Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

63.

Sziasztook!❤️
Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozom az új részt, de egy hosszabb időre ki utaztam Londonba, ahol nem volt időm írni.

Nagyon nagyon köszönöm a vote-okat és kommenteket is, eszméletlen sokat jelent😘

Most pedig meghoztam a következő részt, jó olvasást:)

—————————

Másnap reggel végre kipihenten kelhettem. Nem tudom hogy ez vajon attól van-e, hogy Harryt újra magam mellett tudhattam az éjszaka, vagy csak éppen úgy sikerült, hogy mélyen tudtam aludni, de nem is érdekel. Az egyetlen dolog amire öszpontosítani tudok, a mellettem még mindig mélyen alvó fiú.

Miután kibámészkodtam magam, próbáltam volna kimászni az ágyból, hogy egy gyors zuhanyt vegyek, de lábaimmal véletlen az ő lábai közé rúgtam amire egy fájdalmas nyögés közepette kinyitotta fáradt szemeit.

-Istenem, bocsi Harry én nem akartam.- pánikolok be látva hogy mennyire fáj neki de ő -bár fájdalomba torzult arccal- de felnevet.
-Semmi baj, azt hiszem ezt még megérdemeltem. -ül fentebb az ágyon.
-Tényleg ne haragudj- könyörgök neki, mire a mellettem ülő fiú nehézkesen, de elmosolyodik.
-Semmi baj. -néz szemeimbe, amely hosszú pillanatok után egyre kínosabb érzést vált ki belőlem.
-Én- kezdek el motyogni, próbálva kihozni bármit is a mondandómból- azt hiszem lezuhanyzok.

————

Kilépve a párás zuhanyzóból, szorosan tartva magam körül a törölközőt vettem tudomásul hogy nem hoztam be a ruháimat. Gyorsan elmormoltam magamban egy imát, hogy Harry ne legyen a szobában már, majd résnyire kinyitottam az ajtót, és miután megbizonyosodtam róla, hogy a helység üres, kiléptem rajta.

A törölköző hamar a földre került, majd mikor éppen a melltartóm bekapcsolásával küszködtem, egy halk köhögés megzavarta a cselekedetemet. Testem egyből megfordult tengelye körül majd takarva szinte meztelen testem néztem fel egyenesen abba a gyönyörű, zöld szempárba.

-Kíváncsi voltam mikor veszed észre hogy nem mentem ki csak leültem az ablak alá- mosolyodik el de nem tudta leplezni ahogy kéjes pillantásával végigtekintett testemen.

Sosem értettem mit szeret a testemen. Én sosem voltam megelégedve magammal, mint ahogy szerintem a világon egyetlen egy nő sincs.
Azonban ő mégis képes volt cselekedeteivel, szavaival, vagy akár csak tekintetével elhitetni velem hogy minden egyes kis porcikám tökéletes.

-Akkor te izé- keresem szavaimat zavarodottságomban- te végig itt voltál?
-Itt.- bólint egyet, majd közelebb jön hozzám.
-És miért nem szóltál?
-Akartam de...mikor lekerült rólad a törölköző meggondoltam magam- ránt vállat majd ujjait végigvezeti csupasz karomon, majd oldalamon, melybe egy pillanat alatt beleborzongok.

-Úgy, hogy most tudom, hogy én tettem ezt veled még fájdalmasabb mint amikor Adam nyomait néztem.- súgja halkan, miközben ujjait rajta hagyja az egyik kék-zöld folton.

-Harry- rázom meg fejemet majd kezem arcára helyezem és lágyan végigsimítok rajta- már nem is érzem.
-De én igen.- motyogja lesütött szemmel.
-Oh, szóval te érzed a testemet?- húzom félmosolyra számat.
-Minden vágyam hogy érezzem- súgja szinte már számra majd kezei derekam közelébe kerülnek, de mielőtt bőrömhöz érne, vissza is húzza, mintha félne hogy már csak ennyi érintkezéstől is fájdalmat tudna okozni.
-Akkor miért nem lépsz?
-Mert nem állok rá készen.

Ezekkel a fájó szavaival képes összetörni szívemet újra és újra. Tudom, hogy mennyire makacs, hogy mennyire haragszik magára amiért ez történt, azonban azt is nagyon jól tudom, hogy ugyan azt érzi amit én.