Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

70.

-Nem tudjuk pontosan. Kritikus állapotban van és a körülmények nem elegendőek a vizsgálatokhoz.

~Harry Stlyes~

Ezt a pár szót hallottam a folyosón ülve Megan kórterméből. Pár perc múlva kilép az orvos Megan apjával. Kezet fogtak egymással, majd miután az orvos elmegy, mellém ül.

-Kérlek, mondj valamit.- kérlelem rekedt hangomon.
-Harry- sóhajt fel az apja, majd vállamra teszi a kezét.

Bármennyire is gondolja azt, hogy ezzel nyugtatni tud, rosszul hiszi.

-Bassza meg, mondott az orvos?- kérdezem idegesebben, amit azon nyomban meg is bánok, hiszen nem az apja tehet arról ami vele történt.- Sajnálom, én csak...csak nagyon féltem őt.
-Megértem Harry, de most higgadtnak kell maradnod. Azt mondta az orvos, hogy nem tudja megállapítani pontosan, hogy mi okozta a szívleállást. - szavait nem tudtam hova tenni. Nem értettem.

-De ő egy rohadt orvos, mi az hogy nem tudja?- fújtatok majd beletúrok idegesen hajamba.
-Megan betegsége komplikált ezt te is tudod. Nem tudjuk mi okozta a betegséget ahogy azt sem, hogy most mi történt.
-Hol az orvos?- állok fel a fotelből.
-Harry...
-Nem, most rögtön hallani akarom tőle azt amit tud.
-Azt mondta a nővérpulthoz megy.

Sietős léptekkel érek el a pulthoz ahol meg is látom a doktort. Mikor meglát, leteszi a kezében lévő papírokat majd felém fordul.

-Harry, nagyon sajnálom azt ami a barátnőjével történt.
-Kérem, mondjon valamit, tudnom kell hogy van.
-Harry, Megan nincs jól. Nagyon nincs jól. És ez most nem a gyógyszerek kihagyása miatt történt.
-Akkor miért?
-Nem állíthatom biztosra mert ahhoz még több vizsgálatra lesz szükségem, de azt hiszem Megannel pontosan az történt amitől tartottam.
-Kérem, csak mondjon valamit.- az orvos bólint egyet, majd a mellette lévő bőrfotelhez kísér. Miután leültünk mélyet sóhajtva néz rám.
-Megan betegsége nem csak az immunrendszerére hat ki ami eddig a rosszullétet okozta hanem a szervjeire is. Megan...Megan agya nem képes szinkronban működni a testével, ez eredményezte a szívmegállást is. Nagyon ritka betegség és itt nem is elterjedt talán Japánban volt pár ember akik szintén ezzel a betegséggel voltak diagnosztizálva. A betegségének a központja az agy. Onnan küldi a parancsokat a testének, azonban gyakori probléma, az agyi tevékenység megállása. Természetesen ez újra indul hisz az agy kűzdeni fog amíg csak bír, azonban ez csak a kezdet. Később emlékek eshetnek ki, vagy tanult képességek. Rövidebb- hosszabb időkre elveszítheti a látását, vagy járásképtelenné válhat. Ezt megjósolni sajnos nem tudjuk, nem lehet pontosan megállapítani, nála milyen mértékű lesz a betegség kihatása a testére.
Azonban az idő múlásával ezek fokozódhatnak, addig amíg Megan agya nem képes tovább befogadni az információkat.
-Ezt mégis hogy érti?
-Ezt úgy értem, hogy Megan teste el fog fáradni. Nem tudhatjuk hogy a szervezete gyengülni fog- e vagy éppen veszélyeztetni fogja Megan életét. Figyeljék hogy Megan fog-e dolgokat elfelejteni, vagy bármi olyat csinálni a teste ami nem megszokott reakció. Ha bármit észrevesznek rajta azonnal jöjjenek vissza.
-És akkor mit fog tudni csinálni?
-Sajnos nem tudom Harry. Meg fogjuk tenni a tőlünk telhetőt, bármit ami segíteni tudd neki a gyógyulásban. Addig azonban azt javasolnám, hogy éljék meg a legszebb napokat együtt, mert sajnos nem lehet tudni mi fog történni a barátnőjével.

******

Eltelt egy hét, aztán még egy. Megan lassan két hete mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon. Két hete ülök minden egyes nap mellette és nézem minden apró részletét testének, hátha egyszer mozgást vélek felfedezni valamelyik tagján, azonban semmi.

