Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

47.

Már az épület ablakából lehetett látni a gyertyák áradatát, amely bevilágított mindent. Nem sokkal később egy teremben találtam magam ahol semmi más nem volt csak egy kanapé és rengeteg különböző méretű gyertya ami bevilágította a helységet. Viszont amikor jobban körülnéztem nem hittem a szememnek. A falakon képek, idézetek és dátumok lógnak, rólam és rólunk.

Odasétálok a legnagyobb fényképhez ami az ülő felett lóg. Én voltam rajta ahogy alszok.

-Aznak este csináltam.- öleli át hátulról derekam, miközben belecsókol nyakamba.
-Amikor nálad aludtam először? Te lefényképeztél?- kezdek el nevetni a meglepedtség hatására, majd tovább sétálgatva nézegettem a képeket.

Dátumokat látok a falon egészen az első csóktól, az első együttlétünkön át, egészen a Los Angelesben
történtekig.

-Mi ez a hely?- sétálok vissza Harryhez.
-Itt írom a dalaimat. Miután eljöttél utánam a turnéra, rájöttem, hogy fontos szerepet játszol a dalaimban. Anyáék segítettek a helyben, és a dekorációkban is. Ezek a képek és dátumok segítenek a romantikusabb dalaim megírásában.
-Szóval a dalaid rólam szólnak?- ölelem át nyakát ezáltal közelebb húzva őt.
-Nem csak a dalaim szólnak rólad. Mostmár az egész életem rólad szól Meg.- lehet számra egy lágy csókot majd lassan hátrasétálva velem, rádőlt a kanapéra.

Nyakamon egyre lejjebb kezd csókolni, majd ruhámat lentebb tolja vállamon, hogy ott is elérjen, amikor zsebében megcsörren a telefonja, de ő mit sem törődve folytatja cselekedetét. Hosszú másodpercek után, már egyre zavaróbb lesz a csörgés, amit már Harry sem bír tudton kívül hagyni.

-Bassza meg.- mordul fel majd lemászik rólam és arréb csúszik a lábamhoz- Ez Niall, jobb ha felveszem.
-Így legalább marad valami estére is.- nevetem el magam majd megigazítom a ruhámat és a falakhoz sétálok, hogy tovább nézegessem a képeket.

HARRY STYLES

-Niall, szia. Mi a helyzet?
-Harry, ne haragudj, hogy zavarlak, de most muszáj beszélnem veled.
-Történt valami?- állok fel az ülőről és sétálok az ablakhoz.
-Azt hiszem, én...csak nem gondolkodtam, elcsesztem Harold.- hallom zavarodott hangját.
- Mit tettél? Mirandáról van szó? Történt vele valami?
- Le akart velem feküdni haver. -hallottam nehéz lélegzetvételét, mintha sietve sétálna a hidegben. -Én mondtam neki hogy ez még túl korai lenne és, hogy ő még erre nem áll készen, de annyira akarta és én ezen kiakadtam. Mondtam neki, hogy ez még túl gyors, leordított, hogy csak játszadozok vele és elhagyta a hotelt.
-És most tudod, hogy hol van?- kérdezem zavarodottan őt.
-Felhívtam, kicsörgött a telefon, de nem ő vette fel hanem egy srác. Egy srác vette fel, érted? Teljesen kiakadtam, nem tudom, hogy most mi van Harry. Ki az a srác és miért ő vette fel Miranda telefonját?
-Haver- sóhajtok fel- én...nem tudom, de nyugodj meg, hidd el hogy...
- Hogy nem csal meg? Harry én már nem tudom, mi van ha csak arra kellek neki hogy velem veszítse el?
- Biztos hogy nem Niall, ilyenre ne is gondolj, lehet hogy csak egy barátja.
- Nem akarom őt elveszíteni, most letszem probálom még hívni egy párszor majd.
-Rendben, szia Niall.
Letéve telefonomat vissza ülök Megan mellé, akinek szintén mint nekem, megcsörrent a telefonja.

MEGAN SCOTT

Mire Harry visszatér a kanapéhoz az én telefonom is csörögni kezd.
-Ez Mira.- olvasom fel a nevet a kijelzőn, de mikor arcára pillantok csak a zavart látom rajta.
-Harry, minden rendben?Baj van? Történt valami?
-Vedd fel a telefont és szerintem mindjárt megtudod.
A telefont kihangosított állapotban vettem fel, hogy Harry és én is jól halljam a húgom mondandóját.

-Megan, azt hiszem tönkretettem mindent.
-Ezt hogy érted Mira? Mi történt?
-Niall. Le akartam vele feküdni. Azt hittem készen állok rá de ő csak úgy eltolt magától. Azt mondta, hogy még nem állok készen és, hogy ő még nem akarja. Azt hiszi csak arra kell, hogy lefeküdjön velem.
-És mi történt?
-Kirohantam a szállodából de útközben talalkoztam vele.
-Kivel?- kérdezem zavarodottan.
-Találkoztam Dáviddal és elbeszélgettük az időt és elmentem hozzá.

Szavaira Harryvel egymásra néztünk. Azután, hogy Miranda elmondta Harrynek is a történteket, ő is nagyon jól tudta hogy nem véletlenül féltem Mirát tőle.

-Miranda, te normális vagy? Elmész hozzá? Tudod jól hogy ő milyen. Nem vagy nála biztonságban.
-Én is azt hittem de teljesen megváltozott. Hagyta hogy nála maradjak, de amikor Niall hívott én képtelen voltam felvenni így Dávidot kértem meg. Hallottam ahogy Niall kiabál a telefonba és lecsapja. Lehet hogy tönkretettem mindent.
-Mira, menj haza. Ne maradj ott menj haza és holnap hívd fel Niallt, ha szerencséd van akkor még Magyarországon lesz.
-Majd meg hívlak Megan, köszönöm.

Nem tudtam válaszolni neki mert a hívás megszakadt.
Harryre néztem aki vissza rám.

-Ha a húgomnak baja lesz én...-állok fel idegesen, zakatoló szívvel, majd beletúrok hajamba.
-Nem. Ne mondj semmit kérlek. -fogja meg kezeimet- Ne mond, hogy akkor bántod magad.- néz rám rémülten Harry mire ujjammal simogatni kezdem kèzfejèt.
-Soha, Harry. Sosem fogom ezt modnani, már jól vagyok. Csak nem akarom hogy baja essen.
-Nem lesz semmi baj. Meg fogják ezt oldani ne aggódj oké? Ha holnap sem lesz jobb a helyzet akkor vissza utazunk rendben?
-Oké.
-De most próbálj meg erre nem gondolni. Ez ne tegye tönkre az esténket, menjünk enni jó?

Csak bólintok, majd egy mély levegővétel után próbálok újra csak magunkra koncentrálni.