra tette , s letörölt egy újból kibuggyanó könnycseppet . Szólásra nyitotta a száját mikor ...

Hello , tudom rég megígértem ezt a részt és most itt van . Hosszú késéssel de kész lett , reménykedek benne , hogy tetszeni fog , és nem haragszotok meg a befejezés miatt .
Puszi L 🌹❤️