Nem tudtam tovább lent maradni vele. Nem bírtam nézni a fájdalmat szemeiben.
Egyszerűen képtelennek tartottam elviselni, hogy így lássam, teljesen összetörve.Én voltam az aki azzal a tervvel állt elé, hogy addig nem fejezzük be az elkezdett beszélgetésünket, amíg meg nem vitatjuk, most mégis én vagyok az aki nem bírta látni őt ebben az állapotban.
Teljesen kétségbe van esve és annyira makacs, nem tudom megértetni vele, hogy nem haragszok rá.
Nem tudtam ott maradni, el kellett most mennem.
Lent hagyva Harryt, mentem fel a szobába és hívtam fel Niallt remélve, hogy most itt van Londonban.
Ő az egyedüli akitől még segítséget kérhetek itt tartózkodásom alatt.Szerencsére pár napja ért haza így hagytam egy apró üzenetet Harrynek, hogy el kellett mennem és majd jövök, majd fogtam egy taxit és elindultam Niall felé.
******
-Megan, szia.- ölel át jó erősen Ni miután kinyitotta nekem az ajtót. Érintésére felszisszenek, hisz még nem gyógyultam meg teljes mértékben. Niall észrevette hogy valami nincs rendben, amelyet nem is csodálok, hisz biztos vagyok benne, hogy a fájdalom kiült az arcomra.
-Hé, jól vagy?- néz szemeimbe mintha ki tudná olvasni belőle a választ, de én csak egy egyszerű fejrázással és sóhajjal tudatom vele, hogy nem.
Miután beengedett a házba, a konyha felé vettük az irányt, hogy tudjon csinálni egy teát nekem és magának is. Amíg ő a forró italt készíti én felülök a konyhaszigetnél található bárszékre.
Mikor készen lett ő is felült mellém majd elém tolta a bögrét.
-Köszi- mosolygok rá, majd belekortyolok az italba.
-Mi történt?- érdeklődik.
-Harry- mosolyodok el halványan, de ő is pontosan tudta, hogy nem a boldogságomban teszem, hanem a fájdalmamban.-Mit csinált?- kíváncsoskodik mire élesen kezdem venni a levegőt.
-Történt valami...-kezdek bele, de egyszerűen képtelen vagyok a folytatásra. Niall látta rajtam a tehetetlenségem így rákérdezett.
-Bántott téged?- néz szemeimbe mire egy aprót bólintok majd megérzem az arcomra lehulló első könnycseppet.
-Én csak nem értem- kezd el hangom remegni az elfolytott sírásomtól, majd Niall kézfejem kezdi el simogatni nyugtatásképp.- hiába mondom neki hogy lépjünk tovább rajta, egyszerűen mintha kifordult volna magából.
-Megan, Harry mindig ilyen volt- próbál nyugtatni- nagyon érzékeny és gyűlöli a tudatot, hogyha valakit megbántott, főleg téged. Te lennél az utolsó akinek fájdalmat akarna okozni.
-Mit csináljak?- nézek fel rá, mire sóhajt egyet.
-Szerintem hagyd most őt. Le kell tisztáznia magában hogy mit tett.
-Niall, ez már két hete történt- sóhajtok fel. Niall szemei kikerekednek amit meg is értek, hisz én is nehezen tudom elhinni, hogy két hete vagyunk már benne ebben az állapotban.
-Csak idő kell neki, hidd el minden rendben lesz, csak hagyd hogy magában lejátsza ezt.Niall szavai valamennyire megnyugtattak, talán igaza van, és sokkal több időre lesz szüksége ahhoz ,hogy újra velem tudjon lenni. De mégis...a tudat hogy hetekig, vagy akár hónapokig elveszíthetem őt, megöl belülről. Nem beszélve arról, hogy mi van ha komolyan gondolta...hogyha tényleg szakítani akar.
Nem bírnám ki nélküle.-Köszönöm Ni, ez a beszélgetés most nagyon jól esett.
-Bármikor Meg, tényleg bármi van én itt leszek- mosolyog rám melyet viszonzok.Miután elsírtam szívfájdalmamat neki, egy fél óráig beszélgettünk arról, hogy hogyan békültek ki Mirandával, majd mikor már későre járt, haza fele vettem az irányt.
YOU ARE READING
Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|
FanfictionMit tennél ha az életed egy nap alatt megváltozna? Mi lenne ha az álmod amely eddig az életet tartotta benned valóra válna? Harry Styles, aki a mindennapjaiból tartott haza és egy lány aki nem tudta hogy aznap este megmentik a szívét.