Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

43.

Csak ültünk és néztük a tesztet. Nem gondoltam volna soha az életemben, hogy egyszer ez lesz. Hogy alig tizennyolc évesen teherbe esek.
-Még nem biztos. Holnap hazautazunk és elmegyünk Amandához.

Harry szavai közben fejemben több képet is lejátszottam. Minden annyira tökéletes volt Harryvel. Persze volt amikor megbántott de ő is csak egy ember és tudom hogy sosem bántana meg önszántából. Viszont az érzés hogy tizennyolc évesen anya lennék, nálam kiverte a biztosítékot. Ez az érzés a sírásig is elvitt. Harry sírásomra elém guggolt és kezeimet erősen szorítva próbált bíztatni.
-Még nem biztos Megan. Lehet, hogy rossz a teszt és csak a gyógyszerekkel van baj.
-Mit fognak szólni a szüleink?- nézek le rá majd szemeimben érzem az újjabb könnyeket- Mi lesz ha megtudja a sajtó? Harry akkor téged darabokra szednek.
-Most ne gondolkodj ezen oké?
-Jézusom, másról se lesz szó csak hogy te felcsináltál egy fiatal csajt- törnek elő könnyeim és temetem arcom kezeim közé.
-Megan- veszi el kezeimet majd ujjaival letörli a könnyeim nagyrészét- nem érdekel ki mit fog összehordani oké? Semmi se érdekel csak is te. Próbálj meg lenyugodni, feküdj le, aludj egyet holnap meg majd kiderül.

Eleget téve Harry kérésének, sikerült lecsillapodnom és megnyugodnom valamennyire.

Éjszaka azonban újabb rémálom jött rám, ami már egy ideje jelen van nálam, és ami hatására nem csak én de Harry is felkelt.

-Kicsim, mi a baj?- néz rám fáradt szemeivel miközben fentebb tornázza magát az ágyon.
-Semmi- válaszolok alig hallhatóan, mire csak felsóhajt.
-Ha a baba, akkor megígérem, hogy bármi is lesz én...
-Nem a baba.

Harry kérdően nézett rám mire sóhajtottam.

-Csak egy rémálom.
-Akarsz róla beszélni?
-Amióta megtörtént az a dolog Adammal, néha vissza tér a jelenet álmomban.

-Megan, Kicsim, miért nem mondtad még?- húz magához közelebb ezzel fejem mellkasára kerül és hallom szívverését.
-Mert ha nem beszélek róla akkor talán könnyebben elfelejtem.
-Talán pont hogy nem kéne menekülni előle. Talán csak ki kéne beszélned magadból, mert így csak fel fog emészteni belülről. Nekem elmondhatod.

-Nem- rázom meg fejem azonnal.- mármint ezt veled nem szívesen beszélném meg.

-De Meg, a barátnőm vagy, nekem elmondhatod.
-Épp ezért nem. Te is nagyon jól tudod, hogy nem tudnád végig hallgatni ésszerűen. Harry, amit ő tett velem, az neked sok lenne. Jobb ha nem tudod, akkor talán nem undorodsz tőlem.
-Sosem fogok. Megan- nyúl állam alá amivel kényszerít hogy szemeibe nézzek.- te az áldozat vagy. Tehetetlen voltál és én csak magamat tudom hibáztatni amiért ez történt veled. Talán igazad van, hogy nem bírnám végig hallgatni, hogy az a mocsok miket csinált veled, de megteszem ha szükséged van rá.

-Gondoltam rá, hogy elmondom a két legjobb barátomnak akikben megbízok. De nem tudom hogy akarom-e hogy tudják. -sóhajtok fel majd a Harry ujjain lévő gyűrűkkel kezdek el játszadozni a néma csendben- Nem gondoltam volna hogy ennyi évesen ez fog velem történni, vagy most itt van ez a baba dolog is, én még nem állok készen az anyaságra.
-Megértem ha neked ez a fél év most nagyon nehéz volt és talán nehéz is lesz a következő időszak de én végig itt leszek veled. Egy percre sem hagylak egyedül és ha kiderül hogy mégis terhes vagy akkor azt együtt fogjuk megoldani. Nem hagyom, hogy bármi bajod essen és bàr a legtöbb hibát én okoztam soha többé nem leszek olyan idióta mint aznap este. Minden rendben lesz oké?

-Köszönöm. -bújok hozzá és mély lélegzetet véve magamba szívom nyugtató illatát.- Olyan jó hogy te itt vagy támasznak.
-És itt is leszek. Én itt vagyok neked és hozzám mindig fordulhatsz. Nem kell félned amíg velem vagy. Holnap haza utazunk, a gyerek témát megoldjuk és éljük tovább az életünket.

-Félek a jövőtől.
-Attól mindenki fél. De ne érezd azt, hogy ezáltal te most gyenge vagy.

-Éreztél már olyat, hogy nem tudod mit hoz a jövő de azt érzed, hogy teljesen meg fog változni az életed egy ponttól kezdve?
-Igen, azt hiszem éreztem már ezt Kicsim. Aznap este amikor felsegítettelek a földről és haza vittelek.