Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

48.

-Megnyugodtál már?-néz szemeimbe Harry miközben a vacsoránkat esszük egy nagyon elegáns étteremben.

-Azt hiszem igen. -sóhajtok fel- Bízok Mirandában és Niallben is. Biztos megoldják.- küldök Harry felé egy nyugtató mosolyt. -Őrület volt ez a fél év.-nevetem el magam visszagondolva mindenre.
-Az biztos. Azt hiszem mondhatjuk, hogy felforgattuk egymás világát- mosolyog vissza rám.
-Hogy lehetek olyan szerencsés hogy megkaptalak téged?
-Megan, semmivel sem vagyok jobb nálad.
-De egy pár éve még csak álmodni sem mertem volna arról, hogy a nagy Harry Edward Styles egyszer itt fog ülni velem szemben a fél éves együttlétünk megünneplése miatt.

-Tudod jól, hogy ugyan olyan egyszerű ember vagyok mint te.
-Ha neked ezzel jobb, de hidd el Harry, hogy ez nem igaz. Mármint tudom, hogy nem szereted ha arról beszélek hogy milyen híres is vagy, de Harry, az vagy. És én annyira szerencsés vagyok veled.- hajolok közelebb hozzá, át az asztalon, és bár arra várt, hogy megcsókolom, csak egy puszit adok neki.

-Másra számítottam.- nevet fel majd bele iszik borába.
-Egy étteremben vagyunk Harry.- kezdek el kuncogni.
-Ha az emberek látnak egy párt megcsókolni egymást egy étteremben, abba még nem fognak belehalni.- mosolyog rám majd áthajol az asztalon, ezzel közeledve hozzám.- De én belehalok ha nem teszem meg.

Kijelentésére hatalmasat dobban a szívem.

-Azt hiszem befejeztük a vacsorát -nevetek fel-menjünk haza, ott privátabb.-mondom neki, mire ő csak egy pimasz mosollyal válaszol.

Visszaérve Harry házába, épp hogy beértünk, de Harry szokásához híven nem bírt magával és az ajtónak lökve, csókolni kezdett.

-Harry...még csak...csak most értünk haza.
-Örülök hogy az étteremben már nem kezdtem el- neveti el magát miközben nyakamat látja el csókokkal- ugorj Bébi.
-Hogy mi?- nevetek fel.
-Ugorj az ölembe Szépségem.- neveti el magát majd keze levándorol fenekemhez amire belenyögök csókunkba.
-Na jó, ha te nem, akkor majd én.- fogja meg fenekemet majd felemel ölébe és elekezd a lépcső fele sétálni velem.

-Harry, ennél már kínosabb nem is lehetne- bújok nyakába, miközben lábaimat dereka köré kulcsolom a biztonság kedvéért.

-Miért lenne kínos ha le akarok feküdni a gyönyörű barátnőmmel a fél évi kapcsolatunk megünneplése miatt?- neveti el magát mostmár beérve a szobájába, majd egy lendülettel ledob az ágyra és felém mászik.

-Milyen szépen körül írtad azt, hogy kanos vagy és dugh...
-Megan.- tapasztja kezét számra, amit visszajelzésképp megnyalok, ezzel ő fujjongva elveszi onnan.- Ez nem arról szól- kijelentésére elmosolyodok.- na jó... nem csak arról.

Ezen a kijelentésén már csak nevetni tudok.

-Ez nem csak a testi élvezetekről szól.
-Istenem- rázom meg nevetve fejem- abba hagynád?

-De tényleg nem csak arról szól, a lényeg hogy szerelmes vagyok beléd Megan, és igen, akarlak téged testileg is, de azt is akarom hogy veled legyek amíg csak tudok. Látni akarlak amikor hozzám sétálsz az oltárnál és látni akarlak amikor a kezedben tartod a kisbabánkat, még akkor is ha ez nem most fog megtörténni. És el akarlak vinni annyi helyre, ahol még én sem jártam soha, és minden nap meg akarlak csókolni csak hogy tudassam veled, mennyire szeretlek.

-Harry...kérlek- emelem meg csípőmet ezzel többért esedezve.
-Jól esett a vallomásom ugye?- nevet fel mire csak nyögök a vágytól.
-Gyere ide.- húznám le nyakánál fogva, de meg sem mozdul.
-Előtte még valamit el kell intéznünk.- néz le rám mire felülök alatta ezzel őt is ülő helyzetbe hozva majd lassan elővesz egy borítékot.

-Reggel kaptuk meg, ez a DNS teszt eredménye.
-Tényleg akarod tudni?- nézek le a kezében lévő borítékra.
-Te nem akarod tudni? Elvégre te vagy az anyja és tudom hogy...
-Úgysem számít már, el fogom vetetni. Harry, én nem akarom tudni.
-Nem is kell. Egy perc és vissza jövök jó?- csókol meg majd miután egy aprót bólintok, feláll az ágyról és a borítékkal a kezében kisétál a szobából. Míg én az àgy oldalához dőlve játszadozok a gondolataimmal.