Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

14.

Már Harrynél vagyunk, anyuék nemrég hívtak, hogy felköszöntsenek. Elmondták hogy már nagyon hiányzok nekik és hogy Miranda sem haragszik már rám amiért eljöttem és szülinapi bulit akar tervezni nekem. Nekem itt esett le hogy akkor még igenis haragszik rám hisz tudja hogy a 16.-dik születésnapom óta utálom a szülinapokat, erre ő mégis csinál nekem. Hogy nekem milyen aranyos húgom van...
Miután letettem fél óra beszélgetés után a telefont bementem Harry szobájába. Az ablaknál állt amikor én halkan mögé sétáltam és átöleltem.

-Na végre, hogy befejeztétek, már azt hittem holnapig beszéltek -fordult meg majd átölelte a derekamat.
-Már hiányzotam?
-De még mennyire -hajol közelebb hozzám. Illata és ujjainak érintése valahogy nem volt elég. Valahogy úgy éreztem többet akarok, többet mint eddig.
-Harry...köszönöm a meglepetést.
-Ez természetes Meg. Emlékezetessé akartam tenni ezt a napot.
-Akkor...-kezdtem el pólójának aljával játszani -kérhetek még valamit tőled?- nézek fel rá a legártatlanabb módon ahogy csak nézni tudok, miközben agyam már ezerrel kattog a következő lépéseken.
-Megan, persze bármit kérhetsz -pillant le rám majd elmosolyodik -csak mond el hogy mi kell és tőlem megkapod.
-Harry -sóhajtok fel ami szinte már nevetséges, nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz ezt kérni tőle -téged szeretnélek.
-Én itt vagyok neked Szívem. -neveti el magát majd megsimítja arcomat, mire én elveszem onnan kezét és kezembe illesztem azt.
-Úgy értem, hogy téged akarlak, érted...

Harry szemei nagyra nyíltak majd egy kis mosoly jelent meg arcán ami pár másodperc múlva el is tűnt.
-Megan, én nem szeretném azt hogy elkapkodjuk. Nagyon fontos vagy számomra és azt szeretném hogy tökéletes legyen, nem akarom hogy azt hidd ezt meg kell tenned.
-Tudom Harry, nem azért akarom -rázom meg fejem - azért akarom mert készen állok rá és ez most olyan tökéletes - hajtom le fejem -akarlak Harry.
Harry csupán csak rám mosolygott, majd mint aki szavak helyett a tettek embere, egy határozott mozdulattal megcsókolt majd ölébe kapott és odasétált az ágyhoz. Nagy lendülettel de mégis mintha egy porcelánbaba lennék dobott le a puha ágyára, majd fölém mászott és két kezével megtámaszkodott mellettem, hogy egész súlyával ne nehezedjen rám.

Csókolni kezdett majd számról áttért nyakamra újra kiszívva azt majd szép lassan megszabadított pólómtól és nadrágomtól is amit kínzó lassúságú tempóval vett le rólam. Mikor az én öltöztetésemmel készen lett magáról is levette pólóját és nadrágját. Mikor megláttam felső testét muszáj volt végighúznom kezemet hasán.

-Azta, Styles -mosolyodtam el mire ő elnevette magát. Nem tartott sokáig a bámulásom mert hirtelen apró puszikat adott belső combomra ami hatására fejemet hátradöntöttem. Olyan jó volt ezeket az új dolgokat vele kipróbálni. Azt hittem hogy ez az egész majd meg fog rémiszteni és nem akarom majd megtenni de most csak magunkra tudtam gondolni és az élvezetre. Mikor végleg megszabadultunk minden ruhától egy kicsit ilyedten néztem rá Harry férfiasságára, itt kaptam észhez hogy mire is készülünk. Mintha Harry hallotta volna hogy én mire gondolok újra felém mászott és megcsókolt.

-Megan, ha mégsem szeretnéd...én tudok rád várni.
-De én nem.-megcsókoltam, nyelvem bejutást kért szájába. Pár hosszú másodperc múlva visszacsókolt majd egy műanyag zacskó hangjára lettem figyelmes.
-Harry.
-Nem akarod ugye? Semmi baj Kicsim -mászott volna le rólam mire testénél fogva visszahúztam.
-Mi? Nem, csak arra-mutattam az óvszerre -nem lesz szükség.- kicsit furán nézett rám.
-16 éves korom óta fogamzásgátlót szedek.
-De miért?
-Ez egy elég hosszú történet majd elmesélem.

Harry szerencsére nem is kérdezgetett tovább. Le is zártuk a témát és visszatérhettünk az elkezdett dolgunkba. Egy pár hosszú perc után megéreztem valamit odalent. Megijedtem. Tudtam hogy fájni fog és azt is hogy talán túl korai. Mással talán sosem tettem volna meg ilyen hirtelen, de Harryt nagyon jól ismerem és bár személyesen nem olyan régóta vagyunk együtt mégis úgy érzem hogy oda merem adni magam neki...teljesen.
-Készen állsz Meg?
-A...azthiszem.
-Próbálom minél fájdalommentesebben csinalni oké?

Én csak bólintani tudtam izgatottságomban.
Először felszisszentem a hirtelen érzéstől és szemeimet összeszorítottam.
-Jól vagy? -vált egy pillanatra mozdulatlanná.
-Öhm, igen- lélegeztem mélyeket, majd Harry ismét mozogni kezdett, egy pár perc után már jóval elviselhetőbb lett az érzés. Mikor Harry látta rajtam hogy mostmár jobb, gyorsított a tempón.
Körmeimmel izmos karjait szorítottam hogy nyugodt tudjak maradni de még így sem ment. Minden mozdulata egyre csak jobb volt és én már azt sem tudtam hogy ki vagyok.
-Harry, én mindjárt...
-Én is -lihegte vissza miközben kezeit az ágytámlához szorította.
Pár perc múlva mindketten elértük a gyönyört. Harry egy pár csók után kihúzódott belőlem és izzadt, csupasz testével mellém feküdt. Más pillanatban ezt egyáltalán nem díjaznám de most ez volt számomra a legjobb érzés, hogy ráfeküdhettem csillogó és izmos felsőtestére és hallhattam még az előbbi óta sem csillapodó heves szívdobogását.

-Hogy vagy? -fordul felém majd egyik karját átteszi vállan fölött és átkarolva mellkasára húz.
-Szuperül - kezdtem el a hasán lévő nagy pillangó tetoválásának körvonalát követni ujjammal.
-Nem bántad meg?
-Egyáltalán nem, szeretlek és ennél jobb szülinapi ajándékot nem is kaphattam volna.
-Én is szeretlek Szépség -puszil bele hajamba -mostmár viszont ideje lenne aludni.
-Rendben, jó éjt Harry.
-Neked is Baba.
Nem volt jobb dolog mint egymás karjaiban elaludni egy ilyen tökéletes nap után.