Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

8.

Mikor visszaértem a szobámba benyitottam, de pont rosszkor, ugyanis Harry pont öltözött fel. Először mozdulni sem tudtam mikor megláttam kidolgozott felsőtestét majd észbe kaptam és már mentem volna ki a szobából bocsánatkéréseim közepette amikor megfogta a kezemet és visszahúzott.
-Ugyan már Meg, ne kérj már mindig bocsánatot -mosolyog rám. -már úgy is felöltöztem -húzta le pólóját derekán -látod? Mostmár van rajtam ruha. -mondja nevetve amin én is elmosolyodok.
-Anyáék és Miranda elmentek valahova csak este 11 körül jönnek.- mondtam Harrynek miközben leülök az ágyamra ezzel is témát változtatva.
-Akkor miénk az egész szombat.- mondta Harry mosolyogva.
-Igen, azt hiszem. Most én is felöltözök aztán kitalálunk valami programot.
-Rendben, addig én lemegyek csinálok valami reggelit -mondja miközben már az ajtóhoz is ment.
-Te tudsz kaját csinálni?
-De még mennyire, ha készen vagy gyere le.

Egy hosszú magasított derekú fekete nadrágot vettem fel egy háromnegyedes ujjú pólóval, a hajamat hagytam kiengedve, sminket nem tettem fel, úgy voltam vele hogy nincs szükségem most rá. Mikor kész lettem leszaladtam a konyhába de ami ott várt arra nem számítottam.

Az asztal szépen megterítve pirítóssal, rántottával és zöldségekkel.
-Azta...ez, Styles tényleg kitettél magadért.
-Na ugye -mondta molyogovga. A reggeli megevése közben beszélgettünk arról hogy mit is kéne csinálni ma. Végül arra jutottunk hogy a házban maradunk, este pedig elviszem Harryt a régi kedvenc helyemre. Épp egy vígjátékot néztünk, már kezdett sötétedni amikor telefonom csörögni kezdett.

-Ez szerintem anya lesz- nyúltam a kanapé előtt található dohányzó asztalon lévő telefonomhoz.
Ülőhelyzetbe tornáztam magam, de Harry közelsége ahogy oldalához döltem máris hiányzott. A megérzésem be is vállt, mivel anya neve virított a képernyőn.
Azt mondta hogy csak holnap reggel tudnak hazajönni, kicsit elhúzódott a pakolás. Még egy pár mondatot beszéltem vele majd letettem a telefont. Csak annyit veszek észre hogy Harry mosolyogva bámul mellettem ülve.
-Mi van?-nézek rá mosolyogva majd törökülésben foglaltam újból helyet mellette.
-Csak olyan érdekes hallani ahogy magyarul beszélsz.-vonja meg vállát majd rámmosolyog.
-Az angolt sokkal jobban szeretem használni.
-Hogyhogy ilyen jól tudtok angolul ha itt éltek?
-Öhm, Mirandával Svájcban születtünk, apa szülei kint éltek és apa ott ismerkedett meg anyával amikor anya kiment nyaralni. Aztán megszülettünk mi, majd ideköltöztünk. A nagyszüleim meg anyáék is jobban szeretik használni a magyart, kint is gyakrabban beszéltek úgy, mert mama magyar nemzetiségű, míg papa svájci és mama miatt megtanult magyarul. Aztán apa is anya miatt, most pedig mi is a költözés miatt.-mondom neki mosolyogva.

-Egyel több dolog amit megtudok rólad.
-Hát igen, ja és mielőtt elfelejtem, azt mondta anya hogy csak holnap reggel tudnak hazajönni.
-Még jobb -kezd el vigyorogni Harry.
-Na gyere elviszlek a kedvenc helyemre.

