Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

68.

Pár évvel ezelőtt mindig erről a pillanatról álmodoztam. Hogy találkozok vele, egymásba szeretünk és végül felteszi nekem azt a bizonyos kérdést. Ugyanakkor mindig csak egy álomnak fogtam fel. A sok probléma ami a betegségemmel járt és a fájdalom mellett nem éreztem azt hogy valaha is meg tudna ez történni.
De tévedtem.
Minden amiről valaha álmodtam most megtörtént, boldog vagyok, végre úgy érzem meggyógyultam. Hogy többé semmi se okozhat fájdalmat. Soha semmi nem esett még olyan jól mint Harry szavai. Ő az életem és mostmár biztosan tudhatom, hogy én is az övé. Nem láttam ki a könnyektől, sosem éreztem még ilyen érzést.

-Harry- súgom miközben könnyeimet törlöm le arcomról- Igen. Hozzád szeretném majd menni, Istenem, annyira szeretlek.- húzom fel karjainál fogva, majd miután ujjamra húzza a gyűrűt, ajkaival megtalálja az enyémeimet és egy lágy de szenvedélyes csókba hív. Pár hosszú másodperc után mosollyal arcainkon válunk el egymástól,  de ugyan olyan közel maradva egymáshoz.

-Nem szeretném ráderöltetni, tudom hogy még túl korai lenne.
-Tudom Harry, a tiéd vagyok. Akar hónapok akár évek múlva, a tiéd leszek, csakis a tiéd. Nagyon szeretlek téged, köszönöm, hogy vagy nekem- ölelem magamhoz és hagyom hogy olyan szorosan vegyen körbe karjaival amilyen szorosan csak tud.
-Ha kell akkor több évtizeden át is leszek a vőlegényed ha egyszer a férjed lehetek majd.- csókol meg újra.

Míg Harry fürdik, én megcsodálom a gyűrűt. Gyönyörű. Ez az amit csak mondani tudok róla. Szemeim lecsukódnak és lejátszom magamban újra és újra Harry szavait, ahogy megkér, hogy menjek hozzá. Az egész olyan valóságtalan, mintha csak képzelném, vagy álmodnám.

-Ennyire tetszik?- hallom meg hangját, majd lenézek rá. Velem szemben guggol az ágynál és úgy néz fel rám. Szemeivel az enyémeket kémleli, úgy néz rám mint még senki soha. Szerelemmel, boldogsággal és hihetetlen nyugalommal.

-Csak képtelen vagyok elhinni- mosolyodok el mire
ő is így tesz majd feláll és mellém ül az ágyon. Felém fordul és kezébe veszi az enyémet majd végighúzza ujját a gyűrűn.

-Veled szeretném leélni az életem.- súgja miközben mélyen szemeimbe néz.- Csakis veled tudom elképzelni, hogy boldog legyek.

Szavaiba beleborzongok majd lassan közeledek felé, addig míg ajkaink össze nem találkoznak. Lassan kezdem el mozgatni ajkaimat, próbálom kiélvezni minden egyes pillanatát. Nyelve végigfut alsó ajkamon, majd nemsokkal később már táncot járnak egymással. Karjait egyre lentebb helyezi testemen, majd körülfogva derekamat, lassan de biztosan dőlt hátra az ágyon, miközben felém mászik. Ajkaink elválnak egymástól, de nem tétlenkedik, áttér nyakamra és kulccsontomra melyeket érzéki csókokkal lát el.

Lassan haladt tovább apró puszikkal behintve vállamat, majd a ruhám cipzárjánál megáll és szemeimbe néz. Lassan bólintok majd lehúzza azt, és segít megszabadítani tőle. Miközben visszafektet az ágyra, megszabadítom fekete ingjétől.
Ajkai újból megtalálják enyémeimet majd egy már sokkal vágyakozóbb csókban részesít.

-Harry- súgom szájára, mire egy hümmögést kapok válaszul, míg ő egyre lentebb halad kezeivel testemen.
-Biztos vagy benne?- kérdezem tőle, hisz bármennyire is szeretném őt, nem akarom hogy azok után amik történtek, elsiessük.
-Megan- emelkedik meg hogy szemeimbe tudjon nézni- szeretlek téged.
-Tudom de...
-Biztonságban vagy- feleli egyből- soha többé nem lennék képes bántani téged.

Szavai megmelengették szívemet, bármennyire is fájt amit akkor tett, én is tudom. Tudom, hogy nem lenne képes újból fájdalmat okozni nekem.
-Szabad?- kérdezi, miközben ujjait végighúzza a melltartóm pántján. Ujjai lágy érintésétől élesen szívom be a levegőt, úgy bólintok.

