Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

53.

Az asztalnál ülve felidéztünk egy pár régi eméket, amikor még Mirával kisebbek voltunk. Beszéltünk a Svájcban töltött időkről, anyáék régi életéről és mamáékéról is. Jó volt végre boldogan együtt tölteni velük ezt a napot és elfelejteni a fájdalmat ami olyan sokszor átjárja testemet.
-És Harryvel milyen a kapcsolatod?- teszi fel apa hírtelenjében a kérdést- Úgy értem, hogy ugye nem erölted rád semmi olyat amit te még nem szeretnél.
Nem értettem, mit szeretne kérdezni ezért csak bámultam rá.
-Mármint az ágyban.

Kijelentésére koncentrálnom kellett, hogy a számban lévő naranancslevet ne köpjem ki az asztalra, félre is nyeltem és erős köhögésbe kezdtem.

-Apa, kérlek ne.- rázom meg vörös fejemet a kínos kérdés hatása miatt.
-Ugyan már, látszik a látható.- mutat végig nyakamon.- Csak kérdeztem.

*****

Lassan 9 óra lesz, épp most szálltam ki a zuhanyzóból. Egy fél órája beszéltem Harryvel aki elmondása szerint már most nagyon ki van fáradva pedig még csak egy napja kezdte el reklámozni szóló karrierjét.

Bebújva meleg ágyamba már alvásra kész voltam amikor hallottam hogy nyitódott a szobám ajtaja. A húgom lépett be rajta és az ágyamhoz sétált, elég sötét volt de hamar hozzá szoktam így láttam mozdulatait.
-Alszol?
-Igen, csak úgy spontán nyitva van a szemem és beszélgetek miközben alszok- forgatom meg a szemem és fentebb tornázom magam az ágyon.
-Én nem tudok. Nagy baj lenne ha itt maradnék?
-Mint kiskorunkban?-emlékszek vissza amikor még kisebbek voltunk, mindig együtt aludtuk, közben pedig számtalan témát körbejártunk.
-Gyere hugi- hajtom fel a takarómat és ő egyből bemászik alá.

Szembe fordultam vele hogy jól láthassam mert tudtam hogyha a húgom nem álmos akkor abból nem igazán lesz alvás egy ideig.

Pár perc csevegés után elnémúlt egy kis időre, azt hittem elaludt olyan csend volt a szobámban.

-Milyen érzés?- szólal meg egy idő után.
-Mármint mi?- ölelem át egyik plüssömet.
-Az első alkalom.
-Hát...nem is tudom. Szerintem mindenkinek más. Nekem nagyon szép volt.
-De fájt nem?- kérdésére mosolyra húztam számat.
-Az elején, de tudod amikor belenéztem a vágytól izzó szemeibe és láttam a szeretetet, akkor az nekem is erőt adott.
-De neked ez annyira könnyen ment.
-Lefeküdni valakivel nem olyan nehéz- kezdek el kuncogni.
-Nem az te hülye.- neveti el magát. -Hanem ez az egész. Mindig is rá vágytál és, most meg is kaptad. Persze voltak nehézségek de végül megkaptad azt amit szerettél volna, és jó látni hogy boldog vagy újra meg minden, csak ez egy kicsit hogy is mondjam, mesébe illő. Ahogy találkoztatok, ahogy egymásba szerettetek meg úgy minden, hogy túljutottatok mindenen együtt.

-Nagyon szerencsés vagyok vele az biztos.
-Olyan hülye voltam Meg.- sóhajt fel.- Annyira eröltetni akartam hogy végre túl legyek rajta, pedig belül tudtam hogy nem állok rá készen, főleg nem vele. Ő többet jelent számomra.
-Mira, a legrosszabb ha nem azzal csinálod akibe szerelmes vagy. Én ezt át is éltem azzal a rohadékkal és szörnyű érzés. Amikor eljutsz odáig hogy tudod hogy mindjárt megtörténik, akkor a legnagyobb erőt adja az amikor a szerelmed szemébe nézhetsz. Ne akard ezt az érzést ellökni magadtól csak azért hogy túl legyél rajta.
-Tudom...csak, csak azt hittem hogy ez az utolsó esély.
-Ezt hogy érted?
-Elkezdődik neki is a szóló karrier. Turnéjai lesznek meg minden a világ másik felén, és ott sokkal csinosabb lányok vannak mint amilyen én vagyok. Úgy voltam vele hogyha ezt nem tesszük meg most akkor sosem fog megtörténni.
-De ez hülyeség Mira, nagyon jól tudod hogy Niall milyen. Meg amúgy is, amikor én beszéltem vele miután ez történt kettőtök között, teljesen össze volt törve. Hatással vagy rá és ezt ne akard elcseszni.
-Talán el kéne mondanom ezt neki is, hogy miért akartam. El fogom mondani neki hogy csak attól féltem hogy elveszítem.
-Látod, tudsz te bölcsen viselkedni.

-Olyan jó hogy itt vagy.- húzódik hozzám közelebb, mire én átölelem.
-Mindig itt leszek neked, bármi is lesz, én itt foglak téged hülyíteni életed végéig.- nevetem el magam mire ő is így tesz.
-Ígérd meg nekem hogy nem fogsz Dáviddal találkozgatni.
-Megan, tényleg megváltozott, mármint én tényleg láttam rajta.
-Az ember olyannak mutatja magát amilyennek akarja hogy mások lássák. Csak ne csinálj hülyeséget.
- Nem fogok.
-Akkor oké, de mostmár aludjunk.
-Ha hagynál helyet akkor mondjuk eltudnék aludni. -kezd el mocorogni- Szegény Harry, ha nála is így alszol csoda hogy még egy ágyban alszotok.
-Tudod, még mindig visszamehetsz a te ágyadba.
-Jó éjt.- vágja rá gyorsan amin felnevetek, majd nemsokkal később mindkettőnket utolér az álom.