******
Már több mint fél órája sétáltunk a hűvös őszi levegőn mikor végre megérkeztünk a régi kis búvóhelyemre. Azóta nem voltam itt amióta minden tönkrement körülöttem. Egy kis erdő szélén voltunk, ahol egy móló vezetett be a vízbe. A móló pár kinti lámpával volt megvilágítva melynek végén egy hosszú pad állt, körülötte sok hatalmas növénnyel. Az egészben az a legjobb, hogy ez annyira eldugott hely hogy én amióta itt élek egyszer sem láttam itt senkit. Csak kiültünk a móló végére a földre és miközben lógattuk a lábunkat a víz felett, néztük a már csillagos eget.

Hallgatni a halk hűvös szelet miközben Harry kezét fogom amely combomon pihen a menyországot jelenti ebben a pillanatban.

-Olyan jó itt veled, köszönöm hogy megbízol bennem. Tudod, elég nehéz az emberek bizalmába kerülni ha egy híresség vagy. Az emberek vagy kihasználnak vagy tönkretesznek.- néz rám miközben felsóhajt majd újjával kézfejemet kezdi simogatni.
-Én pedig pont azt gondoltam, hogy így a legkönyebb barátokat szerezni.
-Hát nem igazán. -neveti el magát Harry.- Az elején még azt hiszed minden rendben van közted és egy barátod vagy szerelmed között aztán kiderül hogy az egész csak egy játszma volt.
-Történt már veled ilyen? -néztem rá meglepődött pillantással.
-Egyszer összejöttem egy lánnyal, idősebb volt nálam. -kezdett bele miközben gesztusát megtartva simogatta kézfejem tovább-Azt hittem hogy olyan boldogok voltunk, az egész életemet neki adtam volna, majd a lány gondolt egyet kiforgatta a szavaimat és beállított az újságoknak egy nőcsábásznak. -néz el a távolba, amely a körülöttünk lévő nagy tó túloldalán van. -És veled mi van? Volt már valakid aki iránt te is így éreztél?

-Volt egy nagyon jó barátom régen. Kiskorom óta ismertem, a neve Adam. Még Svájcban találkoztunk. Nagyon szerettük egymást úgy barátilag, majd ő meggondolta magát és elkezdett többet érezni irántam. Én persze mondtam neki, hogy maradjunk barátok de ő nem akart csak az maradni. Az egyik este amikor egy moziból tartottunk haza, berángatott egy erdőbe. Meg akart erőszakolni Harry. -mondtam miközben éreztem hogy pár könnycsepp folyik le arcomon amit Harry azonnal letörölt. Nem akartam sírni előtte, nem akartam hogy gyengének tűnjek, de az emlékek melyeket mélyen magamban tartottam idáig újból összetörték a szívemet.

-Két barátom pont arra sétált és észrevettek minket, megmenekítettek engem és hazavittek. Miután elmondtam anyáéknak elköltöztünk ide és mostmár szerencsére túl tettem magam a múlton, de elég mély nyomot hagyott bennem.
-Megan, én annyira sajnálom. -néz mélyen szemeimbe, miközben kezemet fogja és ismét újjaival simogatja a felületet. -Mostmár értem miért vagy ilyen távolságtartó.
-Nem is tudom-nevetek fel miközben ujjammal letörlök egy könnycseppet- egyszerűen csak azt hiszem ha távol tartok mindenkit magamtól akkor nem is tudom- sóhajtok fel- mintha akkor senki se tudna bántani.
-De engem azért hagysz próbálkozni ugye?-kérdezi mosolyogva mire felkuncogok.

Nem tudom mi kéztetett mikor hirtelen számat övé ellen nyomtam, hisz én még sosem kezdeményeztem. Ez láthatóan őt is meglepte, de hamar reagált.
A csók után eltávoldodtam tőle. Szemei ragyogtak amely zavarba hozott. Mielőtt bármi megjegyzésével reagálhatott volna felálltam a földről és megfogtam kezét.

-Gyere mostmár menjünk haza.- mosolyogtam rá majd hazasétáltunk. Hazaérve rendeltünk pizzát és miután elfogyasztottuk a tévé nézése közben, felsétáltunk az emeletre és benyitottunk a szobámba, látva hogy milyen későre is jár már az idő.