Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

21.

Mintha a levegő megfagyott volna az asztal körül. Anya és apa egymásra néztek, míg Miranda egy bátorító mosolyt küldött felém. -Hazudtam nektek mikor azt mondtam hogy véget vetettem a kapcsolatunknak. Azt kértem Harrytől hogy tartsunk szünetet és ha majd készen állok rá felkeresem őt. De az az igazság hogy...-nem tudtam befejezni amit szerettem volna mert apu idegesen letette a villáját és hátradőlt a székében.
-Te képes lennél vele ezek után újrakezdeni Meg? Nem elég, hogy hazudott neked de közben elvett tőled valamit amit nem szabadott volna. -igen, apa megtudta hogy Harry és én lefeküdtünk egymással. Muszáj volt meg mondania anyának neki mert apa nem értette, hogy miért vagyok annyira depressziós miatta ha nem is álltunk olyan közel egymáshoz. Persze amikor megtudta nagyon mérges volt Harryre és rám is. Felelőtlenségnek tartotta az én részemről, hogy ennyi idő után odaadtam magam neki, Harryre meg szimplán azért volt dühös, mert úgy gondolta, hogy kihasznált. De egy idő után megtudtam vele értetni hogy én akartam és hogy nem bántam meg.

Visszaemlékeztem amikor Harrynek azt mondtam hogy megbántam. Istenem, annyira hülye voltam hogy hagytam elmenni, de akkor ezt láttam a legjobbnak.

-Igen apa, képes lennék vele újrakezdeni, persze ha csak ő is ezt akarja. Azért nem mondtam el nektek, hogy nem szakítottam vele mert...azt hittem hogyha nélküle leszek egy darabig akkor jobban leszek és lenyugodhatok. De itt vagyok négy hónap után és egyre rosszabbul vagyok. Ha ő nincs velem én...nem is tudom olyan mintha ő gyógyítana meg engem bármilyen hülyeség is. És igen, hazudott, hülyeséget csinált, de ki nem? Mindenki ember és lehet hogy nem mondott nekem igazat, de.. megis ő az egyetlen ember akiben még ettől függetlenül is teljes mértékben megbízok. Nem bírom nélküle tovább, vissza akarom kapni.
Anyáék csak némán bámultak rám a monológom után majd apa felállt és felsétált az emeletre.

-Csak meg kell nyugodnia most. -teszi anya a kezét az enyémre. -most jött rá, hogy a lánya felnőtt.
-Hahó -kezdett el integetni Miranda amin mindketten felnevettünk egy kicsit. -én is itt vagyok hé.
-Tudom Miri, de te még ne nőljél fel.-neveti el magát ismét anya.
-Anya, nem ez volt az amit el akartam mondani, vagyis nem csak ez. Meg kell találnom Harryt, és Szofival megnéztük a következő állomásukat ami Miamiban lesz 3 nap múlva. Szof egyik családtagja abban az arénában dolgozik ahova mennek és be tudna juttatni. Tudom, hogy suli van és azt is hogy Miami iszonyat messze van de...el kell mennem oda anyu. Beszélnem kell vele.

-Megan..én nem tudom, hogy mit mondjak. Megértem, hogy szereted ezt a fiút de ott van a suli és így is a sok vizsgálat miatt rengeteget hianyzol.- túrt bele anya hajába majd rámnézett. -De ha tényleg boldogabbá tesz téged és ha jobban érzed magad vele olyankor amikor vele vagy akkor megoldható. Beszélek este apával rendben?
-Köszönöm anya, annyira szeretlek. -ülök át apa helyére anya mellé majd jól megölelem.
-Én is, de ezért most szépen meg kell enned mindent ami a tányérodon van.

****

Másnap fáradt fejjel ballagtam le az ebédlőbe ahol apa és anya szép nyugodtan iszogatták a reggeli kávéjukat. Iskolatáskámat letéve mentem be hozzájuk majd felültem az asztal szélére, mikor apa egy borítékot nyújtott felém.
-Ez mi apa?
-Jegy nélkül nehezen tudnál felszállni a gépedre.

A szemeim nagyon nagyra nyíltak mira apa elmosolyodott rajtam ahogy anya is. Kinyitottam és megláttam benne a holnap reggelre szóló járatomat.
-Elengedtek-suttogom könnyes szemmel mire apa feláll és a hátam mögé sétálva elkezdi simogatni a karomat.
-Nem vettem meg a vissza jegyet, mert ki tudja hogy mi lesz. De ajánlom neki, hogy ne küldjön el téged.-mosolyog rám apa- utána néztem tegnap este...Harryék 2 napig lesznek Miamiban szóval ha minden jól megy két nap múlva itthon legyél, mert a suli nem vár meg.
-Én..nem is tudom mit mondjak. Köszönöm és nem csak a jegyet. Annyira megértőek és segítőkészek vagytok velem, nagyon szeretlek titeket -ölelem meg apát majd utána anyát.
-Most viszont irány az iskola!- parancsol ki apa mosolyogva a házból.

Sosem szerettem suliba járni, főleg amióta beteg lettem. Sokszor leszek rosszul a suliban és sokan kérdezősködnek rólam. Arról nem is beszélve, hogy má egy-két kép kiszivárgott rólam és Harryről de ezeket eddig szerencsére mindig ki tudtam magyarázni. A napom nagyon lassú volt, csak azon járt az eszem, hogy mit fogok mondani Harrynek.
Gondol még rám egyáltalán, vagy már túl lépett rajtam? Tele voltam kérdésekkel és elméletekkel.
-Hahó. Föld hívja Megant.-ráz meg Nick mire rá mosolygok.
-Jojó, itt vagyok nyugi.

Nick két éve jött hozzánk cserediákként Los Angelesből. Sose értettük miért akart ide jönni onnan, de mindig rá fogta a nyelvtanulásra. Segítettünk egymásnak és mivel ő is arról volt "híres" hogy nem magyar származású, így próbáltam neki mindig ott lenni amikor ez, vagy a nyelv nehézséget okozott neki. Miután viszont történt az egész betegesdi megkértem Szofit hogy vigyázzon rá és ismerkedjenek meg. Miután visszatértem Londonból őt is beavattam a gondjaimba és miután ő is megértette a helyzetet, hogy miért kerültem majdnem egy éven át, már meg is alakult a mi kis hármasunk.

-Testileg itt vagy de lelkileg nagyon nem vagy képben.-néz rám mostmár komolyabb arccal.
-Dee, itt vagyok csak egy kicsit elgondolkodtam.
-Tudom hogy holnap mész Harryhez de ma még velünk vagy szóval nyugi. -mosolyog rám a kisfiús pofijával ami miatt úgy néz ki mint egy cuki 5 éves.

Sokat gondolkodtam hogy elmondjam-e Nicknek hogy mi van Harry és köztem de bízok benne, ahogy Szofiban is.
Épp ebédeltünk, már nem volt több óránk így elköszöntem tőlük és hazafele vettem az irányt. A nap további része elég hamar eltelt. Féltem a holnaptól de egyben izgatott is voltam amiért újra láthatom őt. Kérdésekkel a fejemben aludtam el hajnal 2 körül nagy nehezen.