Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

10.

Harryvel csak bámultunk a lámpa által megvilágított nappali félhomályába amikor megláttuk testvéremet.

-Miranda? Mit keresel itthon, nem úgy volt hogy csak holnap reggel jöttök? -nézek húgomra, aki megjelent előttünk.
-De, igen úgy volt. -dobta le mérgesen táskáját és kabátját, majd levette cipőjét és kidőlt a kanapén. Harryvel csak egymásra néztünk hátha az egyikünknek van fogalma arról hogy mi történhetett vele.
-Menjünk le hozzá, kérdezd meg mi van vele.
-De miért én?
-Talán mert te vagy a nővére, na gyere.
Megforgattam szemeimet majd Harryvel leültünk a két oldalára.

-Történt valami?- Kérdezem meg húgom, mire ő csak rámnéz gúnyosan.
-Nem Megan, csak olyan jól éreztem magam, hogy kedvem lett este hazabuszozni egyedül, szerinted? -ilyen mérgesnek még sosem láttam őt.
-Akkor mond el, hogy mi történt. -simogatta meg hátát Harry, mire felsóhajtott.
-Ott volt. Megan, ott volt az a gyökér.
-Ki? Dávid?
-Na jó, kicsit le vagyok maradva. Az ki? -nézett ránk kérdően Harry.
-Miranda pár hónapja ismerte meg a srácot, elhitette vele hogy szereti meg minden aztán kiderült hogy egy fogadás miatt volt együtt Mirivel.
-Ooh, mostmár értem. Akkor ti együtt voltatok?
-Hát, kimondva nem. De nagyon szerettem őt, hülyeség meg minden de én tényleg bármit megtettem volna érte. -monjda Miranda Harryre nézve miközben szemében még mindig látszódott az ideg.
-És mit akart tőled? Miért volt ott? -kérdezem húgomat aki csak nevet egyet majd tovább folytatja.

-Kiderült hogy apa munkatársának az unokaöccse aki ott volt segíteni, mint mi. Azt mondta hogy ő annyira sajnálja amit velem tett és hogy ő azt szeretné hogy elölről kezdjük, meg ilyenek. Ez engem annyira felhúzott hogy inkább busszal hazajöttem. -mondandója után rámnézett majd Harryre majd utána újból rám.
-Látom ti jól elvoltatok. -mondta egy mosollyal az arcán majd hozzáér nyakamhoz, amin látszódik hogy Harry kiszívta. Gyorsan odanyúltam és eltakartam, mire a húgom csak nevetett egyet.
-Ahhj már Megan. Nem vagyok kisbaba, remélem nem zavartalak meg titeket. -mondta egy nagyon gúnyos mosollyal arcán.
-Dee, igen. Ezért lett csak ennyi belőle. -mutat rá a nyakamra Harry egy viccként, mire húgom csak fújjongott egyet.

-Oké, bocs srácok hogy befutottam. Most viszont én teljesen hulla vagyok, megyek alszok egyet, ti meg tudjátok- keresgélte a szavakat- kíméljetek meg. -majd felsétált a szobájába és becsapta az ajtót. Harry mellém ült a kanapén majd rámnézett.

-Mi volt köztük? Komoly volt a dolog vagy csak...
-Nem, tudod a húgom mindig is ilyen volt. Mindent ki akar próbálni minél hamarabb és ez így volt a pasikkal is. Egyből beleszeretett ebbe a srácba, és odáig volt érte. Nem történt köztük semmi komolyabb dolog, csak egy- két csók, de elég szarul esett Mirandának amikor kiderült ez az egész.
-Szegény lány. -túr bele göndör fürtjeibe, majd megfogja a kezem.
-Várj, a húgod hamarabb csókolózott mint te?
-Talán baj?- néztem rá kérdően.
-Nem, dehogy is. De...akkor ez családi vonás nálatok hogy félni kell a kapcsolatoktól? -mosolyog rám, Harry.
-Azt hiszem. -mosolygok vissza majd nem sokkal rá mi is visszamentünk a szobámba.