Hirtelen csapja meg az izgalomtól felhevült testem a hűvös levegő, de nem tartott sokáig, míg újból Harry meleg teste fedett be. Ujjait végighúzza a még rajtam lévő nyomokon, amiket hagyott.
Fájdalmas tekintettel vezeti végig szemeit a rajtam hagyott sebeken, amibe belefájdul a szívem.

-Utálom -fordítja el fejét miközben összeszorítja szemeit. Kezeimmel visszafordítom lágyan, hogy tekintetünk összetalálkozzon.
-Minden rendben van -súgom neki- mostmár rendben vagyok.
-Fáj látni- vallja be.

Nem válaszolok neki. Tudom hogy tetteim most többet jelentenek a szavaknál. Ujjamat végighúzom alsó ajkán majd felemelem fejemet, hogy végigtudjam csókolni nyakát és mellkasát. Ujjaimmal megtalálom a nadrágjának gombját, majd egy laza mozdulattal kapcsolom ki azt. Miután megszabadult tőle ismét felém mászik. Megszabadított az utolsó ruhadarabomtól majd magát is kiszabadította az akadályozó anyagból.

-Szeretlek téged- súgom neki mire becsukja szemeit, mintha másképp nem tudná elhinni szavaim, majd lassan megérzem magamban egy kis részét. Az érzésre összeszorítom szemeimet és ajkaimat, majd várom hogy folytassa cselekedetét, de ő nem teszi.

Kinyitom szemeimet és tekintetünk összetalálkozik egymáséival. Látom rajta hogy engedélyt vár el tőlem. Hogy biztos legyen benne, hogy nem okozott fájdalmat. Bólintok mire ismét előre nyomja magát ezzel teljes mértékben belém temetkezve. Ettől az érzéstől képtelenek vagyunk mindketten felnyögni. Lassan és gyengéden kezd el mozogni, miközben lágy csókokat próbál adni. Kezeimmel szorosan ölelem magamhoz hátánál fogva. Az érzést amit most érzek még most sem szoktam meg. Ahogy eggyé válva fekszünk és kémleljük a másik szemeit, olyan intimitást ad a dolognak, amibe mindketten beleborzongunk.
Sosem voltam még olyan boldog mint ebben a pillanatban. Mozgása ugyan olyan lassú mint amilyen az elején volt.

-Harry- ejtem ki nevét két levegővétel között- nem fogsz...nem fogsz bántani, ahogy neked jó- ejtem ki nehézkesen szavaimat, melyre egyre gyorsabb tempót kezd el diktálni.

Körmeimet hátába vájom miközben lábaimat dereka köré kulcsolom. Harry lökései minden pillanatban erősebbek és mélyebbek lettek. Amikor mindketten éreztük hogy ennél már nem bírjuk tovább és elértük a csúcsot, én sikításom közepette míg ő morogva esett szét felettem.

Légzéseink összekapcsolódtak, egymást próbáljuk nyugtatni miközben testünk még mindig az előző tettünk hatása alatt van. Mikor mindketten sikeresen lenyugodunk, elválik tőlem és legördül rólam. Miután leveszi magáról az óvszert a mellettünk lévő kukába dobja, majd magához ölel.

Egy lágy csókot hintek kulccsontjára majd szájára.
-Imádlak téged- súgja számra majd csókot hint az ujjamon lévő gyűrűre. Lágyan és fáradtan mosolyodok el majd csukom be szemeimet hogy élvezni tudjam a pillanatot.

-Nem bántottál- felelem halkan percek múlva majd kinyitom szemeimet és felnézek rá.
-Sosem bántalak többet, megígértem- kulcsolja össze kezeinket.- Köszönöm.
-Mit?- kérdezem tőle mire hosszú pillanatok múlva felel csak.
-Hogy bízol bennem. Mindennek ellenére, itt vagy velem. Azok után amiken keresztülmentél, mindig visszajössz a karjaimba.
-Mert szerelmes vagyok beléd- válaszolom őszintén- és ez erősebb mindennél Harry. A szeretet mindent legyőz, a félelmet is.
-Annyira erős vagy- sóhajt fel majd jobban magához szorít- és mostmár a menyasszonyom is.
-Próbáljunk meg aludni egy kicsit.- súgom neki mosollyal arcomon majd egy lágy csókot ad hajamra. Nem kellett alig pár perc, hogy álomba merüljek a vőlegényem ölelésében.

*********************
Nagyon nagyon köszönöm a visszajelzéseket, imádlak titeket!!❤️❤️