-Mintha csak elfáradt volna és most aludna egy nagyot- ül le mellém Miranda egy kávéval kezében, majd nővérére tekint.
-Mikor fog felkelni?-kérdezem Mirát, mintha tudná erre a választ.
-Azt mondta az orvos, hogy már ideje lenne, de ne izgulj minden rendben lesz.- teszi kezét enyémre.
-Már hogy lenne minden rendben? Miranda, ha Megannel bármi történni fog, ha el fogom őt veszíteni, vagy ha fájdalmai lesznek, mit fogok csinálni? Mivel segítsek majd neki?- jelennek meg szemeiben könnyeim amiket hagyok végigfolyni arcomon.
-Harry- súgja- Megannél erősebb lányt sosem láttam még. Hidd el nekem, nem lesz semmi baja.
-De az orvos azt mondta...
-Igen, tudom mit mondott. De Harry, egy orvos sem tudhatja teljes mértékben mi fog történni, pláne nem egy olyan ritka betegségnél mint amilyen Megannél van.

Halk nyögésre lettünk figyelmesek. Lassan emelem fel fejem kezeimből, azonban mikor meglátom, hogy szerelmem kezei felemelkednek a matracról, egy szempillantás alatt állok fel és ülök le ágya szélére.

Mikor gyönyörű szemeit végre újra kinyitja, a hirtelen megkönnyebbüléstől én és Miranda is felsóhajtunk. Szerelememhez hajolva simítok végig haján, miközben könnyeim megállás nélkül folynak végig arcomon.
-Kicsim- sóhajtok fel.
Szemeit lassan mozgatja miközben végignéz, hol is van. Halkan nyögdécsel mielőtt beszélni kezd.
-Mi történt?- kérdezi halkan, miközben fentebb próbálja tornázni magát az ágyon. Azonban az ereje ehhez nem volt elég így kezeimmel lassan és lágyan visszafektetem az ágyra.

-Fürödtél, amikor egy koppanást hallottunk Gemmával és amikor beléptem, ájultam feküdtél a földön. Aztán behoztunk ide, ide jöttek a szüleid is, de két hétig csak feküdtél mozdulatlanul. Nem akartál felkelni egészen mostanáig, de mostmár minden rendben lesz.- simítok végig arcán, miközben másik kezemmel az övét szorongatom.

-Miért sírsz ennyire?- kérdezi, bennem pedig akkor tudatosult, hogy mennyire is sírok. Sosem sírtam előtte annyira mint jelen pillanatban.
-Csak boldog vagyok hogy végre felkeltél.- válaszolok miközben letörlöm könnyeimet az arcomról-
Örülök hogy újra látom a gyönyörű szemeidet.
-De tényleg minden rendben? Csak egy ájulás volt?- kérdezi, én pedig fájó szívvel, de aprót bólintok.
-Igen, minden rendben, ne aggódj. Neked most csak az a dolgod hogy pihenj sokat.

Hogy miért nem mondtam el neki? Miért nem mondtam el, hogy az élete veszélyben lehet?
Miután az orvos elmondta hogy mi történhet Megannel, én és a családja is a padlón voltunk. Nehéz volt beszélnünk a folytatásról, hogy mi lesz ha felkel de végül azt választottuk amit a legjobbnak találtunk. Úgy teszünk mintha semmi sem történt volna amely életveszélyes lenne számára. Én és a családja se akarja azt, hogy azon kelljen aggódnia hogy milyen fájdalmai lesznek, vagy hogy még jobban beteg lesz. És ami a legrosszabb, hogy mennyi ideig lehet velünk.
Iszonyú nehéz lesz eljátszani előtte, hogy minden rendben van amikor mindenki tudja a valóságot rajta kívül, de meg kell tennünk. Meg kell tennünk érte, hogy boldog legyen velünk amíg csak lehet.

-Ahogy végignézek rajtad, te se pihentél valami sokat.- mosolyodik el fáradtan.
-Semmit.- vallom be.
- Sajnálom, hogy elrontottam az utolsó hónapodat a turné előtt.
-Kicsim, te nem rontottál el semmit, nem te tehetsz róla hogy elájultál. Különben is, van meg két hetünk amit ki tudunk még élvezni. De egyelőre az a fontos hogy jól érezd magad rendben?-puszilom meg homlokát mikor a kórházi ajtó kinyílik, és Megan szülei rontanak be rajta, hogy megnézzék felébredt lányukat.

-Anya- mosolyodik el fáradtan Megan majd hagyja hogy szülei és testvére is átölelje.

Én hátrább állok és azt ajtóból nézem. Nézem ahogy mosolyog, ahogy csillognak a szemei és közben azon gondolkodok, hogy mennyi ideig lehet boldog ez a lány.