Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

49.

HARRY STYLES

Leültem a kanapéra, kezemben a borítékkal. Talán még sosem remegtem így. Már ma reggel megkaptam a DNS eredményét, de nem akartam azt, hogyha Megant ez felzaklatná, elrontsa a napot. Azonban most eljött a pillanat hogy megtudjam. Megfogadtam, hogy bármi is lesz, ki állok Megan mellett, akár az enyém a baba, akár nem, tudom hogy ő nem szeretné megatartani és én tiszteletben tartom a kérését még akkor is hogyha nekem ez talán még nehezebb mint neki. Remegő kezeimmel nyitom ki a borítékot és olvasom el a rajta lévő szavakat.

MEGAN SCOTT

Az egy percből sokkal több lett. Nem értettem, hogy miért van olyan sokáig távol. Félek, hogy kiakadt a levélben leírtak miatt, és félek attól, hogy ma este el fogom veszíteni őt. Olyan csend volt, semmi mást nem hallottam csak a mély lélegzésemet, és a kintről beszűrődő kocsik zaját. Lassan nyílt ki az ajtó és jelent meg Harry. Száját egy szokásos félmosolyra húzta, szemeiben nem láttam a teljes tisztaságot.

Zavart láttam, de megkönnyebbülést is. Nem tudtam mit gondoljak. Ő az apja, vagy nem?! Mindegy is, ez a félmosoly nem jelent semmit. Most nem. Most csak a szavak számítanak amik a levélben írva voltak.

Összehajtotta a kezében lévő papírt és a farmerja hátsó zsebébe tette. Még mindig nem szólt senki. Filmbe illő jelenet volt, csak mi ketten egy csendes szobában, a fényt biztosító forrás pedig csak a kinti lámpák fénye volt.
Lassan lépdelt felém majd derekamat megfogva dőltött hátra az ágyon.

Csak néztünk egymás szemeibe miközben egy árva szót sem szóltunk, majd lágyan összeérintette ajkainkat egyetlen csókra.
-Harry, minden rendben?
-Nagyon szeretlek téged- súgja fülembe majd hosszan megcsókol.

Számról áttért nyakamra majd kulccsontomra amit fogai közé vett majd kiszívott ami nem volt a legkellemesebb érzés most. Talán csak a terhesség miatt vagyok ilyen érzelmes, vagy Harry talán nem olyan gyengéd mint amilyen szokott lenni. Újra visszatért számhoz miközben ruhámat kezdte egyre feljebb tűrni combjaimon, de én megfogtam csuklóját.
-Mondj valamit. -Fogom meg karját majd feketévé változott szemeibe néztem.
-Mit akarsz, mit mondjak?- néz le rám komoly arccal.
-Bármit. Aggódok érted.
-Teljesen jól vagyok Megan, csak...hagyjuk.

Hezitálást láttam rajta, de inkább nem kezdtem el vitatkozni vele.

-Félek.- szólal meg magától.
-Mitől?
-Hogy egyszer bántani foglak. Olyan törékeny vagy.

Fordítottam helyzetünkön így csípőjére ültem és ingjét kezdtem el kigombolni miközben nyakát csókoltam.
-Még így is olyan ártatlan vagy.- simítja végig hajamat.
-Nem fogsz bántani Harry, nem tudnál.
-Mert veled nem bánok úgy.
-Hogy?- gombolom mostmár teljesen ki az ingjét.
-Vadul. Uralkodóan.
-Mert mindig úgy bánsz velem mintha egy porcelánbaba lennék, de Harry, nem vagyok az.- kezdek el nadrágövével játszani.

Magához híven nem hagyta hogy én legyek a főnök, így újra fordított a helyzetünkön.
-Annyira makacs vagy.
-Azért mert én akarok neked örömet okozni?- csúsztatja le kezét ruhám aljához majd eltávolítja rólam.
-Nem. Azért mert nekem sosem hagyod, hogy örömet okozzak neked. -mondom neki komolyan mire megforgatja szemeit.

-Nekem az az öröm, ha téged látlak miközben örömöt szerzek neked.

Kijelentésére felnevetek, így inkább csak rá hagyom.

-Szeretem ezt a részt- csókol tovább majd eltávolítja rólam az utolsó darabokat is.
-Harry...
-Igen Szépség?
-Érints meg.

Harry értette mire gondolok és egyből reagált is. Minden egyes alkalomkor a mennyben éreztem magam amikor hozzám ér. Képes volt a fellegekbe repíteni már csak azzal ha forró csókokat hagy rajtam, vagy csak ha rámnéz azzal a pimasz mosollyal arcán.
-Készen állsz?

Csak bólintottam majd megéreztem azt az érzést amit mindig át szeretnék élni vele.
-H..Harry.
-Megan...basszus, hogy lehetsz ilyen gyönyörű?
-Shh- csókolom meg.
-Basszus...én mindjárt.

Több se kellett, hogy Harryt elöntse a gyönyör ezzel együtt engem is utolért. Fáradtan dőltem le mellé az ágyba majd hozzá bújtam.

-Köszönöm-súgom neki mikor a hálószoba ajtaja hírtelen nyílik ki és lép be rajta Niall.

Harry azonnal rámemeli a takarót, de már túl késő volt, mert Niall arca már olyan fehér volt mint a fal.
-Jézus srácok, én..én- próbálta összeszedni szavait.
-Niall menj már ki. -ordít rá Harry mire én felnevetek zavaromban.
Miután Niall eltűnt újra kettesben maradtunk.
-Szerintem menjünk le.- ülök fel az ágyon, majd magamra kapkodtam ruháimat.
-Ezt- húz magához pulcsimnál fogva majd magára és rám mutat- még folytatjuk. Én csak nevetek egyet de gondolataim már Niall körül járnak.
Gyorsan összekaptuk magunkat majd elindultunk lefele a lépcsőn. Bármi is volt Niall és Miranda között, nem hagyom, hogy a húgomnak bármi bántódása essen.

🌸🌸🌸🌸🌸🌸
Köszönöm a sok megtekintést, boldog Újévet mindenkinek